Campus Fesztivál 2013: első benyomások

Túlzsúfolt. Nagyon. No, de kezdjük az elején. A 0. napot kihagytuk, így az elsővel kezdünk.

Ahogy mész a fesztivál bejárata felé, a Csónakázó-tóban nincs víz, ám emberek annál inkább. Csücsülnek a betonon, a medence alján, vagy lógatják a lábukat a stégről a csónakkikötőben és rákészülnek a fesztiválra, a bejutásra, ami nem is olyan egyszerű és könnyű, mint azt képzelné az ember.

Tömeg, tömeg és tömeg. Ahhoz képest pedig kevés a pénztár. Azok járnak jól, akik elővételben vettek jegyet, egyedül ott nincs sor. Nehezítő tényező, hogy a szervezők sem készültek fel ekkora emberáradatra az első napra. Áll a sor. Elfogytak a karszalagok. Várni kell, míg hoznak. Megvan a jegy, karszalag feltéve. Emberünk magyarázza, hogyan kell használni (ha levágod, a végét égesd el) nézek rá értetlenül; csókolom az új mellett ott van négy másik, a legrégebbi egy 2006-os Hegyaljás, ők voltak az elsők, akik ilyen plombás textil karszalagot használtak, és még megvan…

IMGP9612k

Megyünk a kapuhoz. Fő a biztonság. Első kör karszalag-ellenőrzés, táskavizit. Következő kör karszalag-ellenőrzés, motozás. Bent vagyunk a fesztiválterületen, ám még nem a Vidámpark területén. A kapuban újabb karszalag-ellenőrzés. Picit több, mint egy óra és bent vagyunk. Hurrá. Ám programfüzet benne térképpel, az nincs. A pénztárnál, bejáratnál nézelődtünk, hogy kellene, de … Mivel volt már ilyen, erre az esetre van nálunk kézzel írott program, időpontokkal, helyszínekkel. Próbáljuk beazonosítani, hogy hol vagyunk, vajon merre is lehet… és akkor egy szám. 19-es. No, erre nem voltunk felkészülve. Nem helyszín neveket látunk, hanem helyettük az őket jelölő számokat. Sebaj, indulhat a kalandtúra, explorer üzemmód bekapcsol…

Megyünk, amerre visz a tömeg. Tulajdonképpen a jobboldali elkerített rész, az, ami vezet, vagyis a tiltott terület (stadion, lelátó) kerítése. El is érkeztünk a következő karszalag-ellenőrző ponthoz, itt lehet bejutni a koncerthelyszínekhez, ahol már sok-sok ember koncentráltan kóvályog egyik színpadtól a másikig. A nagyszínpad meglepően kicsi, első körben nem is feltételezni róla, hogy ő az. Aztán sorra felfedezzük a fákon az infó táblákat is, sötétben is csak megtaláltuk, most már sínen vagyunk, tudjuk, hol kell keresni a mit.

IMGP9617k

Ital után nézünk. Nagy találmány a re-pohár, örömmel üdvözöljük ezen a fesztiválon is. Próbálunk keresni egy kocsmát, ahol adnak sört, le lehet tanyázni és megbeszélni, hogyan tovább és főleg merre. Egy kicsit magunkba szívni a hely atmoszféráját. Kocsma van, sör van, ám óriási egyen zajba burkolóznak az italkimérő helyek. Nincs értelme leülni a teraszukra, mert saját hangját sem hallja az ember, nemhogy a másikét, zavaró módon üvölt a düb-düb, amitől kattog a szív és 5 perc után elkezd fájni az ember feje. Keresnénk egy helyet, ahova le lehet ülni, két szót váltani. Egyenlőre esély nincs rá. Ám találunk hosszú sort, mint kiderül WC-hez vezet. Fél korsó sör kevés kivárni, még az én tempómban is, pedig azt mint tudjuk igen lassú. És bár helytállóak a sajtóközlemény sorai, miszerint „sehol máshol nincs annyi állandó, épített illemhely, mint az új debreceni fesztiválterületen”, ez ekkora tömegre még a telepített WC-kel együtt is kevés.

Nagyszínpadon Quimby koncert. Ők már hosszú évek óta egy stabil fesztiválzenekar, biztos pont az ember életében. Rengeteg embert vonzanak. Lassan mondhatom, hogy generációk nőnek fel rajtuk. Én is, kezdve a 10-15 évvel ezelőtti klubkoncerteken, amiknek olyan nagy varázsa tudott lenni. És előttem egy kismama óriási nagy pocakkal, mellettem egy apuka párhónapos csecsemővel a karjában énekli a szövegeiket. Van mondanivalójuk, hozzánk szólnak, olyannyira, hogy még lánykérés is folyik a színpadon. Egy ismerős pár áll ott, a tömeg meg tanúja a boldogságuknak.

Aztán egy újabb lánykérős koncertbe futunk bele. Úgy látszik mostanság ez a trendi, nagy tömegek előtt színpadon megkérni szívünk hölgye kezét. Intim pillanataink a kirakatban, ezzel is köztörténelmet írunk, jár a 15 perc hírnév. Egyébként a Péterfy Bori koncert azt gondolom, hogy a maga nemében nem volt rossz, bár nem az én világom. És az sem, hogy valami kütyüs alapot raktak a zenemuzsikájuk alá, még ha élőben is, amitől a dalaik kicsit még egykaptafábbak lettek. Ám ez egyáltalán nem zavarta a rajongókat, önfeledten buliztak.

És igen, ez az első benyomásom a fesztiválról. Hogy nem is igazán fesztivál ez, hanem egy óriási szabadtéri nagy Campus party, ahol kis helyen, nagy a tömeg, és épp ezért túl kell zajolni a másik helyszínt a figyelemért. És tulajdonképpen majdnem mindegy is, hogy mi szól (kivéve néhány erős koncertet) – mert van az a mennyiségű innivaló -, a lényeg csak annyi, hogy hangos legyen. Nekem ezt még szoknom kell. És bár ’95 óta folyamatosan fesztiválozom, nehezen barátkozom ezzel az újgenerációs irányvonallal. Öregszem. Rá kellett jönnöm, hogy az érettebb kor, érettebb, más jellegű fesztivált kíván.:)

Mindenesetre az első nap jó volt a ráhangolódásra. Nos nézzük, mit tartogat a mai…

(Megjelent DebrecenPlus.hu)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s