William Blake: Versek és próféciák

Blake … William Blake … Már Jim Jarmusch Halott ember című filmje kapcsán is írtam róla. És most megint fogok. Ő sokszor elő fog még nálam kerülni, ilyen vagy olyan apropó folytán. Most éppen azért, mert befejeztem a Versek és próféciák című kötetét (Válogatta és szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta Szenczi Miklós). Éshogy mennyire tetszett? 47 remek idézetet sikerült belőle kiemelnem ide. Kell, mondanom, hogy nagyon?;) Ez az ember valami olyat tud adni, amit csak nagyon nehezen lehet felülmúlni.

220px-William_Blake_by_Thomas_Phillips„(…) egy nagyon tiszta és nagyon távoli csillag, melynek sugarai csak most kezdenek hozzánk érni” André Gide

“Misztikus látnok, de a szabad szerelmet dicsőíti, és az érzéki élvezet fokozódásában látja a megváltás útját; a tiszta, határozott körvonal fontosságát hirdeti, s az angol irodalom látszólag leghomályosabb alkotásai kerülnek ki a keze alól; korai verseiben tökéletes formaművész, de később széttöri a formát, s különféle kísérletek során át végül atyja lesz a szabad verselésnek; magányos lázadó, aki az egyetemes testvériesülés és a kozmikus újjászületés evangéliumához jut el;” Szenczi Miklós

A kötetet tulajdonképpen úgy is lehet venni, mint egy Blake összest. Többek között olyan fordítók által ismerhetjük meg a műveit, mint Weöres Sándor, Orbán Ottó, Babits Mihály, Garai Gábor, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Devecseri Gábor, Szabó Magda és Jánosy István (aki egyébként a nagyszüleim barátja volt, és anno sokat beszélgettünk vele az élet dolgairól). Az ifjúkori verseitől kezdve a sokak által ismert A tapasztalás dalain át, a próféciákig minden megtalálhatók benne, melyek közül talán a legismertebb a Menny és Pokol házassága. Bár szerintem csak ezután jönnek az igazán elvetemült víziói.

Blake számomra is kettősséget hordoz, nemcsak a nagy megfejtői számára. Az ifjúkori versei, szépen verselőek, szinte látod magad előtt a maga egyszerűségében azt, amiről ír. És bár a zsenialitása már ezekben a korai versekben is megvillan, ám innentől kezdve egyszerűen beledöngöl a földbe…

Az Emberi Lényeg

Songs_of_Innocence_and_of_Experience,_copy_L,_1795_(Yale_Center_for_British_Art)_The_Human_AbstractNem volna Irgalom, ha nem 
Éhezne köztünk senki sem; 
S Jóság se, ha a föld fia, mint 
Mi, boldog volna mind.

A béke – kölcsönös rettegés, 
Dagad az önző szeretet, és 
Lappang a Gaz kezén a csel, 
Mérgeit gonddal hinti el.

Szent félelemben ő leül, 
Könnyet iszik a föld, körül: 
Talpa alatt ver gyökeret 
Az Alázatos Rémület.

S feje fölött máris komor 
Titkok árnya omol, 
S a Titkokon a Hernyó és a Légy 
Táplálja életét.

S a Bűn gyümölcse búvik ott, 
Piros és édes: szíhatod, 
S ahol az árny egész vak, ott 
Fészket egy holló-pár rakott.

Föld s víz istene mind nekilát, 
Keresi-kutatja ezt a Fát, 
De hasztalan kutatja, ha 
Az Emberi Agyban nőtt ez a Fa.” (A tapasztalás dalai kötetből, Kardos László fordítása)

Imádom. Még akkor is, ha a negyedik versszaknál elvesztettem a fonalat:), ám Stone-nak köszönhetően, találtatott ezzel kapcsolatban némi gondolkoznivaló, itt. Ez a költemény egyébként David Axelrod amerikai zeneszerzőt is megihlette, aki Blake munkásságát több lemezén is feldolgozta, amolyan fúziós jazz formában.

Innentől pedig jönnek a tűzről pattant látomásai, amelyeket versbe foglal, és én itt már nagyon sok mindent nem értek, olyan műveltségbéli arzenált vonultat fel. Valahol értem én, de valahogy mégsem igazán. Inkább érzem. Nehéz követni a gondolatait, és hozzá előkotorni a szimbólumok jelentéseit. Ami persze csak addig zavaró, míg aggyal olvasod, nem pedig lélekből a dolgokat.

Az ártatlanság jövendölései Roy MacReady előadásában, már a próféciák közül való. Itt a szöveg magyarul is.

A csúcs szerintem a Jeruzsálem, a szellem méltó helye.
“A megbilincselt költészet megbilincseli az emberiséget. Nemzetek pusztulnak, vagy virulnak, amilyen arányban költészetük, festészetük és zenéjük pusztul, vagy virul. Az ember eredeti állapota Bölcsesség, Művészet és Tudás volt.”

De nyilván a Menny és Pokol házassága is alap, hiszen ebben található az a sokat emlegetett idézet is, ahonnan a Doors zenekar a nevét vette.
“Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek.”

De a zenészek közül nemcsak a Doors-nak a figyelmét keltette fel Blake. Urizen könyve Bruce Dickinsont ihlette meg…

„(…) az Urizen könyvének (1794) esetében saját temperát dolgozott ki, s a reneszánsz óta használt tojás sárga helyett enyvvel keverte a festéket. Ennek eredménye a gazdag, súlyos textúra, amely jól illik a könyv tartalmához.” forrás

“4. A néma munkában s a gyötrő szenvedélyben 
Láthatatlan sötét tűnődés. 
Ismerhetetlen, szörnyű erőfeszítés! 
Önmagába tekintő árnyék 
Irtózatos munkára fogva!

5. De az Örökkévalók látták rengetegeit. 
Korról, korra, feküdt, bilincsben, ismeretlen, 
Töprengve, mélybe zárva; minden elkerülte 
A gyűlöletes, kövesedő káoszt.

6. A komor Urizen hallgatva szülte 
Hideg borzalmait; tízezer mennydörgése 
Homályos sorban állt és keresztülnyúlott 
A rettegett világ fölött; nagy kerék görgött 
Mint felviharzott tenger; hang hangzott felhőiben, 
Dombjai a növő hó susogott, hegyeiben 
Jég s jégeső: a rémület hangjai mind, 
Mintha az ősz dörög, mikor a felhők 
Lángolva úsznak a mezők felett.” (Urizen könyve, Orbán Ottó fordítása)

2The_Book_of_Urizen,_copy_G_object_1_The_Book_of_Urizen

Az Európa: Jövendölés megint csak egy igencsak elgondolkodtató darab.
“S az eszme kígyóvá bűvölte át a végtelent, Ölő-irgalmu lánggá: hát az ember elmenekült Éj-erdejébe; s minden örök erdő szétoszolt A térben forgó földekké, s a tér, mint óceán, Kiöntött, elnyelt mindent, csak a hús apró falát nem. Így lőn a kígyó-templom: véges körpályákba zárt Ábrája végtelennek; s lett az ember angyal és A menny szörnyű forgó kör és koronás tirannus az Isten.”

A próféciái látomásokként izzanak, vérzenek, magával ragadnak. Mélységük van, és nem lehet őket egy legyintéssel elintézni. Olyan világok nyílnak meg velük, melyekben álom és ébrenlét, tudat és tudatalatti összemosódnak, kitágulnak, és teret kap a misztikum. Ebben elmerülni, nagy élmény… A Vala, vagy a négy Zoa majdnem néhány utolsó sorával búcsúzom, és azzal, hogy Blake-re érdemes odafigyelni, mert költészetében ‘csodás világok mélye tündököl!’
“A Nap levetkezé sötét ruháját és üdébb hajnalra lelt, Szelíd a hold és úgy örül a tiszta és felhőtlen éj ölén, S az Ember már a lángokból kilép: enyészeté minden, ami rossz. A nap s az éj dajkálta angyal-égkörök felé tekint; Hűlt mécsekként a csillagok kihúnytanak, helyettök ím, Az Ember tág szemében oly csodás világok mélye tündököl!”

A kötetben a szerző saját fekete-fehér illusztrációi találhatók, amelyek még inkább intenzívebbé teszik az olvasás élményét. Néhol hozzásegítenek a megértéshez, néhol viszont összezavarnak.

Kiadó: Európa Könyvkiadó 
Kiadás éve: 1959
Fordította: Weöres Sándor, Orbán Ottó, Babits Mihály, Garai Gábor, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Devecseri Gábor, Szabó Magda, Jánosy István stb.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s