A titokzatos M ország

_MG_6427

A színházi esemény keletkezéséhez elengedhetetlen három komponens: a tér, a színész és a néző. Ezek újraértelmezésére tesz kísérletet a k2 Színház helyspecifikus előadása, az M. ország gyermekei, avagy egy boldog társadalom makulátlan mosolya. A Csokonai Színház meghívására érkezett produkció a MODEM legkülönbözőbb tereiben elevenedik meg, hogy a színház, a képzőművészet, a zene és a film nyelvén kezdeményezzen párbeszédet a közösségben való létezés lehetséges formáiról, problematikájáról – egy utópisztikus világ megteremtésével.

A premier előtt a rendezőpárost, Benkó Bencét és Fábián Pétert faggattam…

Hogyan kerültetek Kaposvárról Debrecenbe, a MODEMbe?

Benkó Bence: Színészhallgatók vagyunk a Kaposvári Egyetemen, nálunk volt kurzustartó tanár Gemza Péter, aki most a Csokonai Színház művészeti vezetője, őt onnan ismerjük régről. Első év végén megalakult ez a kis műhelyünk a k2 Színház, ő pedig látta több előadásunkat és felajánlotta a lehetőséget, hogy eljöhetünk Debrecenbe egy koprodukciót elkészíteni velük, mert tetszett neki az, amit eddig csináltunk. Így kaptuk a meghívást és a MODEM felajánlása is tőle jött, illetve Kukla Krisztiántól, a MODEM igazgatójától.

_MG_6547

Meséljetek nekünk a k2 Színházról…

Fábián Péter: Most már több mint három éve fenn áll ez a kis műhely. Másodévesek voltunk, amikor megalapítottuk. Kezdetben az osztálytársainkkal álltunk össze, aztán már egyéb kaposvári színészhallgatókkal is, akik felsőbb, vagy alsóbb évesek voltak, és aztán ez szépen lassan elkezdett burjánzani. Egy idő után már olyanok is kezdtek csatlakozni, akik a Csiky Gergely Színházban játszanak, már végzett színészek. Lett látványtervezőnk egy idő után, most már menedzserünk, dramaturgunk is van. Szép lassan kinőttük magunkat, és most felköltöztünk Budapestre. A legközelebbi tervünk az, hogy most már önálló, állandó társulattá váljunk, függetlenek legyünk.

Több darabotok is fut egyszerre?

Benkó Bence: Ez most sorban a 8. előadásunk, de az a baj, hogy ezek az előadások nem tudnak futni, főleg egyeztetési problémák okán. Ezért is született meg ez a döntés, hogy legyen egy fix csapatunk, akikkel nem kell mindig egyeztetni, hanem tudunk játszani. Így aztán nem tudjuk, hogy ennek az előadásnak is, mi lesz a jövője.

Fábián Péter: Nagy ritkán, amikor össze lehet hozni, akkor játszunk két előadást, pl. most Shakespeare Viharjából készült előadásunkat a Szkénében.

_MG_6434

Hogyan nyúltok a darabokhoz?

Benkó Bence: Ez általában műhely munkák során alakul, közösen alakítjuk. Mi hozunk egy szövegajánlatot – már eleve átírjuk az adott anyagot, olyanra amilyenre mi szeretnénk -, és aztán a csapattal a közös munka során ez a szöveg továbbalakul. Abszolút rajtuk múlik mi lesz belőle. Van olyan, hogy a bemutató előtt fejeződik be a szöveggel való munka. Elég szabadon működik.

Fábián Péter: Improvizáltatjuk sokat a színészeket, és annak a gyümölcseit beépítjük a szövegbe, és így alakul ki a végleges verzió.

Mit fogunk most látni?

Fábián Péter: Az M. ország gyermekei egy összművészetes dolog lenne, de nagyon keveset árulhatunk el róla. Egyébként ez egy egészen új út nekünk is. Még mi sem csináltunk eddig ilyet, hogy nincs szövegkönyv. Az egészet közösen szültük meg a csapattal. Illetve mi hoztunk egy alapfelvetést, egy gondolatot, amit szeretnénk kibontani, egy olyan előadásnak a gondolatát, amelyben a nézők is szerepelnek. De nem hagyományos értelemben vett interaktív módon, hanem csak lehetőségük van arra, hogy belépjenek a történetbe.

_MG_6475

Benkó Bence: Lesznek benne “hagyományos” értelemben vett jelenetek – ugyanakkor pont az interakció miatt nagyon sok olyan lyuk van, amit próbálni sem tudunk, mert kell hozzá a néző -, de pl. énekelnek is benne. Horváth Szabolcs a csapat zenei vezetője, ő komponált mindenféle jópofa kórusművet az előadáshoz. Illetve van egy szint, ahol képzőművészeti-, illetve videó- és színészes installációk is vannak. Felkértünk Romániából, egy hasonló fiatal csapatból egy lányt, Lucia Marneanu-t, hogy csatlakozzon hozzánk, hogy a mi felvetéseinkre, tematikáinkra hozzon variációkat, és ebben teljesen szabad kezet kapott. Amit ő csinált az előadás szerves része, de nem a hagyományos értelemben vett színház.

Fábián Péter: Főleg ahhoz próbáltunk igazodni, hogy van egy adott terünk, a MODEM, mint tér, mint múzeum. Nagyon fontos része az előadásnak, hogy egy múzeumban játszódik. És ez már sok mindent meghatároz, hogy ez nem egy hagyományos előadás, hanem úgymond helyspecifikus. Arra lett kitalálva, hogy itt, és csakis itt lehessen igazán jól előadni. Hogy miről szól pontosan a darab? Vannak konkrétumaink is, de azokat nem akarjuk elárulni, mert akkor lelőnénk velük sok poént.:)

_MG_6440

Benkó Bence: De az a lényeg tulajdonképpen, amit már mondott Péter is azzal kapcsolatban, hogy lehetőséget teremtünk a nézőknek arra, hogy valamilyen szinten beleszóljanak a dolgokba. Ez például az egyik alapfelvetésünknek a megoldása. És ezért is van limitálva 20 főre a nézőszám, mert egyszerűen együtt léteznek majd a színészekkel, és ennél több embert nem tudnak kézben tartani. Kicsit azt is vizsgáljuk színházi szempontból is, meg a történet szempontjából is – amit egyébként nem mondhatunk el:) -, hogy mi az egyén felelőssége. Döntéshelyzetek vannak felkínálva, de nem muszáj semmivel élni, nem provokatív a dolog. Egyszerűen sok kérdést felvet. Már azzal aktivizálja reméljük a nézőt, hogy fel van egyáltalán kínálva valami.

Fábián Péter: Kiegészítésképpen még a darabhoz… A próbaidőszak során gyakran próbáltunk nézőkkel – még egyáltalán nem volt kész az adott jelenet, de egyszerűen már kellettek hozzá a nézők, hogy tudjuk, hogy mi-merre-hány centi -, és utána beszélgetéseket tartottunk velük, hogy átbeszéljük minek milyen hatása volt. Itt is szeretnénk ilyet, ha erre a debreceni közönség is nyitott. Szeretnénk majd kezdeményezni, hogy az előadás ne érjen véget azzal, hogy elhangzik az utolsó mondat, hanem hogy alakuljon ki egy párbeszéd az előadásról.

_MG_6451

Játsszák:

Boros Anna, Borsányi Dániel, Horváth Szabolcs, Kátai Kinga, Krajcsi Niki, Pallagi Melitta, Piti Emőke, Rózsa Krisztián, Szakács Hajnalka

Látvány: Lucia Marneanu m.v., Domokos Barbara

Dramaturg: Kautzky-Dániel Máté

Zene: Horváth Szabolcs

Rendezőasszisztens: Erdélyi Adrienn

Rendező: Benkó Bence és Fábián Péter

Bemutató: február 11. További előadások: február 12., 13., 14., 15. Az előadások kezdési időpontja 19 óra.

Jegyet váltani a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban lehet. Az előadások nézőszáma korlátozott (20 fő/előadás)

Jegyárak: Teljes árú jegy: 2.000 Ft, Diákjegy: 1.500 Ft

Fotó: Nicolo Cucco

(Megjelent DebrecenPlus.hu)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s