Fotográfia, mint múzeumi érték

Viktoria kkBinschtok_Kiemelt médiafigyelem_2008_C-print

Viktoria Binschtok: Kiemelt médiafigyelem (2008)

Július 7-étől egészen október 6-áig tekinthető meg az a nagyszabású, tematikus nemzetközi kiállítás a MODEM-ben, mely a Still. Fotográfia a múzeumban címet viseli, és amelyen több mint 40 képzőművész, köztük 18 külföldi kortárs fotóművész, illetve művészeti csoport, 74 alkotása kapott helyet.

A tárlaton a hazai intézmények és magángyűjtők anyagai mellett, német nyelvterületen lévő múzeumok gyűjteményeiből származó anyagok is megtalálhatóak, pl. a bécsi MUMOK-ból vagy az esseni Folkwang Museum-ból. A kiállításhoz Filmklub és egyéb tematikus rendezvények is kapcsolódnak.

A táblakép-fotográfiákat természetüknél fogva nehéz kölcsönözni. A MODEM-nek olyan szigorú előírásoknak és technikai követelményeknek kellett megfelelnie, amivel az országban kevés kiállítótér rendelkezik. Bár párhuzamos zajlanak az országban a fotográfia témakörében kiállítások, a feszes koncepció és a szigorú feltételek adta lehetőség is adja a tárlat különlegességét. A kiállításon a videók mellett eredeti képeket láthatunk majd, nem pedig a tárlatra készített nagyításokat. Éppen ezért az egyik komoly feltétel a természetes fény totális hiánya volt – hiszen ha három hónapon át napfény érné a képeket, megsárgulnának -, ami a második emeleti kiállítótér 1300 négyzetméterén maximálisan biztosított. Előírás van a maximális fényerősség használatára és a hőmérsékletre is. A kiállítás darabjainak összeállításakor nézték, hogy egy-egy kép mennyi időt „pihent” sötét raktárban két tárlat között stb.

IMGP9214

A tárlat kurátora Perenyei Monika, a Magyar Tudományos Akadémia BTK Művészettörténeti Intézetének művészettörténésze, aki évek óta foglalkozik a fotografikus leképezésnek, a fotográfia képzőművészeti használatának, a képalkotás változásának figyelésével. Kutatja a különleges utak, felismerések, a képhasználat új dimenzióit, az alkotói gyakorlat változását. A képzőművészeti fotóhasználat kérdéseket tesz fel. Olyan kérdésekre keresi a választ, mint például, hogyan működik, manipulál a fotografikus kép. Ehhez pedig boncolgatásra, elmélyülésre, mögé látásra van szükség.

Still. Egyfelöl műfajt jelöl, állóképképkocka, más felöl ott van benne a csend, az elmélyülés és a „még mindig” lehetősége. Fotográfia a múzeumban alcím pedig azt a kérdéskört célozza meg, hogy a tér milyen szoros szálakkal kapcsolódik a fotográfiához. Eredetileg a múzeumi légkör a festőtörténethez kapcsolódik. De ez a viszony az elmúlt évtizedekben változáson ment át. A hetvenes évek végétől – Jeff Wall első lightboxaitól eredeztetve – óriási méretű, színes fotónagyítások jelentek meg a kiállítóterekben, múzeumokban, az addig csak festmények számára fenntartott helyeken. A digitális technológia tette lehetővé ezt a léptékváltást.

4x5007+c20-b80

Szegedy-Maszák Zoltán: Hardver tekintetében (2012)

A kiállításon megtekinthető táblaképek, mozgóképek három nagyobb kérdéskörben adnak okot az elmélyülésre. Az egyik ilyen a valóságos kép, a realitás leképezése. Eddig a fotó a megszokott méretével a valóságot mutatta. Most a méret megsokszorozódásával a táblaképek felforgatják ezt a valóságot. Más a befogadása, egyszerre nem is mindig lehet, részenként végigpáztázható, mást jelent a közeli és a távoli. A kimerevített, óriási  képkockák, filmstillek alkotói összetettséget mutatnak, melyekben fellelhető a különböző médiumok (szobrászat, film, festészet, építészet stb.) sajátosságai.

A másik ilyen kérdéskör a dokumentálás. A fényképek valósághűen adják vissza a világunkat. Megbízzunk benne (pl. hivatali fotóhasználat bizonyító ereje: útlevél). Ez kezd megváltozni a digitális korszakkal, hiszen bár a fény általi képalkotás a régi maradt, de a technológia új. Az új fényképészeti eljárások, új válaszokat adnak. A fényképek mechanikusan leképezik a világot? Avagy irrealisztikusak a képek? Mennyire illúzió amit látunk, mennyire manipulálható? A dokumentarista hagyomány valóság hű leképezése a fotográfia, vagy lehet a valóságnak egy más ábrázolása is? Erről az ambivalens kettős természetről is szól a tárlat. És ez a dokumentáló, ábrázoló kettősség folyamatosan változik.

Gyenis Tibor_8 óra, Terület_2004_lambda print mdf lemezen

Gyenis Tibor: 8 óra. Terület (2004)

A harmadik nagyobb kérdéskör, amit boncolgat a kiállítás, az a fényképezésben rejlő közösségi lehetőségek. Alapvetően a fényképészhez kötjük a fotót, pedig  érdemes azon is elgondolkozni, hogy mennyire befolyásolja a kamera jelenléte az életünket. A fényképezőgép előtt álló személyek is részt vesznek az alkotás folyamatában. Ez egy többszereplős játék, hiszen a kamera befolyásolja a viselkedésünket. Nemcsak a fotográfuson, a látásmódján múlik az alkotás folyamata.

A kiállításon a látványvilág dominál, mely játékos könnyedséget mutat és mégis mély gondolatokat ébreszt, ha hagyjuk.

Kiállító művészek: Áfrány Gábor – Birkás Ákos – Viktoria Binschtok – Sonja Braas – Elina Brotherus – JamesCasebere – Kyungwoo Chun – David Claerbout – Csontó Lajos – Csoszó Gabriella – Rineke Dijkstra – DesireeDolron – Olafur Eliasson – Eperjesi Ágnes – Erdély Miklós – Esterházy Marcell – Fabricius Anna – Gerhes Gábor – John Goto – Gyenis Tibor – Halász Károly – Candida Höfer – Stephan Huber – IRWIN – Kelemen Károly –Khoór Lilla – Koronczi Endre – Kovács Endre – László Gergely – Németh Hajnal – Ősz Gábor – Joao Penalva –Puklus Péter – Alexandra Ranner – Evelyn Richter – Thomas Ruff – Sarkantyú Illés – Szabó Benke Róbert –Szabó Dezső – Szacsvay Pál – Szász Lilla – Szegedy-Maszák Zoltán

(megjelent DebrecenPlus.hu)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s