Viccesen zárt a Vicces sztori

csontoJúnius 8-án zárt MODEMben Csontó Lajos Vicces sztori c. kiállítása, és ebből az alkalomból egy „közös törlésre” invitálták a szervezők a művészetbarátokat. A tárlat egy része képregényszerűen összeállított krétarajzokból állt, ezek eltávolítása pedig csak víz és szivacs kérdése, no meg segítő kezeké… És hát mi lehetne annál nagyobb öröm az érdeklődők számára, minthogy a művész társaságában véghezvinni mindezt? Ne talán, némi saját kreativitást is belevinni, az ő művét kiegészíteni, újraértelmezni egy-egy jó helyen elkövetett radírozással…

Ezen záróakkord apropóján beszélgettünk az alkotóval a MODEM harmadik emeleti teraszán a kiállítás születéséről, kivitelezéséről, az élményeiről.

Hogyan jött létre ez a kiállítás?

2011-ben Pakson volt egy kiállításom a Paksi Képtárban, amit Krisztián (Kukla Krisztián, a MODEM igazgatója – szerk.) nyitott meg. Megismerkedtünk, összebarátkoztunk, megismerte a munkáimat, beszélgettünk róluk, és akkor valahogy szóba került, hogy nem lehetne-e itt is egy kiállítás. Én meg persze nagyon örültem ennek… Azért azt tudni kell, hogy az ország egyik fontos helye lett a MODEM. Az infrastruktúrája, a kiépítettsége, a nagysága és a programjai miatt mindenképpen. Szerintem teljesen felzárkózott mondjuk a pesti helyzethez, vagy ott van még Miskolc és Pécs… Az egy fontos dolog szerintem, hogy van a MODEM.

torl2

A kiállítás belső életéről szeretnélek faggatni. Mi, mint látogatók, onnantól kezdve látunk igazán bele a folyamatba, hogy eljövünk a megnyitóra, vagy hogy be lehet menni magára a tárlatra, de, hogy hogyan áll össze ez az egész, magán az installálási héten mi történt, vagy egyáltalán a krétarajzok hogyan kerültek fel a falra? Ez titok marad…

Két hét volt az installálás időszaka. A megnyitó előtt két hétig reggeltől estig, vagy éppen sokszor éjszakáig, hajnalig, bent voltam. Azért érdekes ez, mert ugye voltak fix művek, amelyeket tudtuk, hogy ide fognak kerülni. Volt olyan, ami direkt erre a kiállításra készült, de alapvetően régebbi munkákból állt össze ez az egész… Nem szerettem volna, hogy ha feltétlen retrospektív jellegű lesz a kiállítás; a koromnál fogva, az élethelyzetemnél fogva ez inkább egy visszatekintés. Szóval nem szerettem volna, hogy retrospektív legyen, ezért is lett kitalálva, hogy installálás-szerűen csináljuk meg a tárlatot, ami viszont egy csomó új, ötletszerű dolgot, vagy itt a helyszínen kialakult dolgot hozott magával. És ettől azt gondolom, hogy a régebbi munkák is új kontextusba tudtak kerülni.

Ilyen értelemben nagyon jó és tanulságos volt számomra a kiállítás. Nem egy “megcsináltam otthon, kirakom, aztán nézzétek meg”-dolog, hanem végül is tényleg itt, a helyszínen alakult ki. Más is lett, mint hogy ha csak egymás mellé kerültek volna a munkák. Ez egyszeri, itteni és megismételhetetlen. Legalább is ilyen formában mindenképpen megismételhetetlen, hiszen ide készült, itt van, helyesebben most már, csak itt volt.

894768_477735148965491_2117210284_o

Ilyenre tervezted a fejedben?

Nagyjából igen. A formája mindenképpen ilyen volt. Az előző kiállításnak a fekete falai inspirálták, amik már eleve itt voltak. Amikor megláttam a fekete falakat, arra gondoltam, hogy ezeken a fehér rajzok vetületként jelennek majd meg, és ettől egy kicsit emblematizált hatása lesz. Egy kicsit leegyszerűsített, de nem a rajznak az esztétikai minősége, hanem maga a jelentése válik erőssé, az lesz fontos. Ez volt a terv, és persze alakultak a dolgok közben, de azok nem ilyen lényegi dolgok voltak.

Korábban előfordult már veled, hogy fekete alapon, mondjuk kartonra fehér krétával dolgoztál?

Nem. Soha nem csináltam még… Egyébként sokan csinálják, akik stílusjegyként is alkalmazzák. A Csáki Laci, aki egy tárlatvezetést is tartott itt, ő szinte ebben él; neki rengeteg krétaanimációja van, vagy krétával készült rajzai vannak. Nekem alapvetően ez, amit itt láttunk, tényleg erre a helyszínre alakult ki… De most nagyon megtetszett, és lehet, hogy fogok majd kezdeni vele valamit… Kartonra dolgozni, azt nem hiszem… De azt mondjuk el tudom képzelni, hogy ugyanígy táblára, aztán azt befotózni, azzal a fotóval csinálni valamit. Az úgy elképzelhető… Érdekes anyag nagyon.

tarlat

Milyen volt tárlatvezetést tartani?

Nagyon jó volt. Nagyon sokan voltak, és hát ugye, milyen az ember, örül annak, hogy sokan kíváncsiak arra, amit csinált. De egyben nehéz is, mert ugyanakkor ezek belső, személyes dolgok, amiből valamennyit megmutat az ember, valamennyit pedig nem. Eleve én mindig olyasmiket csinálok, amelyek belső, intim ügyeket is feszegetnek. De az ember azt meg megpróbálja úgy csinálni, hogy ne teregesse ki kvázi a szennyest, hanem próbálja általánossá tenni. Akkor jó, ha mindenki belelátja a saját történetét, sztoriját. Szóval nehéz egy kicsit beszélni erről, ugyanakkor meg tudom, hogy egy ilyen jellegű kiállítást valahogy magyarázni is kell, merthogy elég nagy a távolság az ilyen típusú munkák és mondjuk a köznapi vizualitás között. Magától értetődő dolog, hogy oda kell állni és el kell mondani sok embernek, hogy miről szól. Nem azért, mert nem érti, vagy nem tudja, hanem mert egyszerűen nincsenek meg azok a fogódzkodók neki, amik adott esetben kellenek ehhez.

Meg tudtak lepni a résztvevők? Voltak olyan kérdéseik, amelyekkel meglepetést okoztak?

A kérdezés az mindig úgy van tudod, hogy felteszi az ember a kérdést, hogy hát „van-e valakinek kérdése?”, és akkor szemérmes, szemlesütő állapotba helyezkedik mindenki. Nem igazán jellemző, hogy kérdeznének. Azt hiszem, hogy egy, vagy két kérdés volt összesen. Aztán a saját diákjaimnak is tartottam tárlatvezetést – Egerben tanítok a főiskolán, a művészeti tanszéken -, a MOME-ről is jött egy pár hallgató, meg volt egy picit szakértőbb társaság is. Ott már voltak kérdések is… Ez különben baj is. Szemérmesek vagyunk, nincs bennünk sok merészség – általában a magyarokra gondolok -, nehezen vállaljuk az arcunkat, nehezen állunk ki a közösség elé, holott pedig ez tényleg egy annyira barátságos helyzet volt. Persze értem én. Én is voltam már hasonló helyzetben, hogy a feltett kérdésre lesütöttem a szemem és nem kérdeztem semmit. Pedig az jó lenne. Főleg azért, mert itt a kiállításon egy csomó párbeszéd zajlik, párbeszédes munkák vannak. Egy kicsit szól erről, az egymás közötti párbeszéd lehetőségéről, illetve lehetetlenségéről is. Ilyen értelemben is jó lett volna, ha tudunk beszélni, de hát általában ez csak ábránd.

977460_495845817154424_1330854456_o

Ahogy megnéztem a kiállításodat, sorban jöttek az asszociációk. A biciklis lányról egy cyberpunk novella jutott eszembe, a létráról Weöres Sándor. Sok olyan dolog volt, ami miatt meg kellett állnom és elgondolkodnom. Rendesen nyomot hagyott bennem, és még azután is, később is sok minden eszembe jutott… Ott volt a „Félreértettél, de hát ez a dolgod!”, az meg annyira, de annyira személyesen is megtalált. Nagy élmény volt számomra a kiállítás, és ezt el is akartam mondani neked mindenképpen.:)

Örülök, hogy mondod, mert ez is a célom ezzel az egésszel, a személyes kapcsolódás. Azt gondolom, hogy az emberi életet, amit nagyon egyedinek és sajátosnak, és a “csak a miénknek”, vagy megismételhetetlennek gondolunk, az nagyon hasonló, nagyon egyforma. Szinte ugyanazokat a mondatokat, mozdulatokat tesszük, és ugyanazokat az élményeket éljük meg. Magamban ezt ilyen Ludas Matyi-életérzésnek szoktam nevezni. Mint amikor Lehoczky annak idején megrajzolta azokat a buta, nagy orrú figurákat. Egy kicsit olyanok vagyunk mi is. Ezek nagyon közhelyes dolgok, amik itt láthatóak, közhelyesek a mondatok, amik olvashatóak, de hogy ez az élet igazából… Persze nagyszerű és visszavonhatatlan, de azért, alapvetően egyről beszélünk mindannyian. És ha te azt mondod, hogy te bele tudtad a saját életedet, a történetedet gondolni, nekem ennél jobb nincsen. Én ezt szeretném. Egy keretet adni, amiben, mindenkiben el tud indulni egy képzettársítás a saját életéről. De ez az enyém közben, de ugyanúgy a tied is. Közös, abszolút.

torl3

Milyen volt zárni a kiállítást, látni az elbontást? Az emberek egy mozdulattal letörölték azt, amit te két hétig csináltál

Nagyon nagy élmény volt. Nagyon örültem neki… De egyébként voltak segítőim a létrehozásban. Itt volt a “törlésen” Braun Hajnalka meg a barátja, Viktor, akikkel együtt hoztuk össze ezt az egészet, sőt a jó részét ők csinálták, pl. falra rajzoltak, miközben én meg papírokon rajzoltam és készítettem elő a dolgokat. Nekem pont, emiatt is egy nagy élmény volt látni ezt. Beszéltünk is erről a Hajnalkával, hogy ők itt ezt mennyi ideig rajzolták fel, és most gyakorlatilag egy óra alatt megsemmisült. De, hogy ez nem megsemmisülés, hanem ez a dolgok rendje. Az életben pont ugyanígy van; haladunk előre, valamiket elérünk, valamit megtapasztalunk, aztán nincs tovább, vége van, letörlődik. Illetve nem letörlődik, hanem valamilyen emlékképben megmarad. Ezt én nagyon élveztem. Egyfelől ez tetszett, hogy egy metafora már az is, hogy eltűnnek a dolgok. Másfelől pedig, formailag baromi szépen néztek ki a rajzok; ahogy torzultak, ahogy mindenki belerakta a saját kézjegyét, beleírt, átrajzolta, vagy csinálta, ami éppen eszébe jutott. Érdekes képek születtek. Próbáltam dokumentálni, amennyire tudtam… Azt gondolom, hogy ez ugyanúgy hozzátartozik a kiállításhoz. Az ezután, vagy az ebből keletkező képek ugyanúgy a kiállítás részei.

caCHE2

Az élményekről kérdeznélek még… Kaptál itt olyan löketet, inspirációt, hogy azt érzed, menned kell a műterembe?

Ez a krétás dolog, ez abszolút megfogott. Ez egyértelműen az. Ez volt az egyik, a másik pedig a lakk képek, amelyek szintén itt készültek. A Caché című összeállítás. Ebből mindenképpen szeretnék még csinálni. Egy nagy falat szeretnék ebből kirakni. De ez a fekete-fehér rajzos világ is nagyon inspiráló volt. Alapvetően én videókkal, fotókkal foglalkozom, – tehát kevésbé manuális dolgokat csinálok -, viszont van egy titkos énem, hogy otthon rajzolok és festek, csak ezt nem rakom ki, mert ugye annyira nem passzol az eddigi dolgokhoz. Ez viszont lehet egy átkötés, és ez nagyon jó.

Köszönöm a beszélgetést!

A képeket a MODEM készítette.

(Megjelent DebrecenPlus)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s