Kleinheincz Csilla: Város két fül között

2005-ben jelent meg Kleinheincz Csilla első önálló kötete a Város két fül között és más elvarázsolt történetek címmel. A címadó kisregény urban fantasy a javából, némi thriller és dark elemekkel megtűzdelve. És amiben nagyon erős, az a hangulat, az atmoszféra.

194“Tudta, hogy nincs olyan, hogy valami csak álom. Az álom igazi. Néha igazibb, mint a valóság.”

Az elsőre különösen hangzó cím, hihetetlenül jól eltalált, lévén, hogy a cselekmény egyik helyszínét, a képzelt, álombéli várost jelöli. Ez egy olyan város, ahova nem akárki kerülhet. Csak elvétve néhány ember álmodja. Folyton változik és veled mozog. A magukat ide álmodók alakítják a saját ízlésüknek megfelelően. Ezért van az, hogy a színes napos tengerparti plázstól nem messze üveg és fémcsodák törnek az ég felé, egy kicsit arrébb Hundertwasser-házak állnak az út két oldalán, megint máshol régi téglaépületek szegélyezik a kockaköves utcákat. A város időtlen és kissé ódon hangulatú. Saját arca van. Pont úgy, ahogy azt Csilla egy korábbi interjújában a nagyvárosokkal kapcsolatban említette: “Minden nagyvárosnak arca van. Nem feltétlenül szép; nem csak a nevezetességeket lehet és kell észrevenni, hanem az árnyakat is, ahogy a helybeliek leülnek egy kifőzdében, vagy ahogy éjszaka mulatnak. De a város lepukkant, őszinte arca az igazán érdekes, és ezzel az igazi ábrázattal szembenézni olyan élmény, amit nem felejt el az ember.”

A regény főhőse a tizenhét éves budapesti lány, Vali, aki légtornásznak tanul. Különös álmok gyötrik, melyekben egy rejtélyes városban találja magát, ahol nem mással találkozik, mint halott ikertestvérével, Kolossal. A kettőjük kapcsolatáról szól a könyv, a teremtő képzeletről, amely nem engedi el a halott testvért és a múltat, a vágyakról, és arról, hogyan válnak az álmok rémálmokká és hogyan mosódik össze a határ az álom és az ébrenlét között. Ne tévesszen meg senkit sem a szereplők fiatal kora, nem ifjúsági regény!

borito2

“– Beszélgetni szerettem volna. 
– Nincs sok időm. 
– Nem időtől függ. A figyelemtől.”

A történet egyedi és fantáziadús, bővelkedik izgalmas ötletekben, váratlan fordulatokban. Szereplői magányosan tévelyegnek, kiutat keresnek önnön tragédiájukból, ám a sötétségben, árnyékok között botladoznak reménytelenül. Vali az egyetlen, aki mellett, mint egy biztos pontként ott áll partnere, akire a levegőben az életét is rábízza, a “tartója”, Roland, aki “fény” lehetne ebben a zűrzavarban számára, ám a lány annyira bezárkózott, hogy ezt észre sem veszi. Érdekes volt bepillantani az artistaképző világába, az álmaikba, a harmincéves “öregségbe”, hogy az azelőtti pár jó évért, mennyi mindent megtesznek.

Az álombéli város egyszerűen zseniális. Teret ad a képzeletnek, miközben érzed a szívdobbanását. Szívesen látnám filmen is. A regény hangulata intenzív; néhol félelmetes, néhol nyomasztó és komor, a magányosságot a csupasz bőrünkön lehet érezni, a gyilkosság verítékének szagát pedig az orrunkban. Ahogy haladunk előre a cselekményben és felpörögnek az események, úgy válik egyre feszültséggel telibbé az egész történet. Ott ragadsz, muszáj olvasni, és csak azt veszed észre, egyre gyorsabban lapozol. Mindeközben a szöveg nyelvezete igényes és tanulságos, szép mondatokkal teli és ad bőven gondolkoznivalót is. Az írója pedig szépíró, bármennyire is nem szépirodalmat olvassunk. A regény teljesen megfogott a hangulatával, az alapozás után elsodort a lendületével, és mindaddig nem is eresztett, míg be nem fejeztem.

borito

A kisregény mellett még négy novellát is találunk a kötetben, melyek bár nem tartoznak a regényhez, szintén sötét és erős hangulattal bírnak. A ganconer, a szerelembe ágyazott függésről és tehetetlenségről szól remek költői képekkel illusztrálva a rémséget. A Szolgálati járat buszát, hívhatnánk akár Sztüx-járatnak is. Modern köntösbe bújtatott metafora. Az Éjfél után, hajnal előtt egy igazi rémmese, melyben a rettenet Damoklész kardjaként függ a fejünk felett, majd lecsap. Az Írók, rítusok pedig a múzsa csókjának kétélű fegyverét tárja elénk.

Ezek az írások, a történeteket némi horrorisztikus felhanggal ruházzák fel, ahol az árnyékban meglapuló sötét csak a megfelelő pillanatra vár, hogy a frászt hozza ránk. Szinte filmként magam előtt láttam peregni a novellákat. Igen figyelemreméltó szövegek ezek. Az írónővel készített interjúmban Csilla így nyilatkozik magáról a műfajról: “A novella többnyire elég egyébként (terjedelmében – a szerk.), nagyon szeretem a kisprózát, lényegretörő, tömör, és nagyon intenzíven hat.” És ez mennyire igaz! Még most is beleborzongok, ha egyikre-másikra visszagondolok!

Kiadó: Delta Vision Kiadó 
Kiadás éve: 2005
Borítóterv: Sánta Kira

Advertisements

2 responses to “Kleinheincz Csilla: Város két fül között

  1. Visszajelzés: Ólomerdő-kritikák és interjúk az elmúlt félévben |·

  2. Visszajelzés: Ólomerdőn túl, Üveghegyen innen | kultúrlény·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s