A vihar – erősen szubjektív színházi beszámoló

Január elején volt a Gyulai Várszínház, a Szentendrei Teátrum, a Csokonai Színház és a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház közös produkciója A vihar című Shakespeare mű bemutatója a Csokonai Színházban. Ahogy olvastam a kritikákat, eléggé vegyes visszhangot kapott az előadás, de az ilyesmi engem nem szokott elriasztani, kinek mi tetszik, Shakespeare pedig mindig kíváncsivá tesz. Aztán megnéztem a drámát, a végén meg csak ültem magam elé nézve. Egyből az vetődött fel bennem, ezt nem írhatta Shakespeare, modern átdolgozás ide vagy oda. Ez a színmű az utolsó a színpadra írt művei között, kiemelkedőnek, érettnek tartják, de ebből nekem semmi nem jött át. Bár ismertem a mű kivonatos cselekményét, ahogy hazaértem az első dolgom az volt, hogy fellapozzam az eredetit. Szász Károly fordítása akadt a kezembe, ugyanebben a fordításban adták először a darabot 1874. augusztus 26-án a nemzeti színházban. Gondoltam, talán helyére kerülnek a látottak.

phoca_thumb_l_vihar_006

A történetünk előzménye, hogy Milánó törvényes örökösét, Prosperot, trónbitorló öccse, Antonio (Kristán Attila), gyermekével, Mirandával (Tarpai Viktória) együtt elűzi, akik hajón menekülnek. Hajótörést szenvednek egy szigeten, melyen egy boszorkány az úr, akit Prospero varázserejével legyőz, és felszabadítja a rabságában lévő szellemet, Arielt, aki ezentúl őt szolgálja.

Sok évvel később, és itt kezdődik az előadás, húguk esküvőjéről hazafelé tartva az áruló öccs és kísérete, Prospero szigete mellett hajóznak el, aki amikor erről tudomást szerez, vihart kavar, így az utazók hajótörést szenvednek. A hajón tartózkodik még Nápoly királya, Alonso (Sőtér István) és fia, Ferdinánd (Rácz József). Hajótöréskor Ferdinánd elszakad a többiektől Prospero akarata szerint, halottnak hiszik, és ő is a társait. Csakhogy Ferdinánd és Miranda egymásba szeretnek, Prospero pedig próbák elé állítja az ifjút, méltó-e lánya szerelmére. Közben a boszorkány fia, Caliban (Trill Zsolt) két tengerésszel összefogva megpróbálják hatalmukba keríteni a szigetet és Prosperot megölni, de elbuknak ezen törekvéseik. A történet vége megbocsájtás és kibékülés, a fiatalok pedig áldást kapnak a házasságra.

phoca_thumb_l_vihar_009

Az előadás igen sokban eltér az eredeti műtől és talán pont azok a részek maradtak ki vagy változtak meg, amitől összeállnak a dolgok egy kerek egésszé. Talán amiatt is történt ez, mivel Shakespeare-t már sokan állították színpadra és az alkotók szerettek volna valami újat, merészet, valami egészen más nézőpontot tárni a közönség elé. A darabban egyéb Shakespeare művekből is hangzanak el szövegrészletek, egy-két szonett sora ismerősen is csengett.

Elsőként említeném, hogy a főszereplő nemet váltott, Prosperoból Prosperává avanzsált, akit Szűcs Nelli formált meg. Érdeklődve tekintettem eme tény elé és egész előadás alatt vártam valamire, ami megmagyarázza, hogy miért. Talán a szülő és gyermeke viszonyát szeretnék másképpen értelmezni, ahol az anya és lánya kapcsolat tartogat számunkra valami friss szemléletet, valami eddig még nem látottat, a már megszokott apa-lánya kettőssel ellentétben? Ez egyébként a mai napig kérdés számomra. Lehet valami felett elsiklottam?

phoca_thumb_l_vihar_001

Aztán ami számomra igazán megdöbbenést keltő volt lévén nagy könyvbarát, hogy hogyan lesz egy könyveket szerető emberből, aki még a száműzetésbe is magával viszi azokat, mint egyik legfontosabb dolgait, a színpadon egy papírlapok között tévelygő hálóinges bolygóhollandi? És legfőképpen miért? … Vagy az eredeti bor itóka, mitől vált magyar pálinkává? Jobban hivatott a részegséget prezentálni? Aztán ott van a légi szellemek koszorúja. Mozgalmasságot idéz vagy talán inkább káoszt és ricsajt? Megannyi kérdés vetődött fel bennem, sorolhatnám…

A vihart Szergej Maszlobojscsikov rendezte (nem először, 2010-ben már Kijevben egyszer színpadra állította, más felfogásban) és ő a darab díszlettervezője is. Ez utóbbi minőségében pár hónapja már „találkoztunk”, a Bolha a fülbe című Feydeau bohózatban, aminek stilizált, könnyen mozgatható kellékei, díszletelemei minden szempontból erősítik azt. Itt ez most a látvány szempontjából nem érezhető (nem is nagyon van látvány, leginkább csak füst), pedig vannak jó ötletek (féregjárat), csak kicsit olyanok, mint a csiszolatlan gyémánt. A rendezői koncepciót sem értem, ami nem olyan nagy baj, de sajnos nem is érzem, ami már inkább sajnálatos, pedig így vall a rendező a darabról, ami viszont felettébb érdekessé tenné: „A mi olvasatunkban ez a dráma egy igen mély filozófiai tartalommal bíró mű, ezért nem egy egyszerű tündérmesét szerettünk volna színpadra állítani, hanem egy komolyabb hangvételű, elgondolkodtató példázatot a pusztuló és újra feltámadó emberi kultúra mibenlétéről.”  Nálam a filozófiai tartalom valahol menet közben elveszett vagy unalmas részekbe fulladt, és ezt tényleg nagyon sajnálom.

phoca_thumb_l_vihar_015

Mindenesetre, a Miranda-Ferdinánd páros jelenetei viszik a prímet. Ezek az előadás legszebb jelenetei. A favágós érdekes adalék kettőjük viszonyához. A szerelem bevallós, egymásra találós, viszont szerintem az előadás csúcsjelenete. Mintha egész idő alatt erre vártunk volna. A végtelen hosszúnak tűnő anyag, ahogy fogy kettőjük között, úgy omlanak le a falak is közöttük, úgy tűnik el a köztük lévő mindenfajta távolsággal együtt a bizonytalanság, a félénkség és nem marad más csak a végtelen szerelem és az egymás iránti szenvedély. Pazar, kifejező és nagyon jól eltalált.

phoca_thumb_l_vihar_012

Gondolom nem árulok el titkot a fentiek után, hogy vegyes érzelmeim vannak az előadással kapcsolatban, és nem állítom, hogy akár csak érteni is vélem eme átiratot. Persze ez rólam mesél, hozzám így szólt, vagyis inkább nem szólt. Kalandozásnak művészi kalandozás, hatni hat; kire így, kire úgy. Bár nem áll távol tőlem a modern szemlélet, az efelé lévő nyitottság, de az előadás megtekintése közben az vált meggyőződésemmé, hogy Shakespeare-t csakis konzervatívan szeretem.

Fotó: Máthé András/Csokonai Színház

(Megjelent: DebrecenPlus 2013. január)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s