Kell egy hét, Sziget lét!

644284_391314840968981_1757059581_n

A címet a Sziget Fesztivál egykori jelmondata inspirálta: „Kell egy hét, együtt lét!” Vagy egy kicsit másként, ahogy egy ősrégi comic strip tette magáévá a szlogent: „Kell egy hét, aggyá lét!” … És igen, mind a kettő úgy, ahogy van, igaz. Kell, hogy legyen egy sziget, ahova elvonulhat az ember egy hétre a napi nyomor elöl, egy teljesen más bolygó, ahol kizárhatja a vizentúli hétköznapiságot, népbutítást, a piti politikusok nagy játszmáit, ahol hozzá hasonlókkal lehet, és ezzel együtt még színesebb, örömtelibb a világ. Ha nem lenne pejoratív értelme, azt mondanám, hogy agymosó program. Feltöltődni jön ide az ember, újdonságot látni, sok csodát, érdekességet, hogy aztán a végén ha hazamegy, vissza az arcon csapó valóságba, legyenek olyan élményei, amik továbbviszik a robotban. Nekem (és még sok hozzám hasonló embernek) ez a Sziget!

526479_391315290968936_1523146940_n

Mostanában arról cikkeznek orrba-szájba, hogy így már nem a régi, úgy már nem a régi a Sziget, hogy egy-két éve van már csak hátra, hogy teljesen kommersz lett, hogy elgörbült, vállalhatatlan és még sorolhatnám a jelzőket… Én a magam módján szeretném megvédeni. Már csak azért is, mert 16 felejthetetlen egész hetes, ott alvós Sziget van a hátam mögött. Hangsúlyoznám az ott alvást, ami nemcsak a Szigeten fontos, hanem bármelyik fesztiválon is. Az adja az atmoszféra jó részét; a hajnalok, a délelőttök, a regenerálódás, a nagyszínpad déli sound check-je, amikor más hozzád hasonlóan leamortizált ismeretlenekkel hoz össze a sors, és barátság van, nagy-nagy barátság. Majd délutáni kultúrmisszió a kisebb sátrakban, a Civil Szigeten, Afrika Faluban, az összművészeti helyszíneken. Az esti koncertek már csak hab a tortán, bár ugye elvileg pont ezek miatt jön ki az ember a fesztiválra. Aztán amikor ott van, atmoszferizálódott, akkor már az sem probléma, ha pont ezekről marad le, mert éppen nagyon fontos megbeszélnivalója van a hollandokkal egy sör mellett… A legtöbb fanyalgó újságíró pont ezekről az élményekről marad le; a nemmondvacsinált fesztivál fílingről… Mérgezett egérként rohangálva a hétköznapi brutál és az egy hétre kilépek a mókuskerékből között, nem csodálom, ha sok mindent másként látnak egy fesztivállal kapcsolatban.

Igen. A Sziget sokat változott az alatt a 16 év alatt, amit láttam belőle. De miért is ne változna? Mit hoz 16 év egy ember életében? Felnőtté érik, lediplomázik, párt választ, házasságot köt, gyereket nevel, menet közben megejt egy válást, (jobb esetben csak) 3-4 munkahelyet elfogyaszt, meghal valamelyik nagyszülője, bejárja fél Európát stb. Hasonló dolgok történtek a Szigettel is; élő organizmus, melynek saját élete van. Kipróbál dolgokat, ami bevállik az marad, ami nem az megy a kukába, és van néhány olyan történet is, ami felett eljár az idő, mint ahogy a focista frizura és a cicanadrág bokavédővel sztori felett is (jobb esetben).

1186212_391315117635620_1080406736_n

Sok mindenben előnyére változott a fesztivál az idők folyamán: komfort, kényelem, szolgáltatás, látvány, napközbeni kultúrprogramok, Nagy Utca Színház. Ez utóbbi az egyik nagy kedvencem. Ennek köszönhetően láttam ausztrálokat 6 méteres rugalmas oszlopokon hajlongani, vagy vietnámi vizibalettet, vagy spanyolokat darun tartott óriáskerékből produkciót elkövetni, vagy egy óriási majomkenyérfa díszleten, kötéllétrákon mászkálva törzsi mítoszt elmesélni. Kérdem én, hol lát ilyesmit az ember máshol, ha nem a Szigeten? Arról nem is beszélve, hogy napközben is felbukkannak utcaszínházas produkciók, mutatványosok, zenészek, artisták, bábosok a területen, spontán módon meglepve és szórakoztatva a közönséget.

1102542_388907634543035_1989735406_o

Persze, igen. Én is úgy gondolom, hogy a zenei produkciókon erősíteni kellene. Én lennék a legboldogabb, ha egy Foo Fighters, egy U2, egy Pearl Jam itt lehetne, mint ahogy majd kibújtam a bőrömből, amikor elhozták az Incognito-t, a Brand New Heavies-t, Apocalyptica-t, Zap Mama-t, az Offspring-et, a Faith No More-t, a Toolt, a Nine Inch Nails-t, Clawfinger-t stb… Ám annak ellenére, hogy nagy szájhúzogatás volt az idei programra, aki akart talált magának megnéznivaló koncertet. Nick Cave egy legenda, a Berlin fölött az ég c. film sokak kedvence, ha máshonnan nem is, onnan ismerős lehet. De a Bad Religion, Dub FX, Parov Stelar, Ska-P, Blur, Die Artze, Skunk Anansie, Franz Ferdinand, Rachid Taha, Leningrad stb. szintén olyan előadók, akiket jó, ha egyszer az életben lát az ember. Ráadásul ott vannak azok a zenekarok, akiket itt ismer meg az ember. A fesztiválok erre is jók. Válogatott zenemuzsika, amiből felszeded az ismeretlen nekedvalót. Explorer üzemmód bekapcsol…

971220_391315200968945_1682730874_n

Sokan kifogásolták az idei Szigetben a lufi, szélforgó stb. partikat, pedig igenis helye van ilyeneknek is egy ekkora méretű fesztiválon, de sokkal kisebbeken is. Aki tudja, mi az a közösségfejlesztés, örült, hogy látta, ezirányban is vannak törekvések. Ezek a programok mindenki számára nagy élmények, persze csak azoknak, akik veszik a fáradtságot és részt is vesznek rajta, nemcsak a partvonalról megmondják a tutit. Ismerkedésre, barátkozásra adnak okot az ilyen megmozdulások, ki tudja kit sodor melléd a szél az adott pillanatban, hiszen, hogy visszautaljak az egykori szlogenre, kell az együtt lét, egy hétre, egy napra, egy órára is akár, és nem mellékesen látványnak is lenyűgöző, amikor több ezer lufi az ég felé száll.

998781_391314907635641_627408608_n

Az idei nagy kedvencem egyértelműen a Sziget Beach volt. A csillagok együttálltak, a Duna vízminősége is megengedte, így nagy munkával feltöltöttek egy partszakaszt és kialakítottak rajta egy strandrészt, pálmákkal, napozóágyakkal. A legjobb rekreációs program a délután megkezdése előtt: ülsz a hűvös vízben, kezedben egy hideg sörrel, és megbeszéled a szomszédoddal az előző nap eseményeit. Miután csobbantál szerzel egy napozóágyat, kifekszel rá, megszáradsz, bedobsz valami kaját, és indulhat a ki tudja előre milyen érdekességet hozó este koncertekkel, új ismeretségekkel.

970358_391315510968914_43051161_n

Hogy számomra mit jelent a Sziget? Nyitottságot a sokféle ember és kultúra felé. Toleranciát a minden értelemben vett másság felé, és nagyon fontos találkozási pont olyan emberekkel, külföldi barátokkal, akikkel egy évben egyszer itt találkozunk 5, 10, 16 éve.

Szóval lehet a Szigetet jó magyar szokás szerint szidni, fanyalogni felette, és lehet szeretni minden hibájával, meglátni a jó oldalát és élvezni az általa teremtett helyzeteket, életélményeket, lehetőségeket. Én ez utóbbi mellé teszem le a voksom.

(Megjelent DebrecenPlus)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s