Történetek állatokról és emberekről

„a jó könyv elvégzi a feladatát akkor is, ha nincs, aki elolvassa.„
Történet Antverpen verébről, Mihéjev macskáról, Vászjáról, az ezerjófűről és Marija Szemjonovna százlábúról meg az ő családjáról

Három történetet olvashatunk Ljudmila Ulickaja ezen kötetében, amelyek egymással furcsa viszonyban élő alakokról szólnak. Egy egér férjhez megy egy csótányhoz, aki a világ legboldogabb egerévé teszi, és mindezt akkor, amikor mindent elveszített, kivéve a kávéfőzőjét. Vagy egy másik történetben egy százlábú, egy macska, egy veréb és egy cserép növény összeköltözik… Szokatlan és újszerű párosítások, látszólag egymáshoz nem illő karakterek találkozásai, csak úgy mint az életben.

zello_csiko_vege

Zellő csikó és Kalácsov

Ebből a könyvből legelőször a rajzokat ismertem, mivel a kötet illusztrátorával Lakatos Istvánnal sok-sok hónappal ezelőtt már beszélgettünk egyszer, amikor még a Dobozváros című könyvét írta és rajzolta, ami azóta elnyerte Az Év Gyermekkönyve 2011 díjat. Az illusztrációk kedvesen találóak, kifejezőek, sokat mondóak és szívet melengetőek, és mindezek azzal együtt is, hogy én a Lencsilány óta bevallottan elfogult vagyok a Lakatos-rajzok irányában. (Ó, azok a beszédes szemek, a felkunkorodó hajvégek!) Egyéni és összekeverhetetlen stílussal, a könyv hangulatához igazodva, kissé borongós színvilággal, ámde bámulatosan és gyönyörű szépen kelti életre, ezeket az igazán szerethető avagy kevésbé szerethető, de mindenképpen érdekes figurákat. Lakatos István érzi Ulickaja finom rezdüléseit és ahol az írónő elrejti kissé melankolikus művében a humor szikráját, ő is megjeleníti a képein. Nem tipikus a mesekönyv, és nem tipikusak benne az illusztrációk sem.

„Végül aztán a Magányos Egérnél rengeteg „mindenféle jót” gyülemlett fel, elárasztotta az egész egérlakást és tömérdek kényelmetlenséget okozott, már ahogy a vagyon általában mindig. Ráadásul minél nagyobb a vagyon, annál nagyobb a kényelmetlenség.”
Történet Ignáciusz macskáról, a kéményseprő Fegyáról és a Magányos Egérről

Ulickaja meséi bár jól végződnek, nem kifejezetten vidám hangulatúak… Mesék, amelyeknek a mondanivalója világos és félreérthetetlen értékek és jellemek mentén egyértelmű irányt mutat. Mesék, amelyek élni tanítanak, egy jobb életre tanítanak. Mesék, amelyeket nem kell meghámozni, csak olvasod őket és beléd találnak.
Mesék, furcsa mesék… Valójában hétköznapi emberi történetek állat és növény szereplőkkel, ahol igen csak szokatlan és furcsa barátságok köttetnek, de mint tudjuk, a mesékben bármi megtörténhet, nincs ebben semmi különös, és mégis… Már maguk a szereplők is különösek. Többen egyedi látásmóddal rendelkeznek, és sztereotípiákat rombolnak le. Ulickaja nem a már megszokott mesei kliséket használja. Ebben a kötetben a csótány nem egy undorító alak, és a százlábúról is kiderül könyvtárba járó lélek. És bár ezekben a mesékben egy kezemen meg tudom számolni hány ember szerepel összesen, mégis leginkább rólunk mesél; a hibáinkról, az erényeinkről, az egymáshoz való viszonyainkról.

maganyos_eger_1

Magányos Egér

„Amikor csöng a telefon, nem érzi magát olyan magányosnak az ember.„
Történet Ignáciusz macskáról, a kéményseprő Fegyáról és a Magányos Egérről

Mind a három történetben ott van a magány  mely ahogy már csak a mesékben lenni szokott -, a történet végére elillan. De ott van még a szeretet, a jóság, az önzetlenség, a másikon való segíteni akarás. Alapvető és örökérvényű emberi értékek, melyeket az írónő fontosnak tart kimondani és közvetíteni. Arra tanít, hogy ha elégedetlen vagy a sorsoddal, meg tudod változtatni. Beszél arról, hogy bár lehet rosszalkodni és csínyeket elkövetni, de amikor az élet kerül veszélybe, nincs helye a tétovázásnak vagy a közönynek. Mesél a megbocsátásról, a különbözőségek elfogadásáról, hogy ezek milyen jól megférnek egymással, az anyaságról és a szülővé válás cseppet sem könnyű feladatáról, arról, hogyan válhat a felelőtlen gyermekből felelősségteljes felnőtt, és mesél még arról is, hogyan lehet úgy alakítani az életünket és megtalálni a boldogságunkat, hogy közben mindenki jól érezze magát.

„Együtt utaznak a cirkusszal. Ez mindenkinek kiválóan megfelel: Zellőnek – mert cirkuszi ló válhatott belőle, Kedvesnek – mert végül mégsem kellett városi lakásba költöznie, és az öreg Kalácsovnak – mert neki tulajdonképpen csak egy a fontos: hogy mindenki jól érezze magát!„
Történet az öreg Kalácsovról, Kedvesről, a sírós kancáról és Zellő csikóról

marija_szemjonovna_2

Mihéjev

Amit még nem említettem a kötettel kapcsolatban, pedig mind a három mesében fontos és kiemelt szerepe van, az pedig nem más, mint a nevek. „Becsüljétek meg a neveteket!„ tanít a könyv. Nincs könnyű dolga annak, aki meg akarja őket jegyezni, de beszélő nevek ezek, és éppen ezért legalább akkora jelentőségük van, mint maguknak a történeteknek. Néhol tekintélyt sugároznak, néhol viccesek, néhol egyszerűen csak hiányoznak, de az identitás fontos részei.

„Csak olyan apró kis ötletecske volt, mint egy verébugrás: minden élőlénynek saját neve kell legyen! Rendes, tisztességes neve. Mint amilyen neki is van. Amíg Krahácsnak hívták, rosszul mentek a dolgai, de ahogy Antverpenné vált, minden jóra fordult.”
Történet Antverpen verébről, Mihéjev macskáról, Vászjáról, az ezerjófűről és Marija Szemjonovna százlábúról meg az ő családjáról

zello_csiko_1

Zellő csikó és a cirkusz igazgató

Ulickaja történeteinek – legyen az regény, vagy éppen mese -, súlya van. Komoly dolgokról ír, és itt most nem is biztos, hogy a kisebbeknek. Ám a tanulságokkal átszőtt meséi nemcsak szigorú tanmesék, hanem tele vannak melegséggel, érzelmekkel, játékossággal és humorral is.

„– Ez a, hogy is hívják, fagylalt, ez olyan, mintha zenét vettem volna a szájamba. És már el is illant, csakúgy, mint a zene, valami gyönyörűség mégis megmaradt bennem, ahogy megmarad akkor is, amikor véget ér a zene.
– Pontosan! Pontosan! – kiáltott fel az igazgató. – Próbáld ki a gyümölcsöset is, ezt a rózsaszínt, olyan, mint egy bécsi keringő!”
Történet az öreg Kalácsovról, Kedvesről, a sírós kancáról és Zellő csikóról

Nagyon tetszenek az írónő azon fantáziadús ötletei is, mint például a sokrekeszes, fiókos egérház, vagy hogy egy ezerjófű lexikonokat olvas és a villanykörtéről mesél. Az írói stílusa egyéni hangvitelű, a nyelvezete pedig egyenesen megkapó, lelket érintő. Valami fantasztikusan simogató módon szövi a szavakat, a történetek végére nemcsak a szereplők találnak otthonra, de mi is.

Az illusztrációkat Lakatos István bocsátotta a rendelkezésemre… hálás köszönet érte.:)

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2009
Fordította: Kisbali Anna
Illusztrálta: Lakatos István

Reklámok

One response to “Történetek állatokról és emberekről

  1. Visszajelzés: A titokzatos Dobozváros | kultúrlény·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s