„Egy mondatot százszor is át tudok írni, mielőtt végleg kihúzom”

“Hallgatom a zenét, nem figyelek a szövegre. Inkább azok a végig búvópatakokként eltűnő majd kibukkanó basszusok vonzzák az én szívemet, mert én azzal hallgatok zenét.” Szeifert Natália: Gyógyfűrész

statements_200307

Szeifert Natália: Doromboló (2011)

„A friss papír illata vagyok. Aztán széthasítom a lapok szépségét a tollam hegyével. A kockásra kerek betűket rajzolok, a csíkosra szálkásakat, a fehérre csak firkálok. Lábbal tiport mondatokkal hímezem körbe az Egyenlítőt.”
Szeifert Natália: Gyógyfűrész

Szeifert Natália: könyvek, festmények, versek és novellák; és mindezek mögött az ember tele energiával és tervekkel… Kábelkapcsolatban vagyunk: Ő, az író és én, a kérdező. Motoszkál bennem az olvasó és egy picit a rajongó is, részt kérnek. Egyenlőre nem hagyom. Itt most komoly munka folyik!… Aztán észrevétlen abban a kerthelyiségben találom magam a lemenő nap fényénél, ahol először találkoztunk egy Tar-túra alkalmával Debrecenben. A monitor helyett már az élettel teli, csillogó szemeket látom. Órák telnek. Beszélgetünk.

Nat-merites (338x450)Hogyan jött ez az írás dolog nálad? Készültél bármikor is írónak?
Sz. N.: Nem készültem, de – tudom, hogy mindenki ezt mondja – mindig írtam. Egészen kicsi gyerekkoromtól kezdve. Verseket, meséket (egészen korán megtanultam olvasni is, meg voltam róla győződve, hogy mire iskolába kell mennem, addigra tudni kell), aztán mindenféle történeteket a barátaim szórakoztatására. Meg persze a magaméra.:) Jász Attila mondja egy versében, hogy „ne írj hát prózát, csak ha nagyon muszáj”, és minden pátosz nélkül mondhatom, hogy ez így működik nálam is. Olyan, mint a hajszín vagy a magasság, nem választja az ember.
Mikor jött el az a fordulópont, amikor már tudtad, ezeket nemcsak a „fióknak” szánod, hanem meg is szeretnéd mutatni a világnak?
Sz. N.: Erre így konkrétan nem emlékszem, de voltak olyan történetek, amiket legépeltem, és a barátnőm elvitte haza, otthon olvasták, anyukája is elolvasta, valahol ott már elkezdődhetett (ez így utólag nagyon vicces:)). Szóval akkoriban tudhattam már, hogy én ezzel mindig fogok foglalkozni, legyen közben bármi más az életemben.
Volt egy olyan időszak, hogy sok időt töltöttem a nővéremmel Egerben, amikor ő főiskolás volt, én még általánosba jártam. Akkor közölték az első versemet egy ottani időszakos lapban, a Patkányfogóban, felnőtt versek között, és senki nem tudta, hány éves vagyok. Ez volt életem első komoly publikációja. Aztán amikor az internet belépett az életembe (konkrétan 1999 nyarának egyik hajnali óráján a férjemnek köszönhetően), elkezdtem blogolni is. Ekkoriban belefolytam néhány netes alkotói közösségbe, de ezeket hamar elhagytam a fejlődési lehetőség hiánya miatt. Élveztem a „saját” virtuális felület adta lehetőségeket, amit a blogok jelentettek, sokat kísérleteztem is rajtuk, aztán pár évvel később már hébe-hóba elküldtem verseket lapoknak. Először az Irodalmi Rádió választotta az egyik versemet az év versének, aztán az időközben megszűnt Irodalom Visszavág jelzett pozitívan vissza. Abból is lett közlés, csak más felületen. Aztán azóta több jeles lap is alkalmasnak talált a közlésre.
Azt, hogy én ténylegesen – és kizárólag – ezzel szeretnék foglalkozni, úgy pár éve határoztam el.
Melyik műfaj az, amiben a legotthonosabban érzed magad? A lírát kedveled jobban vagy a prózát?
Sz. N.: Nagyon más a viszonyom a lírához és a prózához. A verseket úgy fogom fel, mint az ősi dalok mai megfelelőjét, olyankor veszem elő, ha úgy érzem, hogy valamilyen témát így tudok csak elmondani. Nem vagyok biztos benne, hogy amit én írok, az vers (habár jobb szó híján így szoktuk nevezni).
A prózaírás meg tulajdonképpen munka, sokszor elég kemény is. Nagyon tépelődő típus vagyok, egy mondatot százszor is át tudok írni, mielőtt végleg kihúzom.:D
Az elbeszélés ugyancsak a mesélés, a mítoszok, mondák, legendák idejébe vezet vissza engem. Valami nagyon elemi igény ezeknek a hallgatása/olvasása és nekem a létrehozása is.
Tehát a jó történet és a jó forma megtalálása az egyik legnagyobb feladat számomra.

opcsal-sor

Szeifert Natália: Fájdalom (Optikai csalódás c. képsorozatból)

És ha már formák… Gondoltad valaha is, hogy a napló, a blog, amit elkezdesz írni, lesz az első megjelent könyved, nem pedig egy verseskötet vagy egy novellás?
Sz. N.: Igazából nem az én ötletem volt – természetesen én a tökéletes nagyregénnyel szerettem volna indítani a pályafutásomat, de ez még mindig várat magára.:) Annak a blognak az olvasói kérték, hogy legyen belőle könyv (Gyógyfűrész), de sajnos nagyon sok baki volt a kiadás körül, például a korrektúrázatlan változat ment véletlenül nyomdába, de ennek ellenére a mai napig vannak, akik nagyon szeretik, találnak benne olyan gondolatokat, amik bármikor jól jöhetnek. Többen is írták, hogy az ágyuk mellett tartják az éjjeliszekrényen.
Nagyon szeretek olvasói levelet kapni, mert az írás elég magányos műfaj, és élvezem, ha kapcsolatba léphetek az olvasóimmal.
Abban én is csak megerősíteni tudlak, ha más élethelyzeteket is produkálunk, de bizonyos mondataid annyira eltaláltak, hogy teljesen magára ismer benne az ember. Nem véletlenül van a fél könyv kiidézve a Molyon.:)
Sz. N.: A Moly közönsége fantasztikus, én nagyon sok energiát kapok onnan. Itt nemcsak a saját könyveimmel kapcsolatos dolgokra gondolok. Már a tudat, hogy ennyien szeretnek olvasni, jó érzéssel tölt el.
Mesélj egy kicsit a Gyógyfűrészről…
Sz. N.: Igazából alig tudok róla mit mondani azon kívül, hogy kissé elkapkodott kiadás lett. Talán azért lett sok hibája, mert akkoriban halt meg az édesapám, és én magam sem voltam éppen összeszedett. Volt egy vicces történet. Amikor megjelent, könyvhét volt a Ráday utcában, ott voltam dedikálni életemben először, és jött egy középkorú hölgy, akivel úgy fél órán át elbeszéltünk egymás mellett, mert ő szeretett volna találkozni a bloggerrel, aki írta, de valahogy úgy fogalmazott, hogy csak utólag jöttem rá, hogy nem tudta, hogy én vagyok az.
Egyébként nagyon személyes szöveg, igazából sokszor a versíráshoz közeli módon működtem ott, tehát nem számolom a „könyveim” közé, inkább egy időszak lenyomatának tekintem.
Lesz esetleg folytatása? Egy másik korszak másik lenyomata?
Sz. N.: A Lázat lehetne talán annak tekinteni, habár az egy ténylegesen megírt szöveg. ALáz is lenyomat, természetesen, de egy egész korszaké, generációé, ha úgy tetszik. A mára történelemnek számító rendszerváltás idején felnövők kisregénye. A külső és belső változások (kamaszkor, felnőtté válás, hivatás, szerelem) és az emlékezés könyve. A megragadhatatlant próbálja megragadni.
Sok kísérletezés van benne. Egyfelől a szöveg teljes lecsupaszításával azt próbáltam ki, hogy meddig lehet elmenni, meddig marad befogadható. Úgy látom a visszajelzésekből, hogy elég sokáig. Aztán a Láz egy kísérlet a belső monológ feszegetésére, hogy meddig lehet ez érdekes.

laz-csucsok-est3

Szeifert Natália: Láz és Németh Kriszta: Csücsök könyvbemutató (jobbról: Németh Kriszta, Szeifert Natália, Kun Gabi és Vatai Zsanett az Abracadabra zenekar énekesnője)

Nemrégen volt a könyv bemutatója…
Sz. N.: Igazából ez egy szerzői kiadás, mert nem találtam neki kiadót tavaly (sőt, ezt már tavalyelőtt elkezdtem keresni) – most jelentkezett egy kiadó… Szóval a bemutató is arról szólt inkább, hogy létrejött egy hangoskönyv változat, amit Németh Kriszta (@cippo) készített el teljesen önszántából – ő egyébként sok versemet is meghangosította korábban, amik elképesztően jól sikerültek – , és ezt szerettük volna bemutatni. Összekötöttük az eseményt a Kriszta e-tárcakötete (Csücsök) és a Láz e-könyv publikálásával is. Ugyanakkor kicsit ünnepelés is volt, mert akkoriban vettem át az Élet és Irodalomtól egy díjat.
Az ÉS a tárcanovellák népszerűsítésére írt ki egy pályázatot, aminek különdíjasa lettél… Grecsó Krisztián, Nádasdy Ádám és Szilasi László voltak a zsűri tagjai.
Sz. N.: Az úgy volt…:) Nagyon hülyének fogsz nézni, de tényleg az volt, hogy nem is akartam pályázni. Talán életemben eddig kétszer pályáztam szöveggel, az egyiken annyit se mondtak, hogy bikkmakk, a másikon (asszem 2009-ben) a Palócföldnél közlést nyert egy kisprózám. Nekem nagyjából az az iskolám, mércém, hogy ha beküldök valamit egy lapnak, akkor elfogadják-e közlésre, illetve kérnek-e szöveget tőlem. Ezekből sokat lehet tanulni.
Aztán elolvastam az ÉS pályázati kiírását rendesen, amiben az szerepelt, hogy jeligés, és olyan feltételeket szabtak, hogy úgy láttam, itt valóban a műfaj megújítására tesznek kísérletet, és bárki esélyes lehet. (A legtöbb irodalmi pályázatnál sajnos nem ez a helyzet.) Akkor gondoltam egyet, és megírtam egy kis epizódot, ami régóta a fejemben volt, talán egy vázlatom is volt róla valamelyik mappában. Szeretem a rövid műfajt egyébként. Én lepődtem meg a legjobban, amikor jött az értesítés, hogy a közel ezer pályamunka közül kiválasztották.
Az első három helyezett kapott pénzdíjat, én utánuk következtem, mint I. kat. különdíjas, ilyet összesen öten kaptunk. Ez féléves nyomtatott és online ÉS-előfizetéssel, illetve a novella közlésével (amiért honoráriumot fizetnek) járt. Maga a szöveg az ÉS felületein érhető el (Jó magának – ez a címe).

esoMilyen érzés elismert írónak lenni? Szakmai díjat kapni? Ez már egyfajta rang szerintem…
Sz. N.: Áh, semmit nem érez ebből az ember.:D Nagyon jólesik persze, főleg így, hogy valóban a teljesítményt díjazták és a zsűri is elismert, általam is nagyra becsült emberekből állt.
Természetesen szolid indiántáncot lejtettem, amikor megkaptam a levelet Grecsó Krisztiántól – de én olyankor is ezt csinálom, amikor mondjuk a Jelenkor ír, hogy valamit leközölne tőlem.:) És akkor is, ha olvasói visszajelzést kapok.
Az volt még a vicces, hogy tudtommal senkinek nem mondták meg, hogy milyen díjat kapott, ez az átadáson derült ki az Írók Boltjában. A végéről kezdték, azzal a kb. 30 szerzővel, akik közlést nyertek. Amikor ebben nem voltam benne, mondtam a nővéremnek, aki elkísért, hogy szerintem mehetünk haza, valami félreértés volt ez csak.:)
Szóval rangot nem jelent, semmi hatását nem érzem a dolognak, de én örülök neki.
Közel áll hozzád a tárca műfaja? Ez is a kísérletezés része?
Sz. N.: A kispróza egyfelől könnyebb, másfelől nehezebb, mint a hosszabb szövegek, de természetesen szeretem. A sűrítés nehézsége merül fel itt, ahogy például a verseknél is, ez a kihívás része. Vannak dolgok, amiket viszont így könnyebb elmondani. Szerintem mindenki rövidekkel kezdi az írást.
Én egyfajta feladatnak fogtam fel – ha nem is tudatosan, de a kezdetektől fogva így van – , hogy túllépjek a rövid szövegeken, ahogy a Lázzal lezártam az egyes szám első személyű írást, legalábbis egy időre. Nekem ezek jelentik a kihívást. Mindig megpróbálni valamit, ami nekem új, nehezebb, kevésbé kézenfekvő.
Ezért nem is figyeltem fel az ÉS-pályázatra, mert hosszabb szövegekben gondolkodtam épp. (Most is, de közben lassan összeáll mégis egy novelláskötetem.)

narancshold

Szeifert Natália: Narancshold

Két kérdés is gyorsan feltolult bennem… 1. A Lázzal kapcsolatban kiadót emlegettél… lesz belőle „rendes” könyv? Elárulhatsz erről valamit? 2. Új könyv a láthatáron… novelláskötet? Mikor? Illetve még egy kérdés… regényben is gondolkozol… ez megint csak kíváncsiságra ad okot… csak egy-két gondolatot mondj róla, hogy tudjuk, mire számítsunk…
Sz. N.: Nem tudom, hogy végül mi lesz a Lázzal, elakadt a dolog, de nagyon jó kritikát kaptam a szövegre az Írószövetség egyik tagjától, és ez már önmagában nagyszerű. Természetesen örülnék, ha lenne új kiadás, de nem vagyok biztos benne, hogy így, hogy a honlapomról letölthető az e- és hangoskönyv, sok fantáziát látnának benne, talán ezért akadt meg a dolog.
Új könyv: én mindig dolgozom új könyvön, habár családosként elég nehéz összehozni rá az időt és a helyet, mert ilyenkor az ember benne él a szövegben, és a mindennapos dolgok miatt kénytelen kizökkenteni magát, így aztán folyton az nyomaszt, hogy sehol sem tudok helytállni igazán. Annyit mindenképpen el tudok mondani róla, hogy kicsit más lesz, mint amit eddig megszokhattak tőlem azok, akik a különféle helyeken olvassák az írásaimat.
A novellással kezdem, az egy egyszerűbb történet: a honlapomon is fent van (illetve másodközlésben máshol is lejött már) néhány Kocsmazaj-novella, no, ezekből lesz egy kötetre való még idén, úgy érzem. A honlapon olvasható néhány, ennél már több van megírva. Tehát ez nem lesz olyan nagy újdonság:)
A regény, amin dolgozom, egy nagyon izgalmas feladat most számomra. Egy több éve érlelődő (nem is tudom, talán ha a gyökerekig megyek vissza, akár 5-10 éves) témát próbálok feldolgozni és elmesélni. Itt nem véletlenül használom a mese szót. Kényes dolgok is lesznek benne, és szabad utat engedek a fantáziának is, fel vagyok rá készülve, hogy lesznek, akik meglepőnek találják majd.

20130123339Rengeteg terved van, és nagyon sokszínűek… kik azok, akik hatottak rád, formáltak?
Sz. N.: Nehéz neveket mondani… Igazából a rövid műfajban sok jeles író alkotott nagyot, akikről ezt kevésbé lehet tudni, de az ismertek közül Csáth Gézát nem hagyhatom említés nélkül. Nagyon szeretem a gyűjteményes köteteket, ilyen volt az Égtájak sorozat az Európa Könyvkiadótól – az egyik ilyenben olvastam életem leghátborzongatóbb kisprózáját (ki nem találnád, kitől), Gerald Durrelltől!
S ha már Durrell, akkor a testvérét, Lawrence Durrellt meg kell említenem mint egyik kedvenc írómat. Elképesztően komplex elmével megáldott ember, hatalmas intelligenciával. Szerintem (is) a regény műfaját írta újra az Alexandriai négyes című regénysorozatával, amit tizenhat éves koromban olvastam, és ha felteszik azt a sarokba szorító kérdést, hogy mi a kedvenc könyvem, ezt szoktam megjelölni. Engem ez főleg írói szempontból izgat a mai napig. Az Alexandriai négyes nagyon izgalmas szerkezetű regényfolyam. Három különböző szemszögből mesél el egy történetet, a negyedik kötet pedig csavar egyet mindenen. Ahogy nálam sokkal okosabb irodalomszakértők megmondták (sőt, maga L. Durrell is írja), a feladat, hogy a „megtalált idő” helyett a „felszabadított idő”-ben kell gondolkodni a modern regényben.
Aztán ott vannak Bartis Attila könyvei, akit szintén szoktam emlegetni. A nyugalom című könyve a Molyon is népszerű, szerintem sokan tudják, hogy mit is jelet feszegetni a belső határokat.
Debreceniként muszáj megkérdeznem:), annál is inkább, hiszen először egy Tar-túrán találkoztunk… hogyan viszonyulsz Tar Sándorhoz?
Sz. N.: A rövid műfajnál említhettem volna.:) Eléggé végletes vagyok, ahogy pl. Borges mágikus világához, úgy Tar Sándor „hiperrealista” prózájához is meglehetősen vonzódom. Nagyon erős élmény tud lenni egy-egy jól megírt szociografikus pontosságú szöveg, és az ő szövegei ilyenek. A hangsúly, azt hiszem, a pontosságon van. Csodálatra méltóan pontos mondatai vannak, akárcsak Bodor Ádámnak.
De még egy fél mondat erejéig visszatérnék a ki hatott rám-dologra… El kell mondanom egy nevet, amivel kb. tizenhárom évesen találkoztam először, Stephen King – sokan ponyvaírónak tartják. Olyan tetemes életműben, mint az övé, bizony előfordulnak gyengébb darabok, de létezik a „tartalmas-ütős-King-regény”, ami nálam a mai regény egyik csúcsa. Szerkezetében, kidolgozottságában és mondanivalójában is értékes. A borzongatás nélkül is az lenne. A legjobb a Tortúra. (És ez még passzol is a Tar-túrához:))

2macska

Szeifert Natália: Macska az ablakban (az eredeti és a kisiskolás változat)

Amikor nem a saját művekkel foglalkozol, akkor mit csinálsz?
Sz. N.: Írok mindenfélét, cikkeket megrendelésre is, írtam korábban több online lapnak. Szerkesztő vagyok a Rukkolán, ill. én vagyok bent a központban heti 3 alkalommal könyveket átvenni.
Most a Gittegylet.com-on nyomjuk a saját kultúrazabálásunkat Németh Krisztával meg @Biedermann_Izabella-val. A Gitt tulajdonképpen a saját játszóterünk, ami ugyanakkor egy alternatív kultlapnak is tekinthető. Eredetileg arra is szántuk, hogy továbbvigye az egykori Intro Rádiót, ami egy kulturális rádió lett volna, de anyagi és időbeli hiányosságok miatt sajnos nem tudott fenn maradni. Szerzőtársunk még Gulya István, aki remek író, újságíró, és korrektorunk, Váczy Laura.
Aztán ott a család, ami a legtöbb időmet és energiámat lefoglalja. Azon kívül vannak képeim – mostanában festek, korábban színes grafikákat készítettem. Ezek viszonylag népszerűek lettek, és ennek köszönhetően meg is talált egy nagyon kedves tanárnő a IX. kerületi Kosztolányi Dezső Általános Iskolából, ahol most (a tavaszi szünetig) láthatóak a képeim az iskola folyosói galériáján. Ez nagyon megtisztelő és megható dolog volt, mert az interneten voltak fent fotók a munkáimról, és ő megtalálta, lementette őket, aztán megmutatta kivetítőn a gyerekeknek, akik felkiáltottak, hogy „csináljunk mi is ilyet”, és csináltak. Persze ezerszer jobbakat! Aztán megkértek, hogy kiállíthassák az eredetieket, és most ott vannak.
Hogyan kezdtél el festeni?
Sz. N.: Igazából eredetileg képzőművésznek készültem, ha egyáltalán készültem valaminek. Tizenévesen tanultam rajzolni, foglalkoztam valamennyire ezzel, de végül úgy döntöttem, hogy magam fogom e téren képezni magam a továbbiakban (… mondjuk van két rajztanár a családban, szóval valami lehetett ebben otthonról:)).
Megtartottam kiegészítő tevékenységnek (utálom azt a szót, hogy hobbi:D – az a bélyeggyűjtés meg ilyenek).
Ez egy másfajta önkifejezésmód, mint az írás, vagy ugyanaz, csak annak egy másfajta kivetülése?
Sz. N.: Néha az az érzésem, hogy amikor semmiképp nem megy az írás, akkor rajzolok vagy festek – de ez nem egészen igaz. Van, hogy nagyon ihletett időszakot élek, és mindent csinálok egyszerre. Egyik kezemmel írok, a másikkal festek:).
Gondolkoztál-e már azon, hogy az írásaidat saját magad illusztráld?
Sz. N.: Gondolkoztam a saját illusztráción, de valahogy nekem nem jönnek össze ezek – mármint a saját képeim a szövegeimmel.
Írói álom?
Sz. N.: Álmom sok van, de talán a legigazibb az, hogy mindent meg tudjak írni, amit szeretnék. Úgy értem, hogy meg tudjam írni jól.
Köszönöm szépen a beszélgetést! Szívből gratulálok az elismeréshez, amit kaptál, és nagyon várjuk a Kocsmazaj-novellákat!

Figyeld Nati honlapját, és kövesd őt a Facebookon!

(megjelent Merítés 2013. január)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s