A hobbit – Smaug pusztasága

THE HOBBIT: THE DESOLATION OF SMAUG

A Váratlan utazás minden hibájával is egy nagyon szerethető film. Tolkien pedig garantálja, hogy bármit csinálnak is a műveiből, meg akarom nézni. Szóval vártam a Smaug pusztaságát, és a történet Jackson-i folytatását.

A történetben még mindig mennek, de most mintha kicsit kevésbé unalmasabban tennék. Izgalmas kalandokban bővelkedünk, de mintha némelyikhez hasonlót már láttunk volna valahol (pókos jelenet vs. Banyapók A Gyűrűk Urából vagy Gandalf gonosz mágus székhelyi rabsága). A film még mindig hosszú a maga 162 percével, de már kevésbé tűnik fel, mint az első résznél. A filmzene pedig egyenesen zseniális, pedig nem vagyok egy nagy Ed Sheeran rajongó, és amúgy is nekem ez az átdolgozása jobban tetszik a nótának.

A sztori egy röpke előzménnyel indul. Azt láthatjuk, hogy Gandalf és Tölgypajzsos Thorin hogyan találkoznak a Pajkos Póni nevű kocsmában “véletlenül”, és Gandalf hogyan ülteti el Thorin fülében a bogarat arról, hogy vissza kellene foglalnia Smaugtól a hazáját, Erebort. Majd pedig ott folytatódik, ahol az előző részt befejeztük. Jó szokásukhoz híven, barátaink futnak az orkok elöl. Először Beornhoz a bőrváltóhoz, aztán jönnek a Bakancsin erdő pókjai, majd tündéi a börtönükkel, Tóváros és ura, Dol Guldur a fekete mágus fészke, és máris a Magányos-Hegy belsejében találjuk magunkat.

Ez a film sokkal izgalmasabb, pörgősebb, és talán egy kicsit rohanósabb is, mint az első rész volt. A látvány briliáns, ahogy már megszokhattuk a GYU filmeknél, és az akcióban dús harcjelenetek is rendben vannak. Bár azt hiszem itt most egy kicsit Legolas balettos ugrabugrálásait egy kissé eltúlozták, és néhol igen csak megfűszerezték némi humorral is, mint például amikor a hordóraftingozó törpök fején állva nyilazza a csúnya orkokat. Egyébként ez a hordós jelenet zseniális, a film csúcsjelenete számomra mindenképpen. És itt elhelyeztek még egy humorbombát, amikor az egyik hordó kiugrik a vízből és letarolja az orkokat a parton, majd a benne lévő törp kinyújtja két fegyverrel teli kezét és pörögve, mint a cséphadaró ontja az orkvért, mint valami távolkeleti harcművész mester. Majd amikor végzett fejjel beugrik egy éppen arrajáró üres hordóba (ami nem tudom hogyan lehetséges, hiszen már Bilbó sem hozott magával, és egy hordó minuszunk van). Nem lehet komolyan venni.:)

the-hobbit-the-desolation-of-smaug-19

Van még egy nagyon jól megkomponált és kivitelezett jelenet a filmben. A sárkány és a törpék összecsapása a Hegy belsejében. Az arany pénzek hullámzása, ahogy alóluk Smaug kibújik. A szemében megcsillanó Szauron. A kohók és csillék, csigák és emelők, és ahogy az egész lendületbe jön, és az aranyborítás. Amellett, hogy kapkodod a fejed, egyszerűen szép.

Most valahogy ebben a részben az orkok nem tetszettek. Bár a film sötét és borongós, de valahogy ez nem az orkok miatt van. Kevésbé félelmetesek, mint az előző részben, és valahogy gumifejűbbek. Nem bírtak meggyőzni, hogy igaziak. Viszont a gonoszt meg a számba rágták, hogy még véletlenül se legyenek kétségeim, ha már a GYU-ból jól ismert szemről nem ismerem fel, hogy Szauron jön el közénk. Itt most a tündéknek kevésbé szép az otthonuk, mint azt már eddig megszokhattuk, és ezt kicsit fájlaltam is, no de a királyuk tükrében érthető.

The-Hobbit-As-Three-Films-6

Ami viszont érthetetlen számomra, hogy hogyan került a történetbe, egy konvenciókkal, hagyományokkal szembemenő tünde-törpe szerelmi szál a két egymást utáló nép között, ami úgy mondjuk 2 mondat után kialakult (picit mintha átrohantunk volna ezen az apró részleten), és mindez persze háromszögelve, hogy halmozzuk az élvezeteket. Na, de most komolyan?! Mert ugye már eleve azt sem értem, hogy a tünde lány hogy került ide. De rendben, költői szabadság is van a világon, no meg jackson-i. De amúgy ezt most miért kellett? Nagyon üzenetszaga van. Le a faji előítéletekkel, társadalmi rangokkal, sztereotípiákkal! Oh Yeah! Egy másik részlet is, mintha sietősen odavetett lenne; Thorin hirtelen feléledő kapzsisága. Tényleg úgy gondolom, hogy hosszú a film, de ezeket a momentumokat lehetett volna egy kicsit jobban is kidolgozni.

A színészek viszont még mindig zseniálisak. Bilbónk egyre okosabb és bátrabb. Hol van már az esetlen kis hobbitunk? Freeman nagyon rendben van, mint ahogy Stephen Fry is, Tóváros uraként, illetve Bárd szerepében Luke Evans, aki kicsit olyan Aragorn típus. Hőssé fog válni, nagy tettekre született fiú, a zsigereimben érzem.

Mindent egybevetve, egy lendületes és mozgalmas filmet kaptunk (apróbb hibákkal), ami ugyanolyan sötét, és borongós hangulatú, mint a Két torony volt (már megint hasonlítgatok, mikor nem is akarok), csak hiányzik annak kilátástalanság érzete (és talán mélysége is), még akkor is, ha filmünk utolsó szavai: “Mit tettünk?”… Úgy látszik Jackson-nál ezek a középső filmek már csak ilyenek.

Azzal együtt is, hogy úgy nagyrészt tudni lehet miről fog szólni a következő rész, hiszen a “megágyazások” elég egyértelműek, én azért várom. Kíváncsian. Főleg, mert nem tudom, hogy a maradék 50 oldalból, hogyan lehet majd három órás filmet csinálni. Az biztos, hogy sok látvány elemmel. De vajon mit kapunk még mellé?

Reklámok

One response to “A hobbit – Smaug pusztasága

  1. Visszajelzés: A hobbit – Az öt sereg csatája | kultúrlény·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s