Pasolini: Egy halott énekei

13_Pier Paolo Pasolini_autorretrato_1954Pasolinit mindenki leginkább csak filmjeiről és homoszexualitásáról ismeri, már ha ismeri, pedig nemcsak filmrendezőként és forgatókönyvíróként alkotott nagyot, hanem íróként és költőként is (hogy festményeiről és grafikáiról ne is beszéljünk), amiről 9 regénye, számtalan verse, drámái, kritikái és esszéi is tanúskodnak.

Ez az ember különc volt a maga módján. Egy álmait kergető “bolond”, aki rengeteg formában megpróbálta kifejezni önmagát, és elmondani az általa fontosnak tartott dolgokat, csak éppen senki nem hallotta meg, úgy igazán, vagy legalábbis kevesek… Botrányok, perek szegélyezik életútját és halála is vitatott; politikai és egyéb ellenfeleinek összeesküvése vagy előre megfontolt öngyilkosság?

“Az élet mindenekelőtt az értelem rendíthetetlen gyakorlása, részrehajlás nélkül, kiváltképp nem az élet felé részlehajlón, ami egyébként is csak divatos politikai szólam. Inkább legyünk a nép ellensége, mint a valóságé.” A boldogtalan fiatalok

Pasolini miközben halála előtt a Salót forgatja, úgy dönt, megjelenteti összes friuli versét. Ez a könyv az 1975-ben megjelent Az új ifjúság című kötetből válogat. Az első része szinte teljesen megegyezik Pasolini első könyvével, az 1942-ben kiadott Versek Casarsának kötettel, és kiegészül az Egy halott énekei és a Halálom napja című versekkel.

” (…) ajándékozom 
ezt a kétszer megírt, megélt 
és újraélt könyvet: testet a testben.” Bevezetés

A kötet második részében a legelső könyv verseinek 1974-ben újraírt változatai, illetve az 1973-74-es Sivár lelkesedés két darabja található. Helyet kapott még a könyvben Pasolini utolsó verse a Vigyázz magadra, és minden jót, illetve A boldogtalan fiatalok című írása is. A kezdet és a vég két pólusa ez a kötet, és a kettő közötti út, a változás mikéntje…

Kétnyelvű (friuli és magyar) a könyv, vagyis inkább három, hiszen lábjegyzetben olaszul is megtalálhatóak az írások. Miközben megpróbálod kimondani a különös szavakat, a hangzás ámulatba ejtő. A friuli nyelv számomra érthetetlenül is gyönyörűen cseng,

06_Pier Paolo Pasolini_Bozzettone dedicaao a Laura Betti

Pier Paolo Pasolini: Bozzettone dedicaao a Laura Betti

“Megsiratni mindent,
nevetni mindenen,
mindenre nyitottan
és nyíltan élni.
 Virágvasárnap

Pasolini édesanyja friuli tanítónő, aki Casarsa della Deliziá-ban (jelentése: A Gyönyörűség Leégett Háza) született, Friuli tartományban. Kapcsolata édesanyjával legendásan szeretetteli, éppen ezért fontosnak tartotta a friuli nyelv és kultúra ápolását. A Bolognai Egyetemen művészettörténetet, olasz irodalmat és romanisztikát tanul, provanszál, retoromán nyelveket, melyek közé tartozik a friuli is. A friuli anyanyelvet szótárból tanulja és friuli nyaralások idején a helybeliektől. Az egyetem elvégzése után 4 évig Casarsában tanít olasz irodalmat és latint. Ebben az időszakban került közel az egyszerű emberekhez és archaikus világukhoz, amihez egész életében próbált visszatérni.

08_Pier Paolo Pasolini_pintura_figura mascula“Harangok éneke

Mikor az est elmerül a kutakban, 
földem elsápad akkor.

Én messze vagyok és emlékeimben 
hold, békák, tücsökcirpelés.

Rózsafüzér száll, a tisztásokra harangszó: 
halott vagyok én, halott, halott.

Idegen, ha boldogan átsuhanok a tájon, 
ne félj: szerelem szelleme,

messziről térek földemhez vissza én.”

A friuli nyelv egy régebbi, természethez közelebbi világot őriz gyönyörűen hajlított hangjaival, együtthangzásaival, a paraszti világot, mely még romlatlanul létezett, tisztán és szegényen, örökkön visszatérő és megújuló körforgásban. Nem volt “irodalma”, könyvei, de voltak meséi, dalai, táncai, játékai és imái, az írást, a gyógyítást pedig a szertartások jelentették. És az egész élet szertartás volt. Nemcsak a születés és a halál, az esküvő és a nász, hanem a búzamag elvetése és a kenyér megszegése is. Ez volt az irodalom. És ez a kötet minden lapjába, minden versébe bele is ivódott.

Mintha egy teljesen más világban, talán egy kicsit álomszerű világban járnánk, ahol az ókori görög világgal keveredik a friuli rétek és mezők paraszti világa, és azok eltemetett tartalmai, hagyományai és ösztönös hite. Csodaszép képekbe foglalva tűnnek fel az élet egyszerű igazságai; “Az idő mozdulatlan: / őrzi az apák nevetését / – mint ágak az esőt – / fiaik szemében.” vagy a szeretet érzése;  “A világ kezdetén / és életünk végén / minden szavunk annyit / jelent, hogy: „mama”.”

07_Pier Paolo Pasolini_pintura_Casarsa

Pier Paolo Pasolini: Casarsa

A kötet nem véletlenül viseli az Egy halott énekei címet. Mindenütt ott van benne  a szenvedés, a halál és az elmúlás, de ugyanakkor ott van benne az újjászületés és valahol a megváltás is. Ott van a harangok énekében, a sötéten szálló füstben, a kút fölé hajoló ifjúban, a kivirágzó keresztekben és abban, hogy “énekből van az ég”.

05a_Pier Paolo Pasolini_autorretrato_flor em minha boca“A harangok 
egy másik égben szólnak, 
és szél és fák 
suhognak 
testeden. 
De senki sem tud rólad. 
A világon édesanyád 
könnyeiben 
vagy csupán jelen.” Halleluja (VI.)

A kötet első része idillikusabb, dallamosabb és talán inkább a hermetizmus vonalán született, – mely irodalmi irányzathoz Pasolini is tartozott, ahol a szavak hangalakja fontos a költészetben, és a szózenével próbálnak minél nagyobb költői hatást elérni -, mint a második rész, ahol az újraírt változatok kaptak helyet. Ott mintha már megtörte volna az élet; “Te rég letűnt maszk, / gazdája a benned / hamuvá lett életnek / nem akarok lenni én.”, és átértékelné a körülötte zajló dolgokat; “Kétszer múlt el / bennem az élet, / de a halottak csak / először számítanak.”. A versekből kicseng a gyűlölete a polgárság felszínes léte iránt, elutasítja azt, a valóság számít neki, nem pedig a látszat-lét.

Mintha tudná, hogy egyre reménytelenebbül próbál visszatérni a számára hőn áhított világhoz. (Élete végén megvett egy középkori őrtornyot a hozzá tartozó kis földterülettel egy Chia nevezetű kis faluban, Rómától északra, az etruszkok földjén. Itt forgatta 1963-ban a Máté evangéliumához a keresztelés jelenetét alatta Mozart gyönyörű zenéjével, és 1974-ben itt írta ezeket az újraírt változatokat is.) És mintha arra is rádöbbent volna, hogy hiába tudja ezt, akkor sem tehet mást, ettől ő az, aki, és mert…

“Az már elég, ha mindenki
érzi az élet szívverését.
A többi nem fontos, ifjú,
Vigyázz magadra, és minden jót

Forrás: Utószó (Parcz Ferenc)

Kiadó: Új Mandátum
Kiadás éve: 1994 
Válogatta, fordította: Parcz Ferenc

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s