Az Apró Dolgok Istene

Ha nagyon le szeretném egyszerűsíteni a könyvet, akkor azt mondanám, hogy a mű arról szól, hogy hogyan szerettek halálra egy embert India egyik politikailag zűrzavaros időszakában. Mert ugye “a. Bármi Megtörténhet Bárkivel. Ezért b. Legjobb Résen Lenni.”

INDIA-10720, Jodhpur, India, 2007,

De mint tudjuk, a dolgok sohasem ennyire egyszerűek… Mert a regény arról is szól, hogy egy idős asszony nagy irígységében, hogyan tesz inkább tönkre egy egész családot, nemzedékeket, a jövőt, csak azért szeszélyből, büszkeségből, elkényesztetésből és kicsinyességből, mert nem kaphatja meg azt, amit akart, és ha már ő nem lehet boldog, akkor más se legyen az. “(…) később azt mondta, hogy ez Nem Nagy Ár. Vagy igen? Két élet. Két gyerek gyerekkora. És a történelem leckéje a jövő bűnöseinek.” Nem csinált mást az asszony, csak “amihez a legjobban értett, mások szenvedélyeivel, szenvedéseivel öntözte földjeit, táplálta veteményét.” 

Egyben viszont ez egy gyönyörű “Harmincegy éves. Nem öreg. Nem fiatal. Hanem életképes, halálképes korú.” nő története is, aki nem nyugszik bele a számára elrendelt magányos, önfeláldozó anyai sorsba, hanem fogja magát és “kikukucskál a fürtjei közül a Korra és a Halálra”, és szembe mer nézni “jövőjének szellemével”, mely nem másért jött, csak hogy kigúnyolja és azt az érzést keltse benne, ő már “Leélte az Életét”. És akkor nem mással találkozik, mint a szerelemmel… “Tudta, ki ő – a Veszteség Istene, az Apró Dolgok Istene. Persze hogy tudta.” És még azt is tudta, hogy megszegi a Szeretet Törvényeit, “melyekben előírják, kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire.”

image016

A történetet az egyik iker meséli el, aki huszonhárom évvel később külhonból visszatér a gyermekkori tragédia színhelyére, és mintegy “időutazást” téve szembenéz a Történelem és a Nagy Borzalom idején történtekkel (1969-et írtunk). Emlékek között nyugtalanul, össze-vissza ugrálva és botorkálva hámozzuk ki, hogy mi is történt akkoriban, közben-közben kapva egy-egy mérföldkőként szolgáló, mantraként ismételgetett mondatot. “A dolgok egy nap alatt meg tudnak változni.” Vagy éppen egy banánlekvár receptjét.

Olyan szövevényes és sokrétű a tálalás, mint egy óriási nagy titkos kert, amelyet mindeddig elzártak, elhanyagoltak, a természet pedig elszabadult benne. Bújkálunk az ágak alatt, összefonódott indák között emlékfoszlányokat kergetve, kutatva. Rengeteg érzékletes és részletes leírást kapunk India kissé titokzatos világáról, az asszonysorsokról, a kasztrendszerről, a kéralai keresztény szír családok  életéről, ahol a régi, hagyományos keveredik az új idők szelével, amikor India a kommunista forradalom útjára lép, hogy függetlenné válhasson Angliától. “A forradalom nem díszebéd. A forradalom felkelés, erőszakos tett, melynek révén az egyik osztály legyőzi a másikat.” A két ember szerelme, pedig csak eszköz az összes oldal kezében, hogy önző érdekeik mentén, a saját maguk malmára hajtsák a vízet. Ebben a helyzetben a két embernek esélye nincs arra, hogy együtt boldog legyen. Elkerülhetetlen végzetük.

GANGES Ð EPISODE ONE

A regény cselekménye eleve nem rohan sehova, hanem szépen lassan hömpölyög, akár a Minacsál, a várost átszelő folyó. De még az is lassítja és nehézkessé teszi folyását, hogy hátulról haladunk az időben, és el-elidőzünk a történet mozaikdarabkái fölött, melyek csak nagy nehezen állnak össze egy képpé. Türelemjáték, akár a puzzle. Igazából csak a felétől vált számomra élvezetessé, amikor már kezdenek kirajzolódni a részletek, itt-ott néhány mozaikdarabka a helyére kerül, és felsejlik, hogy hova is akar kilyukadni. Addig tulajdonképpen csak vegetál az ember a könyv felett és elvész az aprólékos részletek között. Ám azután már egyszerűen magával sodor a történet, a folyó, csakúgy, mint Hesse Sziddhártájánál. Megtanulja tisztelni az ember, mert ahogy másutt, éppúgy itt is kiviláglik, ő az úr. Ő dönt életekről, emberi sorsokról…

Arundhati Roy szép író. Úgy jelentem ezt ki, hogy ez az egyetlen regénye jelent meg eddig (esszé kötete több is), és mostanában inkább politizál, társadalmi célok mellé áll, aktivistája a Greenpeace-nek és a globalizáció ellen küzd. Ebben az önéletrajzi elemekkel megtűzdelt műben, szépen, gyönyörűen, várakozással telin, mindeközben időnként naturalistán és földbedöngölősen bontja ki a történetét. Íze, szaga, hangulata van. Áthatja az érzékletesség és az érzékiség. A világirodalom egyik legszebb szeretkezését írja meg. (Egy másikat Baricco-nak sikerült a Harag-várakban.) De igazából a fák, az eső, az emberek leírását (Murlídharan vagy a műlábú férfi) is ugyanaz hatja át, melyek bekúsznak a bőrünk alá, és érezzük az eső cseppjeit az arcunkon, a lekvár édeskés illatát az orrunkban, az emberek nyomorát és a feszültséget a levegőben.

NatGeoMay04

A könyv amellett, hogy pazar stílusú, mintegy kontrasztként nem finomkodó, és minden értelemben véve tabukat döntöget (Férfias Igények, szexuális konvenciók). Talán ez a sikerének titka… hogy a titok és a misztikum nyomába ered (Kathakali emberek), rejtélyes világba kalauzol, miközben elvarázsol.

A könyv Man Booker-díjat kapott.

Eredeti cím: The God of Small Things
Kiadó: Magyar Könyvklub 
Kiadás éve: 1998 
Fordította: Greskovits Endre

Reklámok

2 responses to “Az Apró Dolgok Istene

  1. Visszajelzés: Banánlekvár | Rakenroll Fóka·

  2. Visszajelzés: Dörzspapír kesztyűs bársony | Rakenroll Fóka·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s