Samuel Beckett: Első szerelem

Az 1970-ben megjelent Első szerelem egy egyes szám első személyben megírt novella, egyike Samuel Beckett első, már franciául írott műveinek. Az ebből készült színpadi mű magyarországi ősbemutatójáraGemza Péter rendezésében 2014. február 7-én került sor a Csokonai Nemzeti Színház Víg Kamaraszínházában.

elsoszerelem2

Gemza Péter és Mészáros Tibor

A darab tulajdonképpen egy nagyon is személyes, kissé furcsa, belső világot felfedő monológ. Egy olyan férfi monológja, aki édesapja halála után csavargóként, szabadon éli az életét. Fontos neki a szabadsága, ezért (is) kerüli az embereket és azt hangoztatja, hogy akkor fogunk a legjobban mellé, amikor szóba állunk az emberekkel. Belső nyugtalansága ellenpontjaként vonzódik a temetőkhöz, a belőlük áradó nyugalomhoz, ott érzi jól magát; eszik, iszik, pisál, megírja saját sírfeliratát, és csak azt szeretné, ha az emberek a parkokban sétálnának és meghagynák neki a temetőt. Egy sajátos világot teremt önmagának, sajátos értékrenddel, és sajátos nézőponttal. És ebbe a sajátos, furcsa milliőbe egyszer csak betör valaki… a nő. Akit bár próbál eltaszítani magától, mégis befurakszik a bőre alá, befészkeli magát a tudatába, nem hagyja, piszkálja, izgatja. Valamiféle különös kötelék szövődik közöttük, talán még szerelem is, a maga furcsa, nem hétköznapi módján.

„Igen, szerettem, így neveztem – és nevezem sajnos még mindig – azt, amit akkoriban csináltam. Tényszerű ismereteim nem voltak a dologról, minthogy korábban még nem szerettem, de természetesen hallottam beszélni róla otthon, az iskolában, a bordélyban, a templomban, és olvastam gyámom irányításával regényeket, prózában is, versben is, angol, francia, német és olasz nyelven, amelyekben bőségesen volt róla szó. Tehát mégiscsak módomban állt néven nevezni foglalatosságomat…”

Beckett írásmódjastílusaszókészlete lenyűgöző. Egyfelől beleszeret az ember a mondataiba, másrészt pedig arcon csapják azok. A gyönyörű temető, vagy a pad és környezetének költői leírása lírai húrokat penget, amiket a tehénszar, a szorulás naturalista részletezése szinte elmetsz. Az éjjeli edényről főhősünknek Racine és Baudelaire jut eszébe, s “hogy mire jók ezek a részletek? Időhúzásra!”

2864elsoszerelemk

díszlet nagyon ötletes, és emellett végtelen egyszerű a maga néhány ajtajával és fehérségével, ami szerintem csak javára vállik. A teret egy fekete zongora uralja, ami helyszíntől függően sírkőként, padként, kanapéként funkcionál, bár néha szimbolikus zongorahangok is feltűnnek az éterben. Itt megint tetten érhető Beckett az ember, hiszen az ő gondolataiban a zene mint olyan, meghatározó volt. Hatással volt írásaira, rendezéseire, és maga is szeretett zongorán játszani BartókotChopint és Mozartot.

A díszlet mellett ki kell emelnem a fényeket is. Csak fehér fénnyel operálnak a darab alatt, mégis ezernyi színes árnyalat tűnik fel. Kihasználják az árnyékok adta lehetőségeket, játszanak velük csakúgy, mint a ritmussal, vagy a szinte stroboszkópszerű pulzálással.

Férfi az “a valaki, aki se nem teljesen a szerző, se nem valaki egészen más. Talán helyesen jártam el, talán nem, hogy apám halálát és házasságom történetét összecsúsztattam az időben. Elképzelhető, hogy találhatnánk más összefüggéseket, más kapcsolatokat is a két esemény között. Magam se vagyok biztos abban, amit tudni vélek.” Beckett monológjának első pár sorából már lehet érezni izgalmas és kellőképpen furcsa figurával lesz dolgunk, aki a maga víziókkal teli sajátos kis zárt világában él. A többi emberrel ellentétben ő a lélek felszabadulását keresi. Folyamatosan gondolkodik magáról és másoktól, a szerelemről, a szabadságról (van-e értelme együtt lenni egy nővel, ha közben szabadságra vágyom?). Mint ahogy mindannyian, olyan társat keres – a maga kissé abszurd lénye mellé -, aki mellett nem veszíti el a szabadságát. Nem pontosan tudja, hogy a világban hol van az ő helye, így elzárkózik tőle mind fejben, mind pedig fizikailag egy szobába. A főszereplő személyében, valahol ott hátul feltűnik Beckett rejtőzködése, távolbamaradása a világtól, és a fikcióba való menekülése is.

elsoszerelem1

A Férfi szerepében Mészáros Tibort láthatjuk, szerény véleményem szerint igen erőteljes játékkal, aki monológján belül folyamatos párbeszédet folytat önmagával. Visszaemlékezéseire, vízióira reflektál, kiszól, no nem a közönséghez, hanem önmagához, és ez a fajta cinikusszarkasztikus közelítés, önmaga kicsúfolása rengeteg humor forrása, ami pedig kacagásra készteti a nézőt. “A nők ha már nem tudnak mit csinálni, levetkőznek, és kétségtelenül ez a legjobb dolog, amit tehetnek”, ám “minél meztelenebb, annál jobban bandzsít”. Ha terhes a nő, akkor“felfúvódott”, és ha a gyerek “ficánkol, akkor nem tőlem van!” A darab végén pedig a nagy konklúzió: a szerelem nem megy rendelésre!

Többrétegű darab, és nem egyszerű megfejteni. Egyrészt szórakoztató, másrészt elgondolkodtató, egyrészt lírai, másrészt naturalista, egyfelől egy szerelmi történet, másfelől pedig egy kissé flúgos ember nem éppen hétköznapi útkeresése. De akármelyik réteget is sikerül megragadni, mindenképpen élményszámba megy.

Fotó: Csokonai Nemzeti Színház/Máthé András

(Megjelent DebrecenPlus.hu)

Reklámok

One response to “Samuel Beckett: Első szerelem

  1. Visszajelzés: Első szerelem | Thymi Herba·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s