Campus Fesztivál 2014: csütörtök

Csütörtök estére zsúfolásig megtelt a fesztivál, és még hol van a hétvége? Már most látszik, hogy a fesztiválterület kicsi. Nemcsak a Nagyszínpad előtti tér, ami a Punnany Massif-ra dugig megtelt, hanem a Telekom Hallban a mosdók előtt kígyózó sorok (nemcsak a nőinél!) is mutatja, sokan szeretik a fesztivált és szívesen jönnek ide bulizni, kikapcsolódni, elfelejteni egy kicsit a dolgos hétköznapokat, még akkor is, ha másnap reggel csörög az óra és helyt kell állni.

IMGP6665k

Az az igazság, hogy a csütörtök nem az én napom volt, de az is lehet, hogy csak szerdán nagyon erős volt a kezdés, mind a számomra érdekes programfelhozatalban, mind pedig a nagy találkozásokban, mely alkalmat adott arra is, hogy megkóstoljuk/leteszteljük a sör minőségét (messze sokkal jobb, mint az előző Campusokon), és némi ízelítőt kapjunk a meggypálinka adta örömökből.

Az én Bermuda-háromszögem eddig a fesztiválon, a Dehír.hu színpad, a Telekom Hall és a Rézangyal Aréna, és úgy tűnik ezt egyedül csak a szombati nagyszínpad program tudja majd megtörni, bár azért egy koncert erejéig a péntek is hoz majd kicsapongást a Quimby kihagyhatatlan koncertjével.

No, de mi történt csütörtökön? Két koncert is megkapta tőlem a fergeteges jelzőt, mind a kettő másképpen; a Pál Utcai Fiúk és a Subscribe.

IMGP6688k

A PUF szinte már veterán zenekarnak számít, ha lehet ilyet mondani. Én magam is ’93-ban voltam először a koncertjükön, akkor egy életre beleírták magukat a koncertrepertoáromba. A mostani koncert is méltó párja volt annak az elsőnek. A fesztivál eddigi legnagyobb éneklős-táncolós buliján voltunk. (Nem, nem party volt, azt eszetlenül csinálják a népek!) A tizenévesektől a jó negyvenesekig, az összes korosztályt megmozgatták, és a közönség teleszájjal énekelte/üvöltötte ki-ki saját vérmérséklete szerint a szövegeket. Azokat a szövegeket, amelyek akár 25 évvel ezelőtt is íródhattak és mégis a mai napig aktualitásukat őrzik. Nyitásként a Régi évek megadta az igazán kellemes alaphangulatot, és onnantól kezdve pedig szárnyaltunk; „Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök.” A megunhatatlan örökzöld slágerektől a legújabb nótákig mindent kaptunk, még kisebb szerethető bakikat is, mint pl. amikor Lecsó némi segítséget kért a közönségtől, mert elfelejtette a Lecsónak jó lesz című nótájának egyik sorát.:) (Hozzá kell tennem, nem ő volt az egyetlen előadó, aki a fesztiválon így járt. Az élő koncertek varázsa mindent felülmúl.:) És amikor elhangzott az a szövegrész, hogy „Lehet, hogy egyszer megérted, hogy miért csinálom az egészet.”. Mi mind, akik ott voltunk, értettük, átéreztük, és megtapasztaltuk a gyümölcseit. A közönség nagyon hálás volt azért, ahogy észrevétlenül felkúszott a lábán a boogie, és mire észbekapott, mert táncolt, mosolygott, tapsolt, ugrált és teli torokból énekelt… és a végére kimerült, de nagyon. Én is. Fokozta ezt még az a tény is, hogy a légkondit nem kapcsolták be, majd csak a koncert utolsó perceire, amikor is már szinte elviselhetetlen volt a hőség odabent. Kivette az erőt belőlem ez a koncert, és még a fél éjszaka hátra volt.

IMG_0701

A másik zseniális koncert, aminek a közönség tanúja lehetett a Rézangyal Arénában zajló Subscribe koncert. A zenekarnak tavasszal jelent meg az új albuma, a This moment will soon be gone, úgyhogy most itt jó pár ezer ember előtt is beavattak minket az új lemez rejtelmeibe. Aki még nem volt Subscribe koncerten, annak fogalma sincs, hogy mit hagy ki. Ahogy az olasz Metal Hammer fogalmazott, mixermetált😉 játszanak a srácok; szép énektémák, zúzós riffek, pörgős ritmusok, feszültség és energia a színpadon, a színpad előtt, a lendület meg sodor magával, és nemcsak a koncert első néhány sorában, hanem a sátor utolsó kis szegletében is, ahonnan már szinte csak távcsővel voltak láthatóak a zenészek, már ha nem a kivetítőt bámultuk. Még a keverőpultnál is nagyban bólogattak a technikus srácok, miközben azon ügyködtek, hogy a legprofibb hangzást nyújtsák nekünk. És megkaptuk, ezerrel. A zenekar az egyik legenergikusabb magyar banda, Bálint egy energiabomba (persze, a többieket sem kell félteni), most is, ahogy már megszoktuk tőle, rohangált, mászott az egekbe, buzdította a közönséget, nem mintha olyan nagyon kellett volna, hiszen tombolt az magától is, de hát ugyebár jól esik a törődés;). Megvolt a fesztivál első circle pit-je is. Ez, a jóféle tipp-topp zenemuzsika, a füstbe burkolózó zenészek, a vibráló energia, mely a nézők sorai között is végigcikázott, teljesen magával ragadta a szemlélőt, no meg a mozgásszerveit. A végén pedig jött a jóleső fáradtság, immáron másodjára az este folyamán.

IMGP6709k

Ezek után már nem igen vágyott az emberlánya túl nagy pörgésre, sőt inkább a csendesebb helyeket preferálta (volna). Nem több, csak egy ülőalkalmatosság, egy ital volt minden vágya. És azért ebben nem túl erős a fesztivál. Mármint a beszélgetős helyekben. Elindultunk a kaja sorra, ami egyébként az egyik legnagyobb hiba volt. Egymást érik a „bárok” party helyszínei, amelyek megpróbálják egymást zenében túllőni, ami egyébként akár központilag is szólhatna, mert mindenünnen ugyanaz az elviselhetetlen tuc-tuc üvölt, no meg a részeg dj-k. Nemhogy egymás szavát nem hallani még kiabálva sem, de még a rendelésedet sem tudod leadni rendesen. Mi értelme ennek így? Egyébként semmi bajom azzal, ha a dolgozó nép, a fesztivál nézőseregét kiszolgáló staff is bulizik, de könyörgöm, ne adjanak a kezükbe mikrofont! Fő gáz!

Gyorsan valami „normális” program után néztem. A Dehír.hu színpadon éppen kezdődött a debreceni Ghost Toast koncertje. A nap zárásának, mintegy levezetésképpen az egész napi sodrást, a lehető legjobb. Instrumentális, progresszív rock zenét játszik a banda, melyet a számokra összevágott, intenzív képi világgal rendelkező kisfilmek vetítésével egészítenek ki. Mondhatni intellektuálisan agyraható a látvány, ami felüdülésként szolgált a zsivaj után. A dehír.hu a beharangozójában azt írta róluk, hogy ők lesznek a hab a tortán a nap végén. És teljes mértékben igazuk volt. Az elfáradt énem, némiképp újra feltöltődött attól, amit látott és hallott. Köszönöm az élményt!

Némi kis részlet a Ghost Toast koncertjéből…

Az estéből ezt a bennem keltett visszhangot meg akartam őrizni, így ezek után nem volt már más hátra, mint hajnali kettőkor a hazamenetel. A szervezőket dicséri az a tény, hogy egész éjjel jár az 1-es villamos. Minden órakor indul egy járat a Nagyállomásról, és a fesztiválozók nagyon szívesen ki is használják eme tömegközlekedés adta lehetőségeket.

Egyébként természetesen más koncertekbe is belenéztem még: Ocho Macho, Heaven Street Seven stb. de egyszerűen nem bírtak bevonni, kivülálló maradtam a koncertjeiken, és bár sokan lelkesedtek értük, mégis, ők ma este nem az enyémek voltak.

Feléhez ért a fesztivál, még két erősen pörgős napunk van hátra! (Magamat is biztatom!) Húzzunk bele!

(Megjelent DebrecenPlus.hu)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s