János vitéz

Csokonai Színház ebben az évadban műsorára tűzte Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményén alapuló Bakonyi Károly szövegére Kacsóh Pongrác által megkomponált daljátékot.

janosvitez

A bemutatóra 1904. november 18-án került sor a Király Színházban. Ezzel a művel kezdett el dolgozni Zakariás Zalán rendező, miközben saját elképzelése szerint színpadra álmodta az évad első premierjét hozó darabot. A premier szeptember 21-én volt, én pedig kedden este jutottam ahhoz, hogy megnézzem az előadást. Szeretem a zenét, éppen ezért a zenés darabok mindig közel állnak hozzám. Ennek a műnek a dalai pedig ismerősen csengtek és a Debreceni Kodály Filharmonikusok remekül játszottak az este folyamán. Egy helyen kaptam fel csak a fejem, amikor Jancsi felkiált, hogy furulyaszót hall, és közben megszólal valami pikula, fuvola, én nem tudom mi, de köze nincs a pásztorfurulyához. Tudom apró részlet, de ha már, akkor legyen hiteles.

janosvitez5

Az első felvonásban megismerkedhetünk Jancsival (Bakos-Kiss Gábor), Iluskával (Szalai Ágnes), a gonosz mostohával (Csiky Ibolya), a faluval ahol élnek, és ahova legényeket toborozni jönnek a huszárok. Díszlet semmi. Egy nagy tükör hátul, a forgószínpadon egy tulipánszerű szőnyeg, és a többit fényjátékkal próbálták megmutatni. Szerintem nem jött össze. Ide kellenek a díszletek, egyáltalán nem sikerült a falu, a patak, az otthon és az élettér hangulatát megteremteni. Minden olyan üres volt, egyedül a toborzós jelenet a pántlikával, zászlóval, annak színeivel a fényjáték, az fogott meg. Itt a daljátékból volt dal, sok közülük ismerős, de a játék még váratott magára, bár a gonosz mostohánál, ahogy a strázsamesterrel (Wagner Lajos) egymásra licitálva ízesen káromkodtak, jól sikerült pillanat volt és Jancsinál is megcsillant valami. Mindenesetre az első felvonás után nem is tudtam mit gondoljak.

janosvitez3

A második felvonás volt a darab csúcspontja. A francia királyi udvart zseniálisan sikerült megjeleníteni. A háttérben lévő elforgatott tükrök, fényjáték és a rámpa, nagyon is visszaadta az udvarban lévő csillogást, megháromszorozta az udvartartást, és kellőképpen idegenné tette a környezetet, ahhoz, hogy Jancsi ne akarjon ott maradni. Az udvar kifigurázása rengeteg humorral szolgált, és a király (Böjte Sándor), az udvarmester (Vranyecz Artur), a francia királylány (Rácz Rita) remekelt. Itt már tényleg játék is volt, nevetés és sírás, érzelmek kerültek elő; ragaszkodás, szerelem, hazaszeretet, és Bagó (Bognár Szabolcs) dala az Egy rózsaszál szebben beszél, feltette az i-re a pontot.

janosvitez4

A harmadik felvonás, szerintem az volt a mélypont. Tündérország mesés tájain járunk, de itt megint csak azt éreztem kevés az a tükör meg a fények. Minden üres, hiányoznak dolgok. Hol a szépség, a varázslat? Az egyetlen számomra tetszetős ötlet, a tündérek fénybeöltözése volt. Egyébként a felvonás is nagyon rövid, szerintem nem állja meg a helyét, bár nyilván szükség van rá a színpadrendezés miatt.

Szóval nem is tudom. Azt érzem, hogy még mindig formálódik az előadás. A második felvonás teljesen kerek egész, de az első meg a harmadik még ötletekre vár. A színészek beleadnak apait-anyait, Jancsi is nagyon rendben van, egyedül Iluskát érzem kevésnek. Szépen énekel, de valahogy nem tudja kihozni a szerepből azt, ami benne van. Az előadásban van erő, potencia, csak még lappang. Én nekik szurkolok, hogy mindez felszínre kerüljön, megérné!

A képeket Máthé András készítette.

(Megjelent DebrecenPlus.hu)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s