A hobbit – Váratlan utazás

Bilbo_in_Rivendell_-_The_Hobbit

“Az otthon immár mögötted van, a világ előtted…”

Gondolom, aki tollat ragad, hogy írjon A hobbitról, az, vagy Gyűrűk Ura fan, vagy Tolkien rajongó. Nincs ez másként velem sem. Valamikor az ifjúkori éveimben olvastam először Tolkien műveit. Teljesen elvarázsolt az a mesei miliő, ahogy az író egy külön világot teremtett; mesékkel, mondákkal, eredettörténettel. Aztán Peter Jackson vászonra vitte A Gyűrűk Ura trilógiát – és végre már nemcsak a fejünkben élt ez az érdekes fantáziavilág -, és filmtörténelmet írt vele. Monumentális, látványos és csodaszép – nem véletlen az a 17 Oscar-díj -, és ezzel rajongók ezreit szerezte Tolkiennak. Most pedig 10 évvel később, A hobbitból készített háromrészes filmadaptációt, ami nem más, mint A Gyűrűk Urának előzmény története. Míg A Gyűrűk Uránál a terjedelméből adódóan érthető a trilógia megoldása, addig a kb. 300 oldalas A hobbit című regénynél, kicsit értetlenül állok ez előtt, főleg, hogy megnéztem a belőle készült film első részét, a Váratlan utazást.

A történet ott kezdődik, ahol A Gyűrűk Uránál is – Zsákos Bilbó 111. születésnapjára készülnek Zsáklakban -, ám aztán gyorsan el is kanyarodik. Bilbó azt tervezi, hogy elhagyja a Megyét, de még mielőtt elmenne, unokaöccsének, Frodónak hátrahagy egy visszaemlékezést, amiből egy hatvan évvel ezelőtti történet bontakozik ki… Akkoriban Bilbó még a hobbitok kényelmes és nyugodt életét élte, jókat evett, pipázgatott, és sorra olvasta a könyveket, hogy némi kis kalandhoz jusson, míg egy nap az bekopogott hozzá, Szürke Gandalf személyében. Bilbó amint megismerkedett Gandalffal, máris felfordult az élete; jelet véstek az ajtajára és vacsorára tizenhárom tagbaszakadt törpharcos állított be hozzá, majd arra akarták rávenni, hogy csatlakozzon hozzájuk küldetésükben, visszafoglalni a Magányos Hegyet, a törpök legnagyobb birodalmát, Erebort.

1312286672_29

Hajdan virágzott a Hegymélyi Királyság. A törpök aranyat bányásztak a hegy mélyéből, gazdagságuk egyre nőtt, mígnem egy aranyimádó sárkány, Smaug, el nem foglalta királyságukat, elrabolta kincseiket, megölte a birodalom lakóit, lerombolta otthonukat. Most pedig a jóslat szavai beteljesülnek, jelek mutatják itt az idő a cselekvésre. Erebor királyi leszármazottja pedig társakat gyűjt maga mellé (köztük Bilbót) és elindul visszafoglalni ősei földjét. Útjukon pedig számtalan kalandon esnek át…

Bár nem áll szándékomban folyton A Gyűrűk Urához hasonlítgatni a Váratlan utazást, mégis nagyon nehéz külön kezelni tőle. Mindenesetre ez a film messze mögötte maradt, bár az kétségtelen, hogy az átlag amerikai filmet, magasan veri. Amit kapásból fel tudok neki róni, hogy túl hosszú (169 perc), egyes jelenetek túl vannak spirázva, és ez néhol unalomba csap át. Ez itt most tipikusan a kevesebb, a több példája. Hiányzik belőle az a fajta pörgés, ami a nagy elődjét jellemezte.

hobbit4

Az egyik ilyen jelenet a törpök vacsorája Bilbónál. Az meg aztán, hogy zenés jelenetet varázsolt belőle a rendező, óhatatlanul is eszébe juttatja az embernek A hobbit 1985-ös orosz tévéfilm-feldolgozását, ami nagyon vicces, de teljes mértékben komolytalan. (Érdemes összehasonlítani a kétféle változat éneklős mosogatós jelenetét. Sajnálatos módon, alig van különbség.) Félreértés ne essék! Szeretem a film zenéjét, de ez a betétdal, tisztára Disney mesefilm utánérzést ad a jelenetnek, és ha jól tudom Jackson nem rajong a Disney-ért. A másik komolyanvehetetlen rész a hegyi trollok vacsorája. Mintha egy gasztroműsort néznék Al Bundy módra. Tisztára abszurd, ahogy a zsályáról, meg fűszernövényekről csacsognak két turha között.

Amitől tipikusan Jackson-os az egész, az a részletek kidolgozottsága, a törpök karaktereinek megformálása, a csodaszép tájak látványának felvonultatása. Bár néhol úgy érzem, hogy A Gyűrűk Urában ellőtte a “fegyverarzenálját” és nagyjából ugyanazokat hozza itt is, amit már ott megszoktunk. Mintha a havas hegygerincen lévő séta jelenetet, már a GYU-ban is láttam volna. A koboldok inkább viccesek, mint csúnyák és gonoszak, kicsit a Madagaszkár makijaira hajaznak. Az orkok meg mintha kevésbé ocsmányak és félelmetesek lennének, valahogy nem hiszem el róluk, amit tudok, még jó, hogy a vargokon ülnek.

THE HOBBIT: THE DESOLATION OF SMAUG

És mintha a sok menés, futás és kaland, látványos harci- és tusa-jelenetek között elveszne az eszmei mondanivaló, a tolkien-i mese, a miből lesz a cserebogár, vagy ahogy Gandalf mondja: “apróságok, hétköznapi népek kis tettei tartják sakkban a sötétséget; egyszerű kedvesség és szeretet”. Mert bár komoly dolgokban nincs hiány, azért ez mégis csak egy mese, sok-sok humorral, míg a GYU inkább egy “hősi eposz”.

Amihez viszont kétség sem fér, és mindent visz, az a színészi játék. A visszatérő szereplők immáron otthonosan mozognak szerepükben (Gandalf, Gollam), Bilbót pedig szerintem remekül sikerült Freeman-nek megformálnia. A Gollam-Bilbó jelenet, amelyben végre megtudjuk, hogyan kerül az Egy Gyűrű Bilbóhoz, pedig talán a film csúcsjelenete, azzal együtt is, hogy picit hosszú. Számomra Radagast figurája szerethető még a nyúlszánjával és az összes bolondságával együtt.

Mindannak ellenére, hogy eléggé megkritizáltam a filmet, tetszetős egy darab, simán bele lehet feledkezni ebbe a varázslatos mesevilágba. Mindenképpen várom a második részt, sőt a harmadikat is. De azért azt nem fogom megérteni sohasem, miért kell ennek a filmnek két óra negyven perc.

Reklámok

2 responses to “A hobbit – Váratlan utazás

  1. Visszajelzés: A hobbit – Az öt sereg csatája | kultúrlény·

  2. Visszajelzés: A hobbit – Smaug pusztasága | kultúrlény·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s