Családi ünnep könyvmoly módra

Bár már lassan itt a tavasz, ám én mégis egy téli különlegességet szeretnék megmutatni országnak-világnak. Nemrégen látott napvilágot a „projekthez” tartozó kis videó, aminek elkészítése hosszú munkaórákba került. Egy ötlet, egy életérzés, rengeteg könyv, kreativitás és felejthetetlen élmény az egész családnak. Csukás Barnabással beszélgettünk a könyvfaállítás rejtelmeiről.

BarnuscsukasmHogyan jutott eszetekbe, hogy idén a szeretet ünnepére könyvekből építsetek egy karácsonyfát?

Cs. B.: Az egész dolog tulajdonképpen több éve kezdődött, hiszen mi minden évben más és más tematika szerint díszítjük a fát: volt már, hogy minden csak aranyszínű lehetett, egy másik évben pedig csakis természetes hozzávalókból készítettük a dekorációt. Idén télen valami még szokatlanabbat akartunk, így jött az ötlet, hogy ne is fenyőfánk legyen, hanem építsük az egészet könyvből, annak a könyvfának a felnagyított mintájára, amit Marci (a testvérem) látott az egyetemi könyvtárban. Ezek után jött a dekoráció: a könyvek nyomán lett először az „ódon könyvtár” hangulat, innen pedig egyenes volt az út a Harry Potter-es díszítésig.

Miért pont Harry Potter-es?

Cs. B.: Marci is, de főleg én, óriási Harry Potter-rajongók vagyunk, a sorozat kötetei angolul és magyarul is már rongyosra olvasva pihennek a polcon, és amikor ki kellett találni egy témát, ami kapcsolódik a könyvekhez, a kedvenc sorozatunk egyből adta magát. Ezenkívül ezáltal sokkal „varázslatosabb” is lett a közös családi karácsonyunk. Azt hiszem, ezt az egész „Harry Potter-életérzést” csak az tudja igazán megérteni, aki – akárcsak mi – a könyvekkel együtt nőtt fel, együtt izgulta végig Harryék kalandjait, várta azt a bizonyos levelet, és most már úgy tud visszagondolni a sorozatra, mint a saját gyerekkorára.

000kepm

Mit szóltak a szüleitek a szokatlan karácsonyfaötlethez? Az egész család olvasta a könyvsorozatot?

Cs. B.: Mivel a családból szinte senki nem értette sose, hogy miért olvassuk már ötödjére ugyanazt a könyvet, a testvéremmel régóta próbáltunk meggyőzni mindenkit, hogy ők is lépjenek már be végre Harry elképesztő birodalmába, de a sok rábeszélés után végül csak az apukánk szánta rá magát, és nem hiába: az első könyv okozta bizonytalansága után magával ragadta a történet, és pár hét alatt ki is végezte a sorozatot. Ami az anyukámat illeti, a filmekbe való bele-bele pillantások nyomán már többé-kevésbé ismerte a főbb cselekményt, a nagyszülők viszont még karácsony napján is értetlenül álltak a fa előtt, viszont természetesen nekik is nagyon tetszett.

Hogyan terveztétek meg? Mennyi idővel karácsony előtt kezdtetek hozzá a megvalósításhoz? Építettetek próbafát?

Cs. B.: Körülbelül tíz nappal karácsony előtt véglegesedett az ötlet. Konkrét tervünk még nem volt a hogyanról, hanem csak elkezdtük összehordani Marcival az összes könyvet, amit csak találtunk, és úgy próbaképpen nekiálltunk építeni egy karácsonyfát. A kétharmadáig jutottunk, amikor betoppantak a szüleink. Az első elképedések után már azért lettünk számon kérve, hogy miért csak ilyen kicsi.:) Tehát lebontottunk az egészet, és immár az apukánk segítségével, céltudatosan kezdtük el építeni a nagyobb, véglegesnek szánt fát.

bcsm2Volt valami elképzelésetek arra nézve, hogy milyen magas legyen, mely könyvek hova kerüljenek, vagy ami a kezetekbe akadt, azzal dolgoztatok?

Cs. B.: A magasságát illetőleg két méterben egyeztünk meg, hogy körülbelül akkora legyen, mint a szokásos karácsonyfánk. A könyvek sorrendjét pedig természetesen a méretek határozták meg, tehát legalulra kerültek a lexikonok, aztán a vaskosabb kötetek, és így haladtunk felfelé egészen az alig két centiméteres EU-s Alapjogok könyvecskéig. Ezenkívül még persze ügyelni kellett a színek arányos eloszlására is, és hogy a jobb állapotú könyvek kerüljenek előre, a jól látható helyekre. Ami pedig eddig kulisszatitok volt: mivel a fa üregesnek épült, két szék és számtalan doboz tartotta belülről a szerkezetet.

Mennyi időbe került mindezt fel-, illetve megépíteni?

Cs. B.: Meglepő módon magának a fának a felépítése került szinte a legkevesebb időbe, röpke másfél nap alatt meg is lettünk vele. A többi dekoráció: a zászlók, a háttér, a világítás és a kellékek elkészítése, beállítása sokkal több időt vett igénybe. Ha már a kulisszatitkokat említettem, elárulnék még néhányat, hátha jövőre más is kedvet kap egy hasonló fa készítéséhez. Sokan azon ámuldoznak, hogy mennyi kellékre lehetett szükség a dekorációhoz és a hangulat megteremtéséhez, pedig az egyedüli dolog, amire igazán szükségünk volt, az a kreativitás. A háttérben látható sziklás felületnek ható fal valójában gyűrött szürke csomagolópapír volt egy, a gerenda mögé ügyesen elrejtett LED-izzóval megvilágítva. A „lebegő gyertyák” igazából elemes teamécsesek, melyek köré egy-egy fehér A/4-es papír lett tekerve, úgy lógnak a plafonról. A zászlók szintúgy saját készítésűek: csak egy lepedő, némi ügyesség és festékszóró kell hozzájuk.

bcsm

Megörökítettétek egy kis stop-motion videóban az egész projektet. Mi az a stop-motion, és miért pont ezt választottátok?

Cs. B.: Alapjában véve a filmkészítés mindkettőnket régóta érdekel, ezenkívül Marci nagy hobbija a fotózás, én pedig idén érettségizem mozgóképkultúra és médiaismeretből, és a továbbtanulásnál is szóba jöhet a filmes/médiás irány. Ami a stop-motiont illeti, a technika lényege tulajdonképpen az, hogy készítünk egy fényképet, egy kicsit megmozdítjuk a tárgyat, újabb fénykép készül, majd mozdítás és így tovább. Végül a képek gyors egymásutáni lejátszása során az egész folyamat mozgóképnek tűnik. (Így készült például egy másik közös kedvencünk, a Karácsonyi lidércnyomás című film is.) A választás magától értetődő volt, mivel a videó készítése már a fa felépülése után jutott az eszünkbe, ez volt a legegyszerűbb módszer, habár ugyanakkor a legszöszölősebb is. Azért mondom, hogy a legegyszerűbb, mert a fa és a dekoráció már állt, így nem bonthattuk le az egészet, hogy aztán újrakezdjük csak a felvétel kedvéért, hanem magát a lebontás folyamatát tudtuk lefényképezni minden egyes mozzanatában és ezeknek a képeknek a visszafelé való lejátszása látható az elkészült videóban.

Ez rengeteg idő, energia, fotó… Hogyan képzeljük ezt el számokban kifejezve?

Cs. B.: Ha a számadatokat nézzük: maga a fa körülbelül 600 könyvből állt (ami mellesleg majd’ fél tonnát tett ki), tehát először a videó is ennyire lett tervezve. Aztán jött az ötlet, hogy kerekebb legyen a történet, vonjuk be a dekoráció többi részét is, így bővült ki a képek száma közel 3000-re. Ami az időt illeti, hozzávetőlegesen másfél hónapig foglalkoztunk vele mindennap, természetesen hol többet, hol kevesebbet, de a munkaórák számát végül 140-re becsültük (az építéstől a fényképezésen át a videó szerkesztéséig).

Míg építettétek a fát, körvonalazódott bennetek valami terv a jövőre nézve?

Cs. B.: Természetesen vetődtek fel különböző ötletek jövőbeli projektekre nézve: szeretnénk még kísérletezni a stop-motion technikával is, de vannak elképzeléseink további kreatív kisfilmekre és új módszerek kipróbálására is.

(Megjelent: Merítés, 2013. február)

Reklámok

One response to “Családi ünnep könyvmoly módra

  1. Visszajelzés: Filmfesztiválos kalandok Cannes-ban | kultúrlény·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s