Meseteremtők: Kozári Dorka

“Ez a könyv életem első olyan illusztrálása, ahol a mese világát és szereplőit az írónő az én fantáziámra bízta. Témáját tekintve nagyon aktuális, hiszen az állatok és a természet szeretetét, a kis kedvenceink iránti felelősség fontosságát mutatja meg. Mindezt egy kedves kismacska szemszögéből látjuk, egészen lentről, közel a gyermeki nézőponthoz. Rajzolni élmény volt a javából, remélem, gyerekek és felnőttek egyaránt nagyon fogják szeretni:)” László Maya

2009_05_01_09_54_07kkEgy új mesehős tűnt fel a gyermekirodalmi palettán; Marcsi, a bájos pofijú kismacska. Decemberben jelent meg a Könyvmolyképző gondozásában a Cicakalandok 1. része, a Marcsi szeretetre vágyik, azóta pedig készül a folytatás. Kozári Dorka mesemondó-meseíróval, Marcsi megálmodójával beszélgettünk.

Mesélj magadról… Hogyan lettél meseíró?

K. D.: Már egészen kiskoromban is úgy meséltünk Anyukámmal, hogy hol ő mesélt (fejből), hol én neki. Aztán valahogy megmaradt bennem a meseköltés. Nagyjából tizenkét éves korom óta le is írom a történeteimet.

Ezek a történetek mind mesék, vagy más műfajokban is kipróbáltad magad?

K. D.: Van egy-két novellám is. Csak arra nehezen veszem rá magam, hogy megmaradjak egy viszonylag rövid terjedelemben. A mese más, azokat soha nem írom egy-két oldalnál hosszabbra.

Ezek szerint amikor nem meséket költesz, akkor hosszú lélegzetű műveket írsz? Miről írsz szívesen?

K. D.: Ha belelendülök, nem tudok leállni. Van olyan, hogy valahonnan felüti a fejét bennem egy ötlet, és addig nem hagy nyugodni, amíg el nem kezdek írni róla. És olyan is van, ez a gyakoribb, hogy velem esik meg valami nagyon jó vagy nagyon rossz, így az írás a feldolgozás eszköze is nálam.

04

Kik hatottak/hatnak rád? Akár mesemondók, akár írók a szemléltük miatt

K. D.: Mesében, bár szeretem a népmeséket is, mégis az a vonal áll közelebb hozzám, amit Lázár Ervin vagy Csukás István képvisel. Egyszerre játékosak és mélyek. Alapvetően igyekszem minden mesét elolvasni, ami a kezem ügyébe kerül, de szakmailag azok hatnak leginkább rám, amelyek eleve magyar nyelven íródtak. A mi nyelvünk bravúrjait vétek lenne nem használni!

A nagyoknak szóló irodalomban mindenevő vagyok. Flaubert-től leírási fortélyokat lestem el, világteremtést pedig természetesen Tolkien-től próbálok tanulni – az általa megalkotott mitológia nagyon közel áll hozzám. Most már tudatosan úgy olvasok, hogy ne csak szórakoztasson és elgondolkoztasson a könyv, de szakmailag is figyelem, mi tanulható el belőle.

Hogyan kerültek ki a fiókból a történeteid?

K. D.: Először persze csak a családnak mutattam meg őket, aztán ahogy nőttem, egyre több lett körülöttem a családban, baráti körben a kisebb gyermek. Akkor kezdtem el személyes meséket írni a gyerekeknek. Ez először csak szórakozás volt, most már tudatosan csinálom, gondosan kiválasztva, hogy mit írok bele.

01

Erről beszéljünk egy kicsit bővebben. Mit jelent az, hogy személyes meséket írni?

K. D.: Olyan mese, amiben az adott gyermek a főszereplő. A kalandok, amelyek megesnek vele, a valóságon alapulnak, és segítenek feldolgozni a félelmeit vagy akár a sikereit. Ez egy kicsit terápiás jellegű is, de főleg nagy öröm a gyereknek és a szülőnek egyaránt. Szerintem mindenki főszereplő akar lenni.

Honnan jött az ötleted, hogy ilyesmit csinálj?

K. D.: Nem is tudom… annyi érdekes dolog történik a gyerekekkel, és csak egy kicsit kell rajta színezni, hogy mese legyen belőle. Tanultam is hasonlókat, nem konkrétan ezt, de több helyen, többféle pszichológiát is, aminek ebben is hasznát tudom venni. Ez inkább olyan dolog, amiben a meseírós ösztöneimet keverni tudom mindazzal, amit tanultam. Ezért külön élvezem!

09-b

A közelmúltban jelent meg a Marcsiról szóló mesekönyved, ő is ilyen mesealak?

K. D.: Tulajdonképpen igen. Marcsi eredetijét, akkor még csak egy mesét tizenhat éves koromban írtam egy nagyon szeretett tanárnőmnek, aki mára már közeli jóbarát. Marcsit egy kicsit az ő macskájáról, kicsit róla magáról mintáztam.

Hogyan vált Marcsiból könyvszereplő?

K. D.: Szinte a véletlennek köszönhetően, bár abban nem hiszek. A Facebookon bukkant elém a Könyvmolyképző Kiadó felhívása, hogy új magyar szerzőket keresnek, bővíteni szeretnék a palettájukat felnőtt és ifjúsági irodalom vagy mese témakörökben. Ez többfordulós kiválasztást jelentett, és bevallom, amikor beneveztem, még nem tudtam, mivel akarok indulni. Aztán amikor az első forduló után bekerültem, kicsit sürgetőbb lett a dolog. Addigra már volt több különálló mesém Marcsiról, így csak könyvnyivé kellett bővíteni-fésülni.

03-1Marcsi egyébként egy fekete kiscica, aki nagyon kíváncsi mindenre. Egy nagygazdaságban született, és kalandos utat jár be, amíg végül szerető gazdihoz kerül. Közben segít, ahol tud, és mindenekelőtt igyekszik a maga kis világába szeretetet vinni.

Ilyen volt a tanárnőd macskája is?

K. D.: Igen, az a macska is fekete volt, és sok nehézség árán jutott végül boldogsághoz.

Hogyan képzeljük el a könyvet? Ez egy egybefüggő történet, vagy több meséből álló kötet?

K. D.: Tizenegy meséből áll a könyv, amelyek egybefüggő történetet alkotnak. Az első mesében Marcsi még éppen csak megszületik, a tizenegyedikre pedig már teljes jogú macskája egy szerető gazdinak.

László Maya illusztrálta a könyvedet. Hogyan találtatok egymásra?

K. D.: Mayát a kiadó „osztotta be” mellém, mi nem ismertük egymást. Aztán én nem bírtam a kíváncsiságommal, és megkerestem őt Facebookon. Örömmel fogadta a megjelölésem, és onnantól kezdve megosztotta velem, hol tart éppen. El kell mondjam, hogy nagyon jó volt Mayával együtt dolgozni. Számomra megnyugtató, hogy mennyire figyelt minden apró részletre, és ha valami nem volt egyértelmű a szövegben, akkor kérdezett, hogy én azt hogy gondolom, hogy képzelem el. Ugyanakkor – a rajzok egészen őt tükrözik.

12

Volt valami elképzelésed arról, hogy Marcsinak hogy kellene kinéznie, vagy ezt Mayára bíztad?

K. D.: Csak azt tudtam, hogy fekete és kicsi. És természetesen szerettem volna neki szeretnivaló pofácskát. Ez olyannyira sikerült is, hogy azóta folyamatosan kapom a visszajelzéseket szülőktől, hogy a gyerekek puszilgatják a borítót, meg nyávognak neki.:)

Milyen a könyv fogadtatása? Túl vagytok nem csak a megjelenésen, hanem a könyvbemutatón, első dedikálásokon is, ahol személyesen is találkoztál rajongókkal

K. D.: Hagyományos értelemben vett bemutatót nem tudtunk tartani, túl közel esett a megjelenés időpontja karácsonyhoz, de volt két dedikálásom, amit nagyon élveztem. Meglepően sokan eljöttek. És azóta is kapom a visszajelzéseket. Amit már írtam is, hogy a gyerekek szinte élő pajtásként bánnak a borítóképpel, de emellett több olyan visszajelzést is kaptam, hogy a gyerek csak ezt kéri az esti meseolvasáshoz, vagy hogy napközben eljátsszák a meséket, sőt olyat is mondott nem egy szülő, hogy a gyerek még együtt is alszik a könyvvel. Amikor ezt hallom, nagyon-nagyon boldog vagyok, mert ez azt jelenti, hogy Marcsit nemcsak én szeretem, hanem eljutott oda, ahová szántam: a gyerekek szívébe.

IMG_6311k

Lesz-e mostanában valami találkozási lehetőség veled Marcsi kapcsán: kötetbemutató, dedikálás stb.?

K. D.: Mostanában nem, bár nyitott vagyok bármikor egy Marcsi-dedikálós flashmobra. A kiadó tervez egy tavaszváró napot a meseírók számára, ott tartanánk meg az elmaradt könyvbemutatókat. Könyvfesztiválon, könyvhéten a kiadó sátránál fogok dedikálni, és ha minden jól megy, a nyáron a Zalavölgyi Kultúrtivornyán is mesélek, dedikálok majd.

Melyik korosztálynak ajánlanád a mesekönyved? A pöttömöknek vagy a kicsit nagyobbaknak?

K. D.: A borítón az áll, hogy felolvasásra ötéves kortól, önálló olvasásra hétéves kortól. Ez szerintem fedi is a valóságot. Ráadásul a mesék úgy vannak felépítve, hogy az első néhány inkább a kicsiknek szórakoztató, a későbbiek pedig már elgondolkodtatják a nagyobbakat.

14-b

Lesz-e Marcsinak folytatása? Vagy valami teljesen másban gondolkodsz?

K. D.: Lesz, mindenképpen. A második kötet már a lektorok előtt van, és ha minden jól megy, a nyári könyvhétre meg is jelenhet. A harmadikat írom, sőt a fejemben már a negyedik és az ötödik is körvonalazódik. De azért természetesen gondolkozom másban is. Mesében is, komolyabban is. Na, nem mintha a mese nem lenne elég komoly, de feszeget belülről néhány nagyobbaknak való történet. Olyan is van, aminek csak a vázlata van még meg, de olyan is, aminél már az utolsó simítások előtt vagyok.

Van egy kérdés, amit hagyományosan mindenkinek fel szoktam tenni a beszélgetés végén, lévén, hogy könyves oldal vagyunk, és néhány nevet már említettél is: kik a kedvenc íróid? Melyek a kedvenc könyveid, meséid?

K. D.: Nagyon vegyes, tényleg. Ha abszolút kedvencet kell mondanom, akkor Tolkien. Az ő képzelt valóságába bármikor beköltöznék. Emellett azonban tényleg nagyon vegyes palettáról olvasok, a kedvencek pedig korszakonként változnak. Volt József Attila-korszakom, Gyacsenko-korszakom, Szabó Magda-korszakom. És aki egy időre legkedvencebbé válik, annak mindig van egy kis hely a szívemben.

Olvass bele!

Marcsi szeretetre vágyik a Magyar Könyvek Viadalán, Az év mesekönyve 2013-ban 2. helyezést ért el!

Az illusztrációkat László Maya bocsátotta a rendelkezésemre… hálás köszönet érte.:)

(Megjelent Merítés 2014. január)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s