Margóravaló: Munkácsy-trilógia

Bár én tipikusan az az ember vagyok, aki amióta 1995-ben a trilógia összeállt a Déri Múzeumban, nagyon sokszor láttam már, ma mégis elmentem megcsodálni e párját ritkító festményeket, csak hogy elbúcsúzzam tőlük. És nem én voltam az egyedüli…

mtri

Péntek délután négy óra, zuhog az eső, én pedig tócsákat kerülgetve caplatok át a MODEMből a Déribe. A múzeum előtt kihalt tér, egy lélek sem jár arra. Ahogy beléptem, bent pezsgés és nyüzsgés fogad. Az eső ellenére a pénztárnál folyamatosan állnak néhányan, akik még utoljára szeretnék látni a csodát. A ruhatárnál is mozgolódás folyik, az előtér pedig kicsit olyan, mint az agóra; várnak emberek másokra, beszélgetnek egymással, a múzeumi dolgozókkal, tárgyalják a legfrissebb múzeumot érintő híreket, még ideszaladnak-odaszaladnak mielőtt megkezdik a múzeumi körsétát. Én most csak a Munkácsy-terembe vágyom. Nem sajtósként jövök, csak egy debreceni polgárként – veszek egy jegyet. 400 Ft. Elcsodálkozom: csak ennyibe kerül?

Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni.” Munkácsy Mihály

Lépdelek a terem felé fölfelé a lépcsőn. Visszhangot kopognak a cipősarkak. Kitárul az ajtó, és belépek egy teljesen más világba. Odabent vagy 30 ember sustorog, de mintha ott sem lennének, beszippantanak a festmények. Időtlenség van, nagyság, és rám dőlnek a négy méter magas és több mint hat méter széles drámai erejű képek… Én vagyok az, aki Pilátus előtt áll, én vagyok az is, aki a nép előtt, és az is, aki a kereszten megfeszül. Három momentum, melyek szimbolikusan saját életünk jeleneteit is ábrázolhatják.

munkacsy_krisztus_pilatus_elott

Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt

Nagyon nehéz elengedni ezt a három festményt, melyek jó ismerőseim, sokszor találkoztunk már az évek folyamán. Időnként meglátogatom őket, mert lenyűgöznek. Nem érteni akarom őket, csakis érezni. Elképzelhetetlen az, hogy elvesznek számomra, hogy a triptichon egymást kiegészítő monumentalizmusa, nincs többé. A három festmény együttesen olyan felfokozott, elementáris erővel/hatással/atmoszférával bír, melyet megbontani vétek, sőt egyenesen bűn. Rám borulnak a képek és rám tör az érzés. Megfog a veszteség párhuzama. Akkor és ott a képen, és most és itt a jelenben.

Megállok középen és lassan körbefordulok a saját tengelyem körül. Végigpásztázom a szememmel a falakon a képeket, szinte beszkennelem részletről részletre. Be akarom vésni az emlékezetembe őket, hogy örökre ott maradjanak, és az általuk keltett érzéseket, bennem keletkezett visszhangokat is. Konzerválok.

eccehomo

Munkácsy Mihály: Ecce homo

A Krisztus Pilátus előttel kezdem. Szinte vakít középen a fehérség. Jézus alakja egyből magához vonzza a tekintetet. Ő az, akit az akkori karhatalom próbál megtörni, megrendszabályozni, de ellenáll. Nem messze tőle egy alak vádlón rámutat. Ostorozó szavai némán is szinte égetnek, és ott lebegnek a fejünk felett a boltívekbe zárva. Pilátus meg gondban van, nagy gondban. Aztán fordulok egy kicsit, és hát íme az ember, a legyőzhetetlen eszme: Ecce homo. A tömegben feszültség vibrál, Pilátus ingadozik, de Jézus, mint a kőszobor, maga a megtestesült nyugalom. Már tisztában van sorsával, bevégeztetett. A tömeg zaja erősödik, a csorda-emberhad ízzik, megtalálta vad hangját és visszhangját. Még egy negyedfordulat és a Golgotán vagyok. Ide már nem jut egy cseppnyi kék ég sem az előző két képről. A Golgota sötét, komor és fáj, magadon érzed Jézus sebeit, és mégis fenséges és ünnepélyes is egyben. Mágnesként vonz. A kereszt alá sétálok, és ezzel mintegy belépek a képbe. Fejem felett a megfeszített Krisztus, hallom jajszavát, érzem szenvedését, bánatát. Megindító. Nem is bírom sokáig. Arrébb lépek, behúzódom a tömegbe, szinte hallom a ló prüszkölését magam mellett, a siratók jajveszékelését, pedig ez ténylegesen a látogatók zsivaja… Már én is csak egy vagyok közülük.

golgota

Munkácsy Mihály: Golgota

Fenséges, fantasztikusan nagy képek ezek. Ahány helyre állok, annyiszor más a perspektíva, annyiféleképpen törik meg a lámpák fénye a vásznon, annyiféle érzés, látvány tárul fel elénk, és megannyi különböző érzést kelt ezzel a nézőben. Szentimentális vagyok, de bocsánatos bűn, majdnem húsz évet töltöttünk együtt kisebb-nagyobb szünetekkel.

Ülök a festmények alatt, próbálom befogadni szememmel az egész termet, az összes képet, egy utolsó impressziót szívok magamba, és közben rám tör a veszteség érzése, ami letaglóz. Vádlón kiált a lelkem: hogy nem lehetett erre vigyázni? Olyan kulturális érték vész el Debrecen/Magyarország számára, ami pótolhatatlan. A Déri Múzeum ezek nélkül a képek nélkül visszasüllyed a középszerűségbe. Milyen önkormányzat/állam/kormányzat az olyan, akinek ez nem kell? A válasz ott sikolt bennem: embertelen, kulturálatlan, amely még csak hírből sem ismeri az értéket, a tiszteletet.

Mellettem halk suttogás hallik: “hát jó, búcsúzzunk el tőle!” Én is ezt teszem. Még egy utolsó pillantás, aztán kilépek a zsenialitás terméből. Utoljára. Bent maradtak a színek, az érzések, kint meg csak üresség…

Még két napig egyben van a trilógia. Vasárnap este hatig még megnézhető.

Dióhéjban: Munkácsy Mihály Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó, monumentális méretű alkotásait együtt először 1995. augusztus 25-én láthatta a közönség a Déri Múzeumban (még maga az alkotó sem látta így együtt őket). Azóta állandó kiállításként a múzeum hírnevét öregbíti. Az Ecce Homo a magyar állam, a Golgota Pákh Imre amerikai-magyar üzletember, műgyűjtő, a Krisztus Pilátus előtt pedig a kanadai Hamilton Művészeti Galéria tulajdonában van. Utóbbi festmény tartós bérleti joga 2014. július végén lejár, s miután a megvásárlásról, illetve a bérleti időszak meghosszabbításáról szóló, kormányzati szintű tárgyalások nem jártak sikerrel, a képet elő kell készíteni a tengerentúli szállításra. Ráadásul pár hónapon belül a Golgota című kép is visszakerülhet tulajdonosához, Pákh Imréhez, aki szintén nem akarta meghosszabbítani a fennálló szerződést.

(Megjelent DebrecenPlus.hu)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s