Neonhal akkordbársonyban

nagytomi

Amióta október végén megjelent a Neonhal első klipje, folyamatosan szem előtt van a zenekar. Nem sokkal később egy másik klip premierjének lehettünk tanúi, december közepén pedig megjelent az album is. Nagy Tomival, az egyszemélyes Neonhal zenekar, mozgatórugójával beszélgettünk az Amundsen óta eltelt időkről…

Ott maradtunk el veled a történetben, hogy az Amundsen zenekart működtetted, és annak egyszer csak vége lett… Mi történt? Úgy gondoltad, hogy félreteszed a zenélést, vagy csak egyszerűen mást akartál csinálni?

Az Amundsen zenekar 2010-ben szűnt meg, de addigra már eléggé döglődött a dolog. Nem működött úgy a zenekar, ahogyan szerettem volna. A Neonhal néven megjelenő lemez ötlete már akkor megvolt, sőt el is kezdtük a megvalósítását nagyjából 2010. elején Csatlós Palival, akit a Gonzo zenekarból sokan ismerhetnek. Vele évekig kerülgettük egymást, majd felajánlotta, hogy csinál nekem egy lemezt. El is kezdtünk együtt dolgozni, és egy darabig az Amundsennel párhuzamosan futott a két történet. Bár akkor még nem volt meg a Neonhal neve, még tisztázatlan volt minden, aztán le is állt egy évre az egész…

Volt egy nagy változás az életemben; néhány éve hitre jutottam – mondjuk azt, hogy megtértem, bár én jobban szeretem a hitre jutás kifejezést -, keresztény lettem és nemcsak névleg, – merthogy már meg vagyok keresztelve kis korom óta -, hanem valóban. Ez azt hozza magával – amit kívülállóként talán nehéz is lehet megérteni -, hogy sok dolog, amit korábban szerettél lényegtelenné, értéktelenné válik számodra. Valóban ez történt velem is, egy idő után érezni kezdtem azt, hogy amit az Amundsennél csinálok – pontosabban a szövegek, amiket írok -, olyan dolgokról szólnak, amelyek már nem fontosak nekem. Ez bizony egy ütközőpont volt, vagy egy fordulópont az életemben. El kellett gondolkoznom azon, hogy érdemes-e ezt csinálnom így tovább, és arra jutottam, hogy nem… Megfogtalak ezzel a megtéréssel, fogadjunk.

Neonhal fotó

Nem igazán.:) Olvastam valahol, talán A felhők fenn videoklipnél, hogy keresztény rock…

Igen, abban eleve vannak utalások, illetve a végére egy bibliai idézetet is kiírtam, hogy az is jelezze az irányt. Ennek ellenére azt gondolom, ez a fajta zene nem csak a megtért emberekhez szól. Nincs kategorizálva, hogy csak egy hívő ülhet le meghallgatni, mert nem erről szól a dolog. Megmutathatja olyanoknak is merre kellene elindulniuk, akik még nem jutottak hitre. Nem akarok szájbarágós lenni, hiszen sok ember alapból el is fordul a keresztény szellemiséget közvetítő dolgoktól. Köszönhető ez annak, hogy sok pejoratív dolog rakódott rá az évszázadok során a vallásra, meg annak is, hogy az emberek másfajta módon képzelik el a boldogulásukat manapság ahhoz képest, amit a keresztény hit nyújthat. Nem akarom én ezt sarkosan, súlyosan döngölni az emberek fejébe, egyszerűen „jöjj csak ahogy vagy” és hallgasd, miről éneklek.

Hogy visszatérjünk egy kicsit oda, hogy megváltozott a szemléletmódod, az Amundsen már nem azt jelentette neked, mint korábban… Ha jól számolom, volt egy körülbelül három éves szünet, amely kifelé legalábbis annak tűnt, de mint látjuk belül munkálkodtak a dolgok…

2010-ben kezdtük el a munkát, aztán egy időre leálltunk, toporogtam egy kicsit, írtam a dalokat. 2011-ben vett újra lendületet ez a történet, akkor már azt hiszem a Neonhal név is megvolt. A név egy keresztény utalás; a hal őskeresztény jelkép, a neon pedig utal Jézus kijelentésére, miszerint „én vagyok a világ világossága”. A neon, mint modern világítási eszköz a sötét világban fényt jelentő igét is jelenti, kifejezve, hogy a keresztény hit nem valami idejétmúlt dolog, hanem a mai kor kihívásaira és dolgaira is reflektálni képes életmód, életszemlélet.

2011-től ténylegesen megindultak a lemez munkálatai… Tudni kell, hogy Pali az elején, mint hangrögzítő ember szállt be a dologba, de aztán egyre jobban kivette a részét a történésekből. Zeneszerzőtárs is lett, és szerintem producer is – bár szerinte ő ehhez még nem elég nagy név, hogy producernek neveztessék, szerintem viszont igenis az. Nagyon kényelmes helyzetben voltam, feljátszottam neki az alapokat, a gitárt és az éneket, aztán ő alakítgatta, vágta-szabta össze-vissza a dalokat, keményen belenyúlt itt-ott. Én biztosan nem így csináltam volna meg, ha egyedül vagyok. Nagyon-nagyon jót tett az anyagnak egy külső fül. Nekem mindig hiányzott az, hogy külső ember legyen ott mellettem, és ő mondja meg, ezt kiszedjük, ezt benne hagyjuk, ez a szó jó, ez nem jó, ez a prüntyögés ide nem való… Sok helyen belenyúlt Pali és ez szerintem jót tett az anyagnak. A lemez gyakorlatilag 2013 elejére formát öntött, csak a kevergetés, alakítgatás miatt készült el őszre. Lassan készült, holott nem is olyan hosszú az anyag, sokan talán soványnak találják a szűk 35 percet. Én egyrészt nem bírom a nagyon hosszú lemezeket, másrészt pedig így alakította magát az anyag. Elkezdett élni egy idő után, nagyon sokat változott ez alatt a két év alatt, mind szövegileg, mind zeneileg… Először egy olyan lemezt képzeltem el, ami csendesebb, visszafogottabb, szól egy gitár, esetleg még egy… Pali azt javasolta, hogy ne így legyen, hanem csináljunk belőle egy rocklemezt. És valóban az lett, többnyire rockos, itt-ott balladisztikus, néhol bejátszik némi elektronika, de csak finoman.

Tom 2

Még mielőtt a lemezről faggatnálak tovább… Gondolkoztál abban, hogy zenésztársakat keresel magad mellé, és akkor kvázi lesz egy Neonhal zenekar, vagy pedig eleve szóló projektet terveztél létrehozni?

Kényelmesebb volt így megcsinálni a dolgot, hogy a kérdésed második felére válaszoljak először. Valami szólóanyagnak képzeltem én ezt el, de azt gondoltam, hogy Nagy Tamás Imre vagy Nagy Tomi néven kiadni, nem olyan jó ötlet, mert ilyen névvel Dunát lehetne rekeszteni. Tehát mindenképpen egy kvázi zenekart akartam csinálni, de minden zenekaromban, amiben eddig benne voltam, komoly problémaként jelentkezett, hogy különböző zenei ízlések, érdekek ütköztek. Az ilyen helyzetekből nem mindig jöttem ki jól. Számomra nagy öröm volt, hogy itt csak egy emberrel kellett egyeztetnem, hogy rábízhattam az egészet… Nem volt az, hogy például a dobos itt egy kicsit többet akar ütni, a basszusgitárosnak nem tetszik ez, és vokálozni akar pedig nincs jó hangja satöbbi. Ez egy nagyon kényelmes metódus szerintem, és a jövőben is így akarom csinálni. Egyedül veszem fel a dalaimat, maximum egy segítővel.

Most még úgy érzem, nem vagyok kész arra, hogy színpadra álljak ezzel a dologgal. Már csak az anyag hosszúsága miatt sem, hiszen egy félórás műsor elég rövid. Egyelőre nincs több készen lévő, színpadképes dal, de a zenekari kérdés nyitott… Biztosan nem holnap, lehet nem is holnapután, de valamikor lesz belőle zenekari formáció. Attól tartok nem fogom ezt megúszni, meg nem is bírom megállni, hogy ne álljak színpadra. Aztán hogy kikkel, s mikor, az még a jövő zenéje… Bárki jöhet, aki hajlandó alárendelnie magát ennek a koncepciónak, hiszen itt nem az működik, hogy jövök és ezt meg ezt játszom, hanem bizony keretekbe kell szorítania magát a zenészeknek.

Az is tény, hogy ezt a lemezt, ami a Galaxis útikalauz poposoknak címet viseli, nem is tudnám egy az egyben eljátszani, mert annyi plusz gitár, plusz sáv van rajta, hogy néha én magam sem tudom mi szól. Nehéz lenne megfejteni. Nyilván meg lehet azért hasonlóan csinálni, mint ahogy a lemezen elhangzik.

Lehet, hogy elmarad (klip 2)

Hiányzik neked a színpad?

Igen. Néha szoktam arról álmodni, hogy színpadon zenélek, és általában az egész nagyon kellemetlen, mert kevesen vannak. (nevetés) Lehet, hogy emiatt sem állok még készen arra, hogy újra színpadra álljak.(nevetés)

No és akkor a lemez… Galaxis útikalauz poposoknak… Miért pont ez lett a címe? Honnan jött az ötlet?

Van egy hasonló című könyv, – Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak -, amiben az a poén, hogy én ezt a könyvet nem is olvastam, csak a belőle készült filmet láttam. Amennyire emlékszem, nagyjából tetszett, de gyakorlatilag ez a lemezem egyetlen kapcsolódási pontja a könyvvel. Lehet, hogy a címet hallva felkapják a fejüket a könyv rajongói, és azt gondolják, hogy hú ez biztosan valami frankó science-fiction cucc, de ki kell ábrándítanom őket, csak a címet vettem kölcsön, és alakítottam át egy kicsit viccesen. Érdekes, ahogy a dolgok valahol összeérnek, vagy ahogy összefutnak a szálak, merthogy ez a lemez egy ívet – nyilvánvalóan egy felfelé tartó ívet – rajzol fel. A megtérésemnek a történetét mondja el és a cím is utalhat valami ilyesmire. A galaxis útikalauz; mint a világegyetem teremtője, az Isten felé vezető útmutató, világos jelzés arra nézve, merre érdemes szerintem haladni az életben. A poposok pedig a mai emberek, a popkultúra fogyasztói, amibe ugye bármi belefér, a ruházkodástól kezdve a filmeken át a tévék által ontott reklámokig. Ma egy hihetetlenül énközpontú világban élünk és mozgunk.

Említetted, hogy alapvetően egy kicsit rockosabb lemez lett, mint először gondoltad…

Igen, a lemez nagy része az. Azt szoktam mondani, hogy nyolc és fél dal található rajta, mert az utolsó kis nyúlfarknyi zene, de legyen kilenc dal. Ebből olyan öt-hat viszonylag kemény hangvételű, ott döngenek a gitárok. A nyitódal kicsit elektronikusabb, a második pedig egy balladisztikus, dobozgitáros dal, amelyet egyébként nem is én énekelek, hanem Csató Dóri A Nyughatatlan zenekarból.

Studioban_2k

Zeneileg mennyiben más ez, mint mondjuk, amit megszokhattunk tőled az Amundsennél?

Nem tudok kibújni a bőrömből, tehát most sem mentem át free jazz-be, vagy house-ba. Többnyire dalformák vannak, verze-refrén-verze-refrén dolgok. Hangszerelésben az egész sokkal változatosabb, mint amit bármikor is csináltam. Amikor van egy zenekar, két gitárral, basszusgitárral, dobbal és a színpadra áll, az némileg behatárol. Ha lemezanyagot készítesz, egy kicsit el lehet kalandozgatni – itt egy trombitaszóló, ott meg egy billentyűs „szőnyeg” akár -, és érdekesebb hangzások jöhetnek ki. Eklektikus lemez lett ez, a hangszerelését tekintve mindenképpen. Biztosan van egy alap hangvétel, ami jellemző lehet rám, de ezt én így nem nagyon tudom megítélni belülről. Nem vagyok kívülálló, teljesen benne élek a dalaimban.

Kikkel sikerült felvenni az anyagot? Korábban már elhangzott Csató Dóri neve… Vannak még a lemezen más közreműködők is?

Mint említettem én játszottam fel a gitárok egy részét, meg az éneket. Csatlós Pali oroszlánrészt vállalt, merthogy minden mást ő csinált; gitározott, dobolt (gépdobok vannak, de nagyon jól hangzanak) és vokálozott. Van egy lassú dal – amelynek decemberben jelent meg a klipje, az Akkordbársony, amit – akárhogy próbáltam – nem tudtam felénekelni úgy, ahogy szerettem volna. Saját dalom, ráadásul elég régen is írtam a zenéjét, mert a szöveg az már új, de egyszerűen nem éreztem. Talán nem tudok lassú dalt énekelni… Jött egy ötlet, hogy legyen belőle férfi-női duett, de aztán maradtunk az énekesnős verziónál. Pali szólt Csató Dórinak, aki nagyszerűen megoldotta a feladatot, a végére pedig egy trombitaszóló került, amit Subicz Gabi jazztrombitás játszott fel. Ő szintén debreceni gyökerekkel rendelkezik, és egyébként rengeteg formációban fellelhető (Modern Art OrchestraSubstones stb.) Rajtam és Palin kívül gyakorlatilag csak ők a közreműködők, holott az elején még olyan vad ötletem is volt, hogy minden dalt énekeljen más. Lehet, hogy az jobb lett volna, hisz nem vagyok egy nagy pacsirta, ezt tudjuk.(nevetés)

Mesélj a szövegekről, fontos részét képezik a lemeznek… Mit szeretnél mondani ezzel az albummal?

Ahogy mondtam neked, egy ívet rajzol a dolog. Azt szoktam mondani róla, hogy a megtérésem története az egész. Ez így nagyon szájbarágósnak tűnhet, mert nem arról van szó, hogy akkor most tértem meg április 12-én, és hívő keresztény lettem, hanem egy folyamatot ábrázolnak a szövegek. Beszéltük ugye az elején, hogy manapság nem divatos a lemez formátum, de ennek az anyagnak lemeznek kellett lennie, mert ezek a dalok olyan sztorit vázolnak fel, ami így érvényes, így értelmezhető. Mondhatjuk rá, hogy egy nem szigorúan vett koncept album. Mindez egyébként bennem is csak utólag fogalmazódik meg, így alakult a munkafolyamat során ez az egész. Az első három dal mutatja az útkeresést, amikor még nem találja az ember a maga útját. Azt az állapotot, amikor még nem találtam meg Istent. A dalok többsége már a hívő állapotot mutatja be, nem feltétlenül rózsaszínűre festve. Azt tudni kell, a hit nem arról szól, hogy megtaláltad Istent és akkor onnantól kezdve hátradőlsz és malmozgatsz, hanem akkor kezdődik igazából az út, amit érdemes járni.

Azért kérdeztelek erről, mert végigkövettem a pályafutásodat a Vörös Kakastól kezdve, de leginkább a Tomi Szomorút, és azért a szövegeidben mindig benne volt az, hogy problémákra rámutatsz, boncolgatsz. Nem akarok ilyen nagy szavakat használni, hogy társadalmi problémák, de azért az is ott lóg a levegőben. Mindig ki akartál valamit fejezni a szövegeiddel, volt a szövegeidnek valamilyen üzenete…

Ezzel a „zenekarral” semmi más célom nincs, mint hogy felhívjam az emberek figyelmét Istenre. Most már ez a dolgom. Visszagondolva a Tomi Szomorúra, meg a Vörös Kakasra, annyira más életet éltem akkor, hogy azokat a szövegeket már nem tudom felvállalni. Biztosan volt benne társadalombírálat meg kritika, biztos volt azok közt a szövegek között jó, de egy csomó lényegtelen dologról is szóltak. Most már úgy látom, olyan dolgokkal foglalkoztam akkor, amelyek nem igazán tartoznak az élet lényegéhez. Azokat már nem is vállalom. Nyilván nem tudom az internet korában elásni, eltüntetni ezeket, ez nevetséges is lenne. Vannak fent videók itt-ott. Legyenek. Nem is baj, ha látják milyen voltam régebben…

Neonhal fotó 2

Két klip is készült már ehhez az albumhoz. Az egyik egy rockosabb, A felhők fenn, a másik pedig az Akkordbársony, egy kicsit líraibb. Miért pont ezeket a dalokat választottad? Mesélj a születésükről, a helyszínválasztásról; az egyik egy ipari helyszínen lett felvéve, a másik pedig egy teljesen más karakterű, művészeti helyszínen, a MODEMben…

Sok minden közrejátszott a klipek születésénél. Egyrészt találkoztam Palchuber Gabival, aki a Studio Inside-ot csinálja (ismerős lehet a régi Inside zenekarból), és aki rögzít is zenéket, meg videókat készít. Ő az, aki teljesen ebben él, abszolút benne van, rengeteg projektet futtat egyszerre, még polgári állása is van, nem is tudom, hogyan tudja összerakni az életét… Nem titok, azért mentem hozzá, mert a következő lemezt valószínűleg már vele veszem fel. Pali időközben Pestre költözött, kissé nehézkessé vált vele a munka. Gáborral egyébként egy dalt már fel is vettünk a következő lemezhez, de az abszolút tikos még. Ha már elkezdtünk dolgozni együtt, azt gondoltam, hogy videókat is készíthetnénk.

Egyszerű imidzs-klipek ezek, ahhoz, hogy másban gondolkozzon az ember anyagilag jobban el kellene magát engednie. Történetekre, időigényesebb koncepciókra most nem igazán tudtam szánni sem időt, sem pénzt… Az első, A felhők fenn, egy rockosabb, mondhatjuk azt, hogy viszonylag slágeres dal a lemezről, azért is választottam. A helyszínnel kapcsolatban egyszer csak beugrott, hogy gyerekkoromban mennyit jártam salakmotor versenyekre. Emlékeztem, hogy a pálya felé egy alagúton lehet átmenni a Déli sornál. Egy reggel, miután leraktam a gyerekeimet az iskolában, óvodában, elmentem terepszemlét tartani, és nagyon megtetszett a helyszín. Mentem ott az alagútban, majd egy kicsit tovább is, és az alagút után volt egy hosszú vízvezetékcső, kellően lepukkant a környék… Szóval megtetszett a hely és gyakorlatilag ott vettük fel az egészet. Illett is a dalhoz az a hely. Nagyon vicces volt a forgatás, mert miközben mi egy mobiltelefonon hallgattuk a zenét, vasárnap lévén a pályán motorversenyek zajlottak, és mindig elnyomta a motorok hangja a zenét. Mondtam Gábornak nem hallom, nem tudok így tátogni, de mondta, hogy jó lesz az, majd ő megoldja.

A második az Akkordbársony… A MODEM-hez van némi kötődésem, mivel ott dolgozom civilként, és nekem mindig is tetszett a második emeleti kiállítótér, csak soha nem volt olyan alkalom, hogy huzamosabb ideig üresen állt volna. Most volt egy ilyen periódus, és megkérdeztem, nem surranhatnánk-e be oda. Gyakorlatilag ez is egy klasszikus imidzsklip, de a tágas, üres terek némileg egyedivé teszik.

Miért pont az Akkordbársony került oda? Már eleve a számnak a címe is érdekes…

Magában a szövegben is benne volt ez a kifejezés, hogy Akkordbársony, de kivágtam belőle és csak a címben maradt benne. Valahogy annyira összeillett a dal meg a tér. Ennek a dalnak nem tudtam volna elképzelni valami nagyon okos dolgot, nem illett volna hozzá. Itt tényleg maga a dal, a hangfelvétel és a képi világ találkozott.

A terveidről kérdeznélek…

Mivel koncertekről egyelőre nincs szó és nem is valószínű, hogy hamarosan lesznek, klipek készülnek majd, nagyjából 5-6 dalhoz a lemezről. Mert ez fontos. Az ember mutassa is meg magát, manapság ez kell. Az emberek igénylik még azoktól is, akik rendszeresen koncerteznek. A következő klip valamikor januárban jön…

Studiobank

A helyzet az, hogy nagyon sok dalt írok, attól tartok lassan elfelejtem őket, mivel nem tudok kottát írni. Félek, hogy elkallódnak, mire fel tudom őket venni. Úgyhogy olyankora tavasszal kezdjük Gáborral a következő lemez munkálatait. Ez egy 9-10 dalos album lesz megint és szeptembernél hamarabb nem fog kijönni, persze ez annak is a függvénye, hogy hogyan haladunk vele. Ez az egyik verzió, de azon is hezitálok egyébként, hogy a mai trendekhez alkalmazkodva csak dalokat adjak ki, ne pedig lemezt. Majd meglátjuk, mert ha a dalok lemezzé állnak össze, akkor nyilván albumot kell csinálni, de ha megállnak magukban, akkor külön-külön potyogtatom majd őket… Időnként azon gondolkodom, lehet, hogy két anyagot is készítek. Vannak akusztikus, intim hangulatú dalaim, amelyek külön lemezt érdemelnének, meg rockos, keményebb hangvételű számok is, amelyek egy másik albumra valók.

Az akusztikus dalokkal talán könnyebb egy koncertet is összehozni…

Hát igen, agitál is engem Szűcsi barátom, hogy menjek hozzá az Incognito Club-ba koncertezni. Még az is lehet, hogy lesz belőle valami, de nem egyhamar… Most még kevés a színpadképes dal, és semmiképpen nem akarok félkész dologgal kiállni. Sem belül, sem a műsor struktúráját tekintve nem vagyok még kész erre.

Éppen ma debütált a Neonhal legújabb klipje, a Lehet, hogy elmaradNézd meg!

Fotók: Neonhal/Nicky Almasy/Palchuber Gábor/fotomi

 (Megjelent DebrecenPlus.hu)

Advertisements

One response to “Neonhal akkordbársonyban

  1. Visszajelzés: Lemezkritika: Galaxis útikalauz poposoknak | kultúrlény·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s