Amikor a mustár megsértődhet;)

Fénykép0771Talán sokan ismerik már a Moly.hu oldalról @Leoni-t, azaz László Mayát, a Moly egyik „házi grafikusát”. Rengeteg mindent köszönhetünk neki: könyvjelzők, BookArt-tal díszített ajándék könyvek, és még sok egyéb más is. Egy laza, könnyed, nyári beszélgetés során elevenítettük fel ezeket, kicsit visszarévedve a Moly múltjába… No és persze a könyvek sem maradhattak ki…

Néhány szóban mesélj magadról… Többek között itt a Molyon azt mindenképpen tudjuk rólad, hogy nagyon szép képeket festesz, de van még veled kapcsolatban pár érdekes dolog, amire szeretnék most fényt deríteni…
L. M.: Az már elég korán kiderült, hogy tudok rajzolni. Aztán elég hamar elhatároztam azt is, hogy ilyen irányban szeretnék tanulni (ennek otthon nem örültek, de idővel megszokták). Végül grafikus lettem.:)
Sokáig dolgoztam tankönyvkiadóban, nyomdai előkészítés, tördelés stb., mellette tankönyveket és oktatójátékokat illusztráltam.
Alapvetően jellemző rám, hogy nem bírok csak egy dologgal foglalkozni. Párhuzamosan több dolgot csinálok, kettőt-hármat legalább. Emiatt szoktak is nyaggatni az állásinterjúkon. Most is ez van, dolgozom valamit félidőben, aminek köze sincs a művészethez, aztán mellette tördelek, tervezek, amikor van mit, és teljesítem a rajzos-festős megrendeléseket.
Nemrégen néhány festményedet beválogatták a Sennelier Galériába, ami azért nagy elismerés. Ezek után mondhatjuk, hogy a grafikus mellett festőművész is vagy?
L. M.: Művész? Na, az neeem!:D Nem tartom magam művésznek. Azt szoktam mondani, hogy MŰ-vész vagyok, ami rosszabb, mint az igazi. Fodor Ákos után szabadon.:D Simán csak szeretek festeni, főleg akvarellel.
A galériába kerülésnek is megvan a maga története egyébként. Süveg Gábor olvasta még 3 éve a Sennelier twitterén a felhívásukat, mely szerint vállalkozó kedvű, festeni tudó embereket keresnek a világ minden részéről. Festéktesztelés volt a feladat, jöttek a pakkok egyenesen a laboratóriumból, kaptunk kérdőíveket, jó móka volt. Persze rengeteg munka is, de megérte, azóta is tartják velünk a kapcsolatot, kikérik a véleményünket, és szólnak, hogy szívesen látnának bizonyos képeket a galériában…

bagoly

Valamikor, valahogy idekeveredtél a Molyra, és az elsők között voltál, aki a Moly galériájában kiállított… Hogyan találtatok egymásra?
L. M.: A Moly, hajaj!:) 2009 volt, épp valami olvasnivalót kerestem, gugliztam, egyszer csak kidobott egy molyos értékelést, mint találatot. Aztán regisztráltam, és itt ragadtam.:)
Második vagy harmadik voltam a molyos kiállítótérben, de ez már eleve egy sok hetes nyaggatás eredménye volt. Valamelyik molytalin, talán a Treffortban söröztünk Nagy Bencével, amikor megemlítette, hogy milyen jó lenne molyos könyvjelző. Mondom, szuper, majd én segítek, megcsinálom. Plusz előny volt, hogy éppen digitális nyomdában dolgoztam, így a kivitelezés is gyorsan ment. Aztán utána vetette fel Bence az ötletet, lenne-e kedvem egy molyos borítóképet/kiállítóképet festeni… Győzködött egy ideig, és végül megcsináltam.:)

könyvjelzőkOlyan jól sikerült az a baglyos, hogy nagyon sokunknak mai napig az egyik nagy kedvence. Ez volt az első könyvjelződ is, aztán meg jött a többi, elég sokat készítettél nekünk…
L. M.: Igen, a színes baglyos volt az első, aztán jött a gömbbagoly, a törülközőnap, a krimifalós, a japános, és tényleg nem tudom mik voltak még.:)
Egy idő után önálló életre kelt az egész, Lakatos István és Berecz Kriszta képeiből is születtek könyvjelzők, aztán jöttek a többiek.
Voltak még mesék is, Bence írta mesék, amelyekhez rajzoltam ezt-azt, bélyegzőtervek, nyereményjátékhoz illusztrációk, és készült egy display is a tavalyi könyvhétre, ami azóta is elő-előkerül.
Amikor megszülettek az első könyvjelzők, egy másik dolog is lázba hozta a molyokat. Akkortájt indult el a BookArt mozgalom, amiből te magad is elég rendesen kivetted a részed. Talán nem mindenki tudja, miről van szó…
L. M.: Számomra a BookArt olyan módosítás egy könyvön, ami nem csökkenti annak színvonalát, sőt… Én szeretek értéknövelő célzattal firkálni.:) Persze mások másként értelmezik (BookArt lehet egy könyvből faragott szobor is, vagy ahogy Szuperapu szokta, régi tömeggyártásból megmaradt vagy olvashatatlanul pocsék könyveket fest tele, értéket adva nekik ezáltal), és nyilván van ennél sokkal pontosabb definíciója is…
Itt a Molyon pedig… egy csütörtöki kora délutánon Bencével bevettük magunkat a Múzeum körúti antikváriumokba, és összeszedtünk pár meghackelendő könyvet. Megbeszéltük, miben mit szeretne látni, azaz ”rajzolj valamit, a legutóbb is jó lett”;). Aztán mindegyik könyv kapott némi ceruzát és akvarellt. Majd miután ezeket Bence egy blogpostban megmutatta Molyfalva lakóinak, sőt felajánlotta nyereménynek, nos, utána jöttek a kérések… Így készült @Sceurpien-nek Asimov, @Batus-nak Varró Dani, Patriciának NovecentoItt pedig a többi.

kili

Hogyan működik ez? Előtte elolvasod a könyvet?
L. M.: Persze, mindig elolvasom. Az nem elég, ha ismerem a tulajdonost (sokszor nem is ismerem, csak Molyról kicsit), szeretem, ha kapcsolódik is valamennyire a könyv cselekményéhez, amit belerajzolok. Most nálam van egy Száz év magány, ez azért kemény dió…
Miért?
L. M.: Azért, mert annyi jól rajzolható karakter, illetve hely van benne. Nehéz dönteni, illetve nem tudom… Legszívesebben telerajzolnám, mert annyira jó leírások vannak benne. Talán legjobban Lakatos István gondolatmenetével tudnám kifejezni. Beszélgettünk a kedvelt dolgokról, egyszer csak azt mondja, ő a hamburgerbe tesz ketchupot, majonézt, és a végén még mustárt is, mert ha nem, akkor esetleg a mustár megsértődik… Persze ez így hülyén hangzik, bár én is ezért teszek bele mindent, még ha sosem fogalmaztam meg így, akkor is. Na, de komolyan: ilyenkor marha nehéz dönteni. Most melyik szereplőt „csaljam meg”?:D

picturesofmaya-festmenyek-zold-hajo-a-parton

Mennyire olvasol vizuális szemmel?
L. M.: Hű, borzasztóan vizuális vagyok.:D Lehet, hogy emiatt szeretek ennyire olvasni, mert nekem tényleg egy külön világ minden könyv. Belső mozi.:) Persze néha kegyetlen rossz, hogy nem tudok az általam ”látott” képtől elvonatkoztatni. A Trónok harca sorozat pont emiatt volt érdekes élmény. Khal Drogót egy az egyben ilyennek képzeltem.
És ha már a könyveknél járunk. 2011-ben megjelent egy kötet (Fejezetek Kenyeri történetéből), amelynek te készítetted a borítóját…
L. M.: Talabér Sándorné gyűjtéséről van szó, hosszú évek kemény munkájáról, amit szülőfalunk múltjának feltárásával és lejegyzésével töltött. Ez egy hiánypótló kiadvány, amely rengeteg fotóval, korabeli dokumentumok másolataival, olvasmányos elbeszélő részekkel tarkítva ad egy nagyon pontos történelmi áttekintést a település keletkezéséről és fejlődéséről, külön fejezet foglalkozik az infrastruktúrával, kultúrával, neveléstörténettel, az iparral és szolgáltatásokkal, a Rába folyóval, és azokkal a falubeliekkel is, akik valamilyen módon kiérdemelték a könyvbe kerülést (Akikre büszkék vagyunk címmel – örülök, hogy én is köztük lehetek).
Volt a terveid között ilyen is, vagy derült égből villámcsapásként jött a felkérés?
L. M.:  Ezek a munkák megtalálnak, valahogy sosem kerestem őket, se a tankönyv-illusztrációkat, se az apáczais gyerekújságot, se ezt. Viszont örültem neki, szerettem csinálni, és most, hogy már egy ideje nincsenek ilyen jellegű felkérések, bizony hiányzik.:D El is döntöttem, hogy figyelni fogom a pályázatokat, hátha elcsípek valami klassz mesekönyvet, amit illusztrálhatnék.:)

konyvheten_bookartolunk BookArt a Könyvhéten: Nagy Bence, László Maya

És még mindig könyvek… a kedvenceid: írók, könyvek, illusztrátorok.
L. M.: Ezzel a kérdéssel nem tudok mit kezdeni, sok kedvenc könyvem van, és mindig bővül a lista.:D Bajban lennék, ha csak egyet menthetnék meg közülük. Bulgakov Mester és Margaritája alap, Virginia Woolf Orlandója is, de Stephen King Halálsoronját és Christine-jét ugyanúgy szeretem. Az Egri csillagokat és Az arany embert tucatszor olvastam, Fodor Ákost is nagyon szeretem, és Lakatos István Dobozvárosa is a szívemhez nőtt, Máté Angival és Vonneguttal együtt. Mostanában Trónok Harca- és Lukjanyenko-rajongó is lettem, szóval nem tudok kedvencek kedvencét választani. Ha illusztrátor, akkor Dargay AttilaAlan LeeLakatos IstvánAgócs ÍriszRóth AnikóSzegedi Katalin képeit is szeretem, különleges hangulatuk van.

hegyalja Hegyalja Fesztivál 2011.

Nyakunkon a nyár. Hogy állsz a nyári tervekkel? Belefér némi rajzolás is?
L. M.: Rajzolás mindig mindenbe belefér.:D Nem megy mindennap, de heti 2-3 képet jó eséllyel össze tudok hozni. Programokat nem szoktam nagyon előre tervezni, mert az rendszerint nem jön össze, vagy az utolsó pillanatban módosul, vagy hasonló. Ebbe sajnos idén is belecsúsztam.:S De most kezd körvonalazódni egy Hegyalja fesztiválos rajzolás, mint tavaly… Kiderült, hogy megint örülnének nekünk, mert ez érdekesség a fesztivál életében. A fotó ugye mindennapi dolog, ez viszont szokatlan ilyen környezetben. Ugyanúgy dokumentarista jelleggel örökítünk meg egy-egy jelenetet, mint a fényképezőgép, csak itt az eszköz ceruza, toll és némi akvarell, a médium pedig papír a film helyett. Tavaly is kint voltunk, Facebookon publikáltunk napi 2-3 képet, a hegyaljás csapat pedig megosztotta.
Köszönöm szépen a beszélgetést, és verőfényes Hegyalját nektek, ahol nem kizárt a molyokkal való összefutás sem!:)

Nézd meg Maya képeit a flickr-en.
Ez pedig egy kalózos mese, amelyet Baráth Kati írt és Maya készített hozzá illusztrációt.

(Megjelent Merítés 2012. június)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s