Szinyák, Monyó, Csókhal és a többiek…

portré01Szőnyi Gergely életének igen fontos része a rajzolás. Nagy rajongója a képregényeknek, stílusán érződik is ezek hatása. Dolgozott grafikusként, tévés újságíróként, most pedig a Könyvmolyképző könyvillusztrátora. Pályájáról, élményeiről, terveiről beszélgettünk…

Mesélj egy kicsit magadról… Hogyan kezdtél el rajzolni?
Sz. G.: Nekem a képregény volt az a korai élmény, ami nemcsak a rajzolást kedveltette meg velem, de ezekből tanultam meg olvasni és írni is, nagyjából 5-6 éves koromban.
Abban az időben (1983-84) nem igazán volt elterjedt ez a műfaj itthon. A Fülesben lehetett olvasni kétoldalas, folytatásos történeteket Korcsmáros PálZórád Ernő illusztrálásával, illetve – ami nekem is sokáig járt előfizetéses úton – a Hannes Hegen-féle Mozaik, ami NDK-s termék volt, így itthon is megjelenhetett. Ebben három manó kalandozott történelmi korok és földrajzi helyek között csapongva. Szórakoztatva tanított.
Ám konkrétan nem is ezekből, hanem a francia – eredeti – Pif képregényekből, meg a német nyelvű Fix und Foxi füzetekből tanultam meg olvasni, amikből egy kukkot sem értettem, de ekkor ez még nem is volt érdekes.
Kicsit később rákaptam a szintén olasz-francia nyersanyagokon alapuló Hahotára és Kockásra, ami sok képregényt tömörített magában. A Kockás nagyon jó volt, és egészen sokáig „élt”.
Ezekből kezdtem másolni, aztán mikor képes voltam saját figurák megalkotására, akkor gyártottam magamnak mini képregényeket is. Aztán az iskolai rajzoktatás szabálykövető módszerei ”agyoncsapták” az egészet, és ez volt az első alkalom, hogy elfordultam a rajzolástól. Pedig első elemis koromban már rajzversenyt nyertem egy tizenéveseknek kiírt pályázaton.
Hogyan találtál vissza?
Sz. G.: Egyszer csak újra megjött a kedvem a rajzoláshoz – ez olyan felsős, gimis korom körül lehetett –, de nem sokat foglalkoztam vele, alig többet, mint egy átlag gyerek. Főleg a tankönyvekben dekoráltam a hadvezérek, költők, zeneszerzők portréit. Ráadásul ekkor kezdett kialakulni egy új szerelem is, ami elvonta a figyelmemet: ez volt a film, meg a tévé. A képregény és a film rokon műfajok, mindkettő képekkel mesél. Ezért került épp e két műfaj fókuszba nálam.

32adásnap_20_11_b

Illusztráció Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! 3. című könyvéből

A film mellett háttérbe szorult a képregény?
Sz. G.: Nem, de csak fogyasztói szinten kapcsolódtam már hozzá. Folyamatosan olvastam őket, hiszen nekem a nagynénik anno nem csokit hoztak látogatásaik alkalmával, hanem itt-ott beszerzett képregényeket, és folyamatosan járt postán a Batman és a Pókember. Amerikai képregényket ’89-től már itthon is lehetett kapni.
Akkor neked lehet az egyik legnagyobb gyűjteményed!:)
Sz. G.: Van gyűjteményem, de gyermekkoromban sokat költöztünk, és a nagy részét az egyik dobozolásnál sajnos elajándékoztam a környékbeli gyerekeknek. Szállíthatatlan volt, annyi volt belőlük. Ma már ritkán veszek, de akkor minőségit, általában gyűjteményes köteteket, ritkaságokat.

tumblr_mh5iz4KF0N1s3cclio1_1280Melyek a kedvenceid?
Sz. G.: Ez változott az idők során. Most éppen a Walking Dead-et favorizálom, de szeretem az Y, az utolsó férfit, a Prédikátort, és az indián-rezervátumban játszódó Scalped c. frenetikus sorozatot is. A szuperhősös sztorik már nem érdekelnek, azokból kinőttem. Persze a rajzokat megnézem.
A hazai képregényfesztiválokra szinte mindig kimegyek, de csak egy-két kötet beszerzése miatt. Kerülgettem többször is a hazai szakma képviselőit, de valahogy sohasem szántam el magam a kapcsolatfelvételre. Jelenleg nem látom a perspektívát.
Mi ennek az oka?
Sz. G.: Elsősorban anyagi oka van. Itthon nem lehet belőle megélni, és ez nálam visszatartó erő. Nálunk olyan kicsi a fogadó közönség erre a műfajra, hogy a hazai képregény előrelépésére egyelőre nem látok sok esélyt. Persze kívülállóként ebbe nem igazán látok bele. És kívánom, hogy ne legyen igazam.
Külföldön lehetne esetleg keresnivaló, de úgy hiszem, hogy oda meg a kilencvenes években kellett volna betörni. Ma már Amerikában is visszaesett a képregények jelentősége. Európa is hemzseg a tehetségektől, kiadót viszont kevesen találnak. Kiegészítő tevékenységként, kis pénzt is hozó örömrajzolásként persze lehet vele foglalkozni. De olyan, hogy valaki ”tisztán” képregényrajzoló, szerintem nincs. Illusztrátor, concept artist, dizájner és storyboard rajzoló egyben. Így már meg lehet belőle élni.
Ha már az amerikaiak… Gary Larson nagy kedvencem.
Sz. G.: Gary Larsont én is kedvelem, őt elsősorban napilapok karikaturistájaként ismerem. A Facebookon rengeteg rajzolót követek, sokat lehet tanulni tőlük. Sok tutorial videót, műhelytitkot nézegetek, hisz önképző vagyok, kell a „tananyag”.
Például kiket? Kik a kedvencek, akik hatással vannak/voltak rád?
Sz. G.: Rengetegen vannak. Képregényrajzolók közül Leinil YuTravis Charest,Skottie YoungDas Pastoras és Uderzo jut hirtelen eszembe. Az illusztrátorok közül a fantasy stílust képviselő Russ NicholsonRobert és Mark A. Nelson munkáit szeretem, de imádom Sven Nordqvist és Tony Wolf stílusát is. A magyarok közül Hangya Jánost. De még sorolhatnám.

kissfish

Mesélj az első képregényedről…
Sz. G.: Az első és eddig egyetlen publikált képregényem 2004-ben jelent meg, amolyan Garfield-fattyú volt, 3-4 kockás comic strip, egy balatoni hirdetési hetilapban. Ad hoc jelleggel kezdtem egy baráti felkérésre, és hihetetlen változáson ment át a négy év alatt, amíg tartott.
Csókhal volt a címe. A főszereplője egy intrikus, nagyszájú hal. A szája olyan volt, mint a Rolling Stones logója, amiről sokaknak tévesen a Kiss együttes jutott eszébe, így lett Csók-hal.
Gyakorlatilag 2004 volt a második olyan időszak, amikor visszatértem a rajzoláshoz, köszönhetően a sorozatnak. Ebben az időszakban elkezdtem egyéb rajzos munkákat is csinálni, főként hirdetésekbe, reklámokba. Kellett a pénz.
Siófokon éltem, ahol kis túlzással mindenki ismer mindenkit. Az egyik legnagyobb magyarországi vízszolgáltató állandó grafikusa lettem, mert a cég központja siófoki. Emellett főiskolai barátok hoztak munkákat, akik itt-ott a különféle médiumokban vagy marketinges területen helyezkedtek el. Korábban elvégeztem egy kommunikációs főiskolát, és tévés újságíró lettem. Ez is évekre visszaszorította a rajzolást az életemben. Sűrű volt a 2000 és 2006 közötti időszakom, a rajz pedig akkor került elő, ha nem volt éppen más munka. Abszolút nem hobbit jelentett, hanem pénzt, így nem is szerettem annyira. Mikor 2006-tól elkezdtem online újságírással és sporttudósítással foglalkozni, gyakorlatilag megint elfordultam tőle. A Csókhal is megszűnt egy idő után.

tumblr_mh5jg4OEax1s3cclio1_1280pfMikor változott ez meg? Hogyan kezdtél el könyveket illusztrálni?
Sz. G.: 2011-ben az összes sajtós munkám szinte egyszerre szűnt meg, és a szórványosan még létező rajzos megrendelések mellett egy máig is tartó, nehéz gazdasági időszakban elkezdhettem munkát keresni.
2011 végén megkerestem Böszörményi Gyulát is, hogy nincs-e esetleg valami megbízása a számomra. Vele még a vidéki televíziós időszakomban ismerkedtem meg 2005-ben. Interjút készített vele egy kolleganőm, amikor egyik könyvét mutatta be a siófoki gyermekkönyvtárban. Ott említette, hogy rajzolót keres. Akkor csináltam neki egy fantasy-kártyasorozatot, ami aztán nem lett végül kiadva. Ám a kontakt megmaradt és 2012 nyarán, mikor már kezdett kilátástalan lenni a helyzetem, szólt, hogy írt egy ifjúsági könyvet, és lehetne hozzá rajzolni, küldjek próbarajzokat a Kiadónak (Könyvmolyképző).
Tetszett nekik, amit csináltam, így megkaptam a munkát. Bár én eleinte nagyon nem voltam megelégedve a produkciómmal, egy – talán mondhatjuk – sikeres trilógia kerekedett belőle, és tavaly ősszel állandó illusztrátorává szerződtem a kiadónak.
Érzem magamon a sokévi hűtlenséget a rajzoláshoz. Nehezen lendültem bele, de az eltelt időszak alatt nagyon sokat fejlődtem. Most már bánom, hogy nem döntöttem el korábban, mit akarok csinálni. Igaz, a film szeretete miatt még most sem tudom biztosan. De most mindenképpen a rajzolás a domináns, és most már élvezem is nagyon, mivel érdekes feladatokat kapok.

dedikálás_böszörményi_gyulával

Dedikálás Böszörményi Gyulával

Említetted a filmezést. Nemcsak tévés újságíró vagy, hanem filmeket is készítesz?
Sz. G.: Egy volt operatőr kollégámmal kapcsolatban maradtam a vidéki tévé felbomlása után, és időnként összehozunk ezt-azt. Háromszor indultunk rövidfilmes versenyeken, ebből kétszer megvolt az eredménye is. A Sony által rendezett AXN Short Film Festivalon második helyezést és közönségdíjat nyertünk egy abszolút amatőr, videós technikával készült filmmel. Under testing – Tesztelés alatt a címe, és egy poénra épülő szkeccsfilm volt. Aztán tavaly februárban Brüsszelben, egy nemzetközi versenyen – Hands off my design! volt az elnevezése – lettünk elsők egy kereskedelmi célzatú kampányfilmmel, aminek köszönhetően az Európai Parlamentbe is kaptunk meghívást.
Azóta pesti barátaimnak segítettem be egy-két alkalommal forgatókönyvvel vagy storyboarddal – ami ugye szintén egy képregény. Mostanában nincs időm ilyen terveket szövögetni, de azért elméleti síkon, gyakorlati könyvekből képzem magam a forgatókönyvírás területén.

kissfish2

Forgatókönyveket írsz, sztorik élnek a fejedben… Nem gondolkoztál még azon, hogy írni kezdj? Saját magad illusztrálhatnád a könyvedet.:)
Sz. G.: Van a fejemben egy képregény, pontosabban egy graphic novel terve, meg szeretnék egy rövid játékfilmet is csinálni. Valamikor. Könyvet nem írnék, ahhoz én kevés vagyok, de forgatókönyvet, azt igen. Forgatókönyvírói pályázatokra szoktam küldeni munkát, gyakran alkotótárssal, de egy short listet leszámítva az HBO-nál, még nem sikerült betörni a show business-be.
Nagyon adja magát a kérdés, és nem hagyhatom ki… Szereted a képregényeket, rajzolsz, van tévés, filmes múltad… Mit szólsz a képregények filmes adaptációihoz?
Sz. G.: Azt, hogy más műfajokat befolyásoló, komolyabb szintre emelték a képregényt, főleg itthon, viszont kevésbé hiteles szintre küldték az akciófilm műfaját és a kalandfilmeket. Ettől függetlenül nekem tetszenek, bár azokat a képregény-adaptációkat jobban szeretem, amik nem a szuperemberekről szólnak. A Batman-trilógia a kettő között helyezkedik el, és azt nagyon jónak találom.
Annyi hasznuk mindenképpen van, hogy ismét közelebb hozhatják az emberekhez a képregényt, hisz a legújabb generáció már elfordult ettől a műfajtól. Itthon talán szélesebb körben is elfogadottabbá válhat, és nem csak egy lesajnált gyerekműfajt látnak majd benne. Hiszen nem az.

illusztráció07_57oldÁt lehet adni a képregényrajzok lényegét filmen, vagy lesz belőle egy akciófilm, és ennyi?
Sz. G.: Részben át lehet adni, sok tekintetben azonban nem, illetve nem szabad, hiszen ami papíron működik, az filmen nem biztos. Komoly művészek dolgoznak ezeknek a filmeknek a látványvilágán, karöltve az eredeti képregények alkotóival, de komoly kompromisszumokat kötve.
Más a célcsoport is. A képregény nálunk nem tömegműfaj, de az ezekből készült film abszolút mainstream, ami érdekes jelenség.
Visszatérve egy kicsit a képregénygyűjteményedhez… Mi az, amiket gyűjtesz? És melyek a legérdekesebb darabok?
Sz. G.: Gyűjteni nem gyűjtök semmit, egyedül a Walking Dead-et veszem rendszeresen, valamint a nemrég itthon is megjelent Watchmen-trilógiát.
A legérdekesebb darabom Paulo Coelho: Az alkimista c. regényének képregény adaptációja, igényes, keményborítós változatban.
Ez tényleg érdekes, most megleptél. Olvasod is őt?
Sz. G.: Az alkimistát olvastam, aztán több másikba is belekezdtem, de nekem azok már nem közelítették meg ennek a színvonalát. Az alkimista viszont remek.
Ugyanannak a történetnek a képregény és a könyv változata mennyiben tud mást adni?
Sz. G.: Történetmesélésben kevesebbet, vizuálisan többet. Megismerjük, hogy egy művész milyen képeket lát a képzeletében, mikor olvassa a regényt. Bár azt hozzáteszem, hogy képregény – csakúgy, mint a film – szigorúan forgatókönyvön alapszik, amiben kockáról kockára le van írva minden instrukció a rajzokat illetően. Legalábbis Magyarországon kívül túlnyomórészt ezt az utat járják. Ilyen keretek között kell egyedit alkotni, ami nem kis feladat.
Mennyivel másabb ehhez képest a könyvillusztrálás?
Sz. G.: A könyvillusztrálás talán kicsit szabadabb műfaj, de csak részben. Attól függ, mit illusztrál az ember. Egy színes képeskönyvben, ahol alig egy-két sornyi szöveg megy az adott oldalra, ott a képekkel kell „kommunikálni” úgy, hogy a könyv célcsoportja értse ezt. Gyerekeknél különösen lényeges a kép, idősebb korosztályoknál más a helyzet. A Lúzer Rádióban szinte 2-3 oldalanként van egy illusztráció, mint egy kísérő, egy kis pluszt adó, humoros vagy elgondolkodtató „sorvezető”.

könyvhét_csukás_istvánnal_katona_ildikóval

Könyvhét Csukás Istvánnal, Katona Ildikóval

Böszörményi Gyula és Csukás István könyveit illusztráltad eddig, amelyek gyerekeknek szólnak…
Sz. G.: Nagy élmény volt a Lúzer, nagy fejlődésen mentem át rajzolóként, mire eljutottunk a harmadik kötet végéig.
Csukás Istvánt illusztrálni (Berosált a rezesbanda) pedig azért volt izgalmas, mert én az ő meséin, történetein nőttem fel. Mikor személyesen gratulált a munkámhoz a könyvhéten, eléggé meg voltam illetődve, az kattogott a fejemben, hogy „basszus, ő írta a Süsüt, meg a Keménykalap és krumpliorrot, és most van vele egy közös munkám…”.
Ez volt az első ilyen könyvheti dedikálásod? Milyen élmény/érzés?
Sz. G.: Nem, tavaly dedikáltam már Gyulával a Lúzer 1-et, de most több olyan élmény is ért, ami akkor még abszolút kezdőként nem érhetett. Több gyerkőc elmondta, mennyire tetszenek neki a rajzaim, a stílusom. Az egyik anyuka mesélte, hogy a gyerek az én rajzaim hatására kezdett el rajzolni. Ezek nagy dolgok. Nem is tudom, van-e ennél nagyobb elismerés. Megilletődtem azon is, amikor a könyvheti pódiumbeszélgetésen a kiadónk vezetője azt mondta, hogy a Böszörményi–Szőnyi alkotópáros olyan jól működik együtt, mint anno a Janikovszky–Réber duó.
Említetted, hogy dolgozol most valamin, mi az?
Sz. G.: Most egy kisebbeknek és egy tizenéveseknél idősebb korosztálynak szóló könyvhöz készítek illusztrációkat. Két eléggé más stílust igénylő feladat, de úgy érzem, jó irányt sikerült kitalálnom, még ha időnként változtatni is kell.
Az új munkákban élvezem, hogy mivel sokat fejlődtem mostanában – mintha tudat alatt próbálná a kezem „behozni” a lemaradást –, könnyebben megy, ki tudom élni magam, és örömömet lelem benne.
A kisgyermekeknek szóló leporellónál egy nagyon kedves stílust kellett “a ceruzába táplálnom”. Színesben kell dolgoznom, ami nekem olyan terület, amiben van lemaradásom. A festés eddig abszolút kimaradt az életemből, most kezdem próbálgatni.

wip01Pedig azt hinné az ember, hogy több színnel könnyebb dolgozni…
Sz. G.: Szerintem itt azért van egy elválás a rajzoló és a festő között. Az előbbinél nem kifejezetten domináns a szín, a színekkel kommunikálás. A kedvenceim a fekete-fehér tusrajzok. A festés örömét én még nem annyira ismerem, a színezés így amolyan iparosmunka szintjén van nálam jelenleg, amellett hogy nem mindegy, hogy milyen. De mondom: most tanulok, sokat, sokfélét. Jobb szeretnék lenni, és most olyan korszakomban vagyok, hogy tudok is fejlődni.
Már érintettük a kedvenc rajzolókat… Most jöhetnek a könyvek… Van olyan, amit mindenképpen úgy érzed, hogy illusztrálnod kell?
Sz. G.: Hú, rengeteg könyvet illusztrálnék. Ha lesz még Lúzer, akkor azt biztosan. Csukás- és Böszörményi-könyvet bármikor.
Akiknek még rajzolnék, azoknak a könyveire nem jellemző, hogy illusztrációval adnák ki. Szóval nehéz… Egy sci-fi vagy fantasy, valami népszerű írótól. Ebben a műfajban jó lenne dolgozni.
Tinédzserkoromban olvastam Ambrose Bierce és Conan Doyle könyveit. Egy Bierce pszichonovellát vagy Sherlock Holmest szívesen rajzolnék. Vagy a Tarzan-könyveket, amiben a Fazekas Attila-rajzokat szintén nagyon szerettem. Már említettem Sven Nordqvistet, akinek imádom a Pettson és Findusz történeteit. Egy ilyen stílusú könyvet szívesen rajzolnék.
Kedvenc íróid, könyveid…
Sz. G.: Kedvenc íróm nincs. Nagyon szerettem a Virágot Algernonnak című regényt Daniel Keyestől, Umberto Ecotól A rózsa nevétLawrence Norfolk A Lempriére-lexikon c. könyvét, de imádom a jó sci-fit, a nemrég elhunyt Iain M. Banks az egyik kedvencem, főleg A játékmester című regénye. Szinte minden magyarul megjelent könyve megvan.
Köszönöm a beszélgetést, és kíváncsian várjuk, hogy kiderüljön, miken is dolgozol most!

További képeket találsz @gerry77-től a tumblr-ön.

(megjelent Merítés 2013. május)

Reklámok

One response to “Szinyák, Monyó, Csókhal és a többiek…

  1. Visszajelzés: Hapci-Rakéta a Hókuszpókusz-szigetekre / Csukás István | Olvastad már?·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s