Blood C

Tizenkét részes japán anime sorozat a Blood univerzumból (Blood+, Blood: The Last Vampire), a Production I G-től (őket, ha máshonnan nem is, de a Ghost in the Shell anime készítőiként biztosan sokan ismerik) és a CLAMP-tól (ami pedig nem más, mint egy csak nőkből álló mangakészítő csoport, akik eredeti karakterdizájnokat készítenek és a történeteik sem sablonosak, igazi remekművek).

BLOOD-C - 07 - Large 01

A történet a szemüveges Saya-ról szól, aki egy csendes kisvároskában él, ahol egy kávézó van, egy pékség és nagyjából mindenből egy. Édesapja szerzetes, Saya pedig miko-ként segít neki a szentélyt rendben tartani, gondozni, a szertartásokat elvégezni. (A miko fiatal nő, mondhatni papnő, aki a Shinto szentélynél egyfajta kiszolgáló személyzet. Kötelessége segíteni pl. az ünnepi táncokban, házasságkötésnél, különböző szertartásokon. Kinézete, fölül fehér haorit (kabátka), ami a tisztaságot szolgálja, alul piros hakama (egyfajta bőszárú nadrág). A hajukban vagy fehér, vagy piros szalag díszlik. Lábukon hagyományos fehér zokni, piros pántú papucs.) Édesanyja, aki papnő volt, és képes volt látni a való világ eseményeit az álmain keresztül, még kisiskolás korában meghalt. Ő maga pedig meditációi során egy fényt lát, amit nem képes megérinteni, és ami édesapja szerint talán egy jel a jövőre nézve…

Mivel egyikőjük sem tud főzni, a szemközti kávézóban a Guimeave-ban esznek. A tulajdonosa Fumito a barátjuk és mindig kedvez valami finomsággal Saya-nak, aki egyébként egy kedves, kissé ügyetlen, csetlő-botló (mindig tele van prezúrral), jószándékú és segítőkész gimnazista lány. Sokszor elkésik az iskolából, mert mindig segít a rászorulókon, legyen az egy kutya vagy bármi/bárki más. Az osztálytársai kedvelik őt; barátnője Yuuka, aki mindig megdorgálja vagy figyelmezteti, ha elkésik, a kissé bohém ikerlányok, Nono és Nene, az osztályelnök Itsuki, aki érdeklődik Saya iránt, amit ő észre sem vesz, mert őt inkább a csendes és titokzatos Tokizane érdekli…

bloodc12-535x400

Ámde a nappal bájos és ügyetlen Saya-nak van egy titkos élete. Éjszaka átváltozik, eltűnik minden esetlensége és harcos gyilkológéppé válik. Édesanyja után ő lesz a szent kard birtokosa, a kardforgatás mestere. Feladata van, meg kell ölnie a Régi Korok Gyermekeit, és védelmezni tőlük az embereket, merthogy ők az ősidőktől fogva felbukkannak és embereket esznek. Már pedig ezt, ígéretéhez híven, meg kell akadályoznia…

A Blood C először mangaként debütált 2011 májusában a havonta megjelenő Shounen Ace mangamagazin oldalain. Két hónappal később pedig elkészült belőle az anime is, melyet Tsutomu Mizushima és Junichi Fujisaku rendezett. A karakterek az eredeti CLAMP dizájn alapján készültek Nanase Ohkawa, a CLAMP vezetőjének felügyelete alatt. Szerintem ez az egyik nagy erőssége a sorozatnak.

blood-c-08-720p403e9b47-mkv_snapshot_02-34_2011-09-08_23-51-27

A másik pedig, hogy az anime zenéje kiemelkedően jó, és ezt Naoki Sato-nak köszönhetjük. A főcímzenét a Dustz nevű japán rockbanda jegyzi Spiral című számukkal, a végén pedig a j-pop képviselője, Nana Mizuki hallható Junketsu Paradox című dalával. (A sorozatban egyébként ő adja Saya hangját is.) Érdemes ezeknél a daloknál a szövegekre is odafigyelni. Ám ezeken kívül is remek a filmzene, néhol szomorúan, néhol pedig jazzesen vidáman bukkan elő. A kedvencem a Cafe Guimeave.

Ami még jellemző a rajzfilmre, az a végletesség. Olyan ártatlan és idilli, amikor Saya iskolába menet és jövet saját költésű kis dalát énekli, hogy mi sikerült aznap, mitől jó az a nap, hogy szép az idő, nem késik el stb… aztán pedig jön az éjszaka és a brutálisan véres, darabolós jelenetek. El sem tudja képzelni az ember, hogy ez ugyanaz a tinédzser, aki pár órával korábban zavarba jött attól, hogy bókoltak neki. És ahogy haladunk előre, egyre több a vér és a halál, egyre kegyetlenebbek a halálnemek, a végére már tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlatos nézni.

bloodc

Egy másik jellemzője az animénak, hogy időnként szinte megáll. Ilyenkor tudjuk, készülődik valami fontos. Ez az elem nem használ a hömpölygő vonalvezetésnek, és tényleg kicsit belassul az elején tőle a történet, de én nem bánom. Picit figyelmeztet arra, hogy ne rohanjunk el a dolgok mellett… Később pedig már nagy erőkkel pörögnek az események, az ember csak kapkodja a fejét.

Persze azért vannak még egyéb furcsaságok is, hogy pl az a szemüveg sosem esik le Saya-ról vagy törik össze, pedig sokszor orra bukik és le van horzsolva az arca, orra, vagy éjszakánként a karddal ugrál, szökken, ádázul csatázik, víz alá kerül, úszik, ám a szemüvegnek kutya baja.:)

BLOOD-C - 08 - Large 08

Van egyfajta mondjuk úgy filozófiai vonala a történetnek. Már a felütésben a legelső gondolat is ezt hivatott hangsúlyozni, amikor felteszik a nézőnek a kérdést, hogy „Mit gondoltok, mi tesz emberré egy embert?” és a továbbiakban arra kérnek, hogy ne a külsővel törődjünk, hanem azzal, ami belül van, úgymond az emberi „természettel”. És tovább is viszik ezt; „Vajon az emberek ezzel születnek, vagy idővel válnak valamilyenné?”. A válasz pedig egy óriási csavarral és váratlan fordulattal a történetben a végén érkezik…

Saya szerzetes apja trigramokat értelmez. A trigramok folytonos átalakulás állapotában lévő jelek, olyan képek, melyek állandó változást mutatnak. A Ji King-ből, a Változások könyvéből ismerjük őket. A Ji King, az öt kínai klasszikus szent könyv közül talán a legismertebb, eredetileg jóslásra használt jelgyűjtemény volt, melyet fontosnak és nélkülözhetetlennek tartottak használni a döntések meghozatala előtt. Ősi bölcseleti mű, melynek keletkezése a mitikus idők homályába vész. A könyv nem csak rejtélyes körülmények között született, de tartalma is időtlen rejtély – mind a mai napig. Évszázadok, évezredek óta számos kiváló elme próbálta megérteni, szerkezetét megfejteni, “jóslatait” értelmezni; ennek eredménye a sok kommentár és könyv, mely a Változások könyvével foglalkozik. Saya apja is tanulmányozza. Ceremóniák előkészítésénél trigramokat használ. Ők mutatják azt is meg neki, ha megjelenik a Régi Korok egyik Gyermeke. A szent kard és Saya pedig az egyetlen, aki végezni tud velük.

BLOOD-C - 09 - Large 06

Bár brutálisan mészárlós a sorozat, azért akad benne néhány kevésbé véres dolog is, amire felhívta a figyelmemet. Ezek pedig nem más, mint maga a kávézó neve (Guimeave), ami egy édességről, pontosabban a mályvacukorról kapta nevét, aminek az érintése olyan, mint a csók.:) De megismerkedhetünk belőle még a tamagoyaki-val is, ami a japán omlett tekercs és igazán kipróbálásra hívogató.

Összességében a történet, az izgalom, a karakterek kidolgozása, a fordulatok, és ahogy fokozza ezt az egészet, teljesen rendben van. Ám semmiképpen nem javaslom, csakis erős idegzetűeknek, és csakis felnőtteknek. Tényleg trancsírozós, és tényleg vannak benne kemény jelenetek, még így is, hogy az igazán horror részeket homályosították.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s