Meseteremtők: Lovranits Júlia

Lovranits Júlia mesemondó, meseíró Berettyóújfaluban járt, hogy a könyvtárban mesét mondjon a gyerkőcöknek, utána pedig egy rövid időt töltött városunkban a Debreceni Moly Klubnál vendégeskedve. Ekkor sikerült együtt reggeliznünk, majd mikrofonvégre kapnom Júliát egy beszélgetés erejéig…

DSC_0811kOtt jártunk a történetedben, hogy A varjasboszorka kézirata már a Könyvmolyképző Kiadónál volt, de még éppen kiadás előtt állt a könyved. Mesélj, azóta mi minden történt veled?

Azóta nagyjából az történt, hogy Moskát Anitával dolgoztunk a könyv szerkesztésén. Végül is Szőnyi Gergely készítette a borítótervet, és Lea és a viharbanyák címen jelent meg. 2013. december 15-én volt a könyv bemutatója, amely Budapesten volt a Kőbánya-Kispesti Művelődési Házban. Borzasztóan hálás vagyok azoknak a barátaimnak, akik ebben segítettek. A fogadott nagybátyámnak, aki a rendelkezésemre bocsátotta ezt a teret, és megszervezte számomra ezt a könyvbemutatót. Sohonyai Editnek, aki engem nagyon régóta biztatott már, és az ő sugallatára, az ő kérésére írtam meg ezt a regényt, és eljutottunk odáig, hogy ő volt a beszélgetőtársam a könyvbemutatón. Illetve természetesen szüleimnek is. Édesapámnak, aki nagyon sokat segített ennek a dolognak a megszervezésében, kitalálásában és a páromnak, aki szintén. Meg szeretném említeni Fummie molyt, aki egyébként a vörös pöttyös könyves berkekben viszonylag közismert könyves blogger, és megtette nekem azt a szívességet, hogy eljött a könyvbemutatómra és egy szuper kis élménybeszámolót készített róla.

Milyen a könyv fogadtatása?

Nagyon jó. Általában pozitív kritikákat kapok. Érdekes módon zömmel a saját korosztályomból vagy idősebbektől. Úgyhogy valószínűleg sikerült egy többrétegű könyvet készítenem, ami nemcsak a gyerekekhez szól, hanem a felnőttekhez is. Ami érdekes, és ez egy apróság, hogy a bölcsészek rácsodálkoznak, hogy milyen sok természeti megfigyelés található a lapokon és milyen sokat tanulnak belőle. Ehhez képest a madarász kollégák azt mondják, hogy azt hitték, hogy jóval madarasabb lesz. Úgyhogy a következő mesével nem titkolt célom, hogy az még természetközelibb legyen, merthogy még inkább erre helyezném a hangsúlyt.

Kabátgomba meg Komolykk

Kabátgomba Lajos (Lovranits Júlia rajza)

Hogyan tovább? Van-e újabb mese a tarsolyodban?

Mindig van. Most éppen várakozó állásponton vagyok. Azt várom, hogy a kiadó elbírálja a következő kéziratomat, úgy tudom, hogy kb. két hét, amíg erről a lektor dönt.

Miről szól az írásod?

Manókról. És az előző könyvhöz képest még inkább az erdő mélyén fog játszódni. Egy mérettel kisebb, tehát ami eddig a boszorkányok és a gyerekek szintjén játszódott, az most a manók, a madarak és az egérgyerekek szintjén fog történni. Van egy nagyon helyes manó figurám, akit egyszer megrajzoltam, Kabátgomba Lajos, akinek a kabátgombjai még a galócákat is megszégyenítő pöttyösségűek, és ő lesz a történeteknek az összekötő alakja. Ez nem egy összefüggő regény, hanem egy lazán összekapcsolódó történetsor, amelyben Kabátgomba és barátai életét ismerhetjük meg.

Milyen kultúrkörből táplálkozik ez a mesefüzér? Mert ugye a Leánál rengeteg népi hagyományt, magyar népi hagyományt építettél a mesékbe. A manók pedig nem kifejezetten a magyar népi hagyományokhoz közel álló mesealakok…

A Leánál is többféle népi hiedelmet használtam fel, nem kizárólag a magyarokét. Én mindenféle népmesét olvasok, nem csak magyart. A következő mesém is több kultúrkört fog felölelni. Az északiak is benne lesznek; egy kis finn, egy kis norvég manós hiedelem. Egyébként a magyaroknak is van manójuk. Nem sok, de azért föl lehet fedezni itt-ott. Az egyik tipikus mese Panci Manciról, a ravasz manóról szól, (ugyanez a mesefigura fut például Trillevip néven a norvégoknál, de hívhatják Kopci Hercinek is). Amikor a lánynak arany fonalat kell fonnia, és a manó azzal a feltétellel segít neki, hogy ha nem találja ki a lány az ő nevét, akkor hozzá kell mennie feleségül. Illetve találtam már magyar népmesében bányamanókat is.

IMGP7291k

Frugilega, a varjasboszorka. Júlia édesanyjának keze munkája

Említetted, hogy ebben a könyvben sokkal több lesz a természetközeliség. Hogyan fog ez megjelenni?

Ez nem annyira elvont varázsvilágban játszódik majd, mint a Lea, hanem sokkal inkább a valódi természetben, az erdőben. Egy vidám egérgyerek csapat kalandjait, történeteit fogjuk tudni végig kísérni. Ahogy a kisgyerekek is folyton felfedeznek valamit, kalandot keresnek, bemennek olyan helyre ahová nem szabad, így ez az egérgyerek csapat is mindenfélét kipróbál. Fára másznak, szamócát szednek, és mindig történik velük valami.

Ehhez is vannak saját rajzaid? Merthogy ugye tudjuk rólad, te is szeretsz rajzolni, és a Leához is készítettél rajzokat, pl. arról hogyan képzeled el a szereplőket…

Néhányat készítettem, kettőt-hármat, de most egy barátnőmet kértem meg arra, hogy készítsen próbarajzokat. Őt Makoviczki Dórának (Lahara) hívják és nagyon hasonló a lelkületünk. Tőlem függetlenül ő is ír meséket és rajzol is, mindenféle nagyon kedves dolgokat. Az enyémhez hasonló, manócskás, egérkés világa van, és ezért gondolom, hogy nagyon jól tudnánk együtt dolgozni. Még várjuk a kiadó döntését ebben az ügyben, hogy mit szólnak a rajzaihoz.

levitation_by_lahara-d6b0u3e

Lahara boszorkánya. A kép címe: Levitáció

Amikor nem könyvet írsz, nem mesét írsz, akkor mit csinálsz? Mi most azért tudtunk találkozni itt Debrecenben, mert nem messze tőlünk Berettyóújfaluban, egy kb. 40 km-re lévő könyvtárban gyerekeknek meséltél. Járod az országot?

Ha van rá lehetőségem, feltétlenül. Én fellépő mesemondó vagyok, illetve a Madártani Egyesület oktatási munkatársa, és ilyen módon az ország más pontjain is vállalok mesemondó fellépést, vagy madarász sulis, madaras foglalkozásokat. Madarász sulit, madarász ovit inkább Budapest vonzáskörzetében, de dolgoztam már Százhalombattán és Székesfehérváron is. Mesemondóként akár jóval messzebbre is elmegyek, meséltem már Szolnokon, Zalaegerszegen, Kiskőrösön. Szerencsére sok érdekes helyről kapok meghívást.

Gyerkőcöknek mindenhol mindig más mesélni, vagy bármelyik városban ugyanolyanok a gyerekek?

Természetesen minden gyerek más, de minden közönségem hasonlóan kedves és kreatív volt. Viszont ugyanolyanok a mesék, mert már kipróbált darabokról van szó. Az a jó, hogy az ember biztos lehet a meséiben, hogy azok működni fognak. Persze valamelyest mindig alakítom a közönséghez, például valami érdekes kérdés vagy közbevetés jön, ami eddig még nem volt, akkor arra reagálni kell. Menet közben is alakulnak ki játékok, de amikor az embernek van már egy olyan műsora, ami már bevált, akkor azért az elég megnyugtató tud lenni, hogy pontosan tudom, hogy minek fognak örülni, milyen reakciókat fogok kapni. Egy-két apró eltérés mindig van. Tegnap az egyik kisfiú ismerte az egyik mesémet, és mindig kommentálta előre, hogy mi fog történni. A mese pedig pont egy kisfiúról szólt, úgyhogy megkérdeztem tőle, hogy „esetleg te voltál az a kisfiú a mesében?”, amin nagyon jót nevettünk.

10406736_360503530772668_8481754890445529206_n

Sinka István Városi Könyvtár (Berettyóújfalu)

Van olyan is, amikor ők mesélnek neked?

Igen, van olyan mesém is. Nagyon szeretek együttműködni a gyerekekkel. A gyerekek egyébként legalább annyira szeretnek beszélni, mint mesét hallgatni. Erre is adok nekik lehetőséget. Amikor én mondom a mesét, akkor is végig beszélgetek velük. Kíváncsi vagyok, hogy ők mit tudnak, milyen madarakat ismernek, mire gondolnak. Illetve van olyan mesém, amiben kimondottan nekik kell ötleteket mondani. Rendkívül kreatívak, legalább egy 5-10 percet el tudunk tölteni ezzel, és akkor megpróbáljuk azt is, hogy egymást is meghallgatjuk. Ez egy kicsit ilyen empátiás gyakorlat is számukra, mert persze hogy mindenki azonnal beszélni szeretne. Igyekszem figyelni arra, hogy mindenki beszélhessen, de meghallgatjuk a másik gyereket is, ne kezdjenek el zsizsegni, amíg valaki beszél, mert őrá is kíváncsiak vagyunk stb.

Ezeket az élményeket is, illetve az innen kapott inspirációkat is beépíted a következő meséidbe, vagy honnan jön az ihlet?

Sajnos ennyire nem ismerek egy-egy gyermekcsoportot, mivel én csak rövid időre találkozom az adott gyerektársasággal. Legjobb esetben, a Madarász oviban havonta egyszer 45 percre. Ha én egy tanítónő lennék, valószínűleg könnyebb lenne a dolgom ebből a szempontból, konkrét karaktereket emelhetnék át a történeteimbe, de máshonnan mindenképpen merítek, barátokról, ismerősökről. Következő mesémben épp a páromat tervezem szerepeltetni, mint édesapát. Ő nagyon-nagyon nyugodt természet. Bár zárkózott ember, de hogy ha valaki elbeszélget vele, akkor kiderül róla, hogy igenis remek humora és fantáziája van. Csak türelem kell ahhoz, hogy kivárd, amíg egy introvertált ember megnyílik. Egy őhozzá hasonló férfi karaktert szeretnék ábrázolni.

IMGP7301k

Egy elkészült kéziratod már a kiadónál van. Tudod-e már mi lesz a következő? Ötletszinten meg van-e, hogy milyen történet elevenedik meg legközelebb papíron, vagy esetleg már bele is fogtál?

Igen-igen, ez lenne a következő…

…Ezek szerint ez nemcsak egy mesemondós történet lesz a gyerekek számára, hanem ezt könyv formájában is tervezed megírni…

Mindenképpen. Egy új meseregényt tervezek, majd ha elkészülök a jelenleg a kiadónál lévő kéziratommal. Ehhez az ír és kelta tündérvilágot szeretném alapul venni. Egy 8 éves kislányról fog szólni a történet, Borókáról, aki véletlenül rájön, hogy ő mindenféle furcsa dolgot lát. Kezdve azzal, hogy az édesapja egy nagy kövér macskát rajzol neki a bepárásodott ablaküvegre. Ő lesz Vekni macska, mert kenyérforma teste van. Nagyon jókat szórakoznak rajta az apukájával, hogy időnként egyezményes jelként oda-oda rajzolják a tükörre, üvegre, oda ahova éppen érik. Aztán egyszer csak Vekni macska megszólal, nyávog, kacsint és Borókának feltűnik, hogy hoppá ő most lát valamit, amit mások talán nem. Később megjelenik ebben a történetben egy kerek, pici, arasznyi tündér, a Gombóc tündér, akinek nagy fehér szárnya van és rendkívül kétbalkezes, és egy titokzatos tanító néni, aki olyan mintha nem egészen ebből a világból származna. Gyönyörű szép dalokat tud, amilyeneket senki más, néha olyan szomorkás és elvágyódó, de ugyanakkor az osztályban nagyon-nagyon jól érzi magát, mert valószínűleg jobban megtalálta az elveszített tündér világot a gyerekek között, mint a felnőttek körében. Mert hogy ő egy elveszett tündér, és erre Boróka rá is fog jönni…

De még mielőtt kiderülne, hogy hogyan folytatódik Boróka története, Kabátgomba Lajosnak szurkolunk, hogy minél hamarabb világot lásson a története könyv alakban…

——————————————————

Aki pedig szeretne belekukkantani a manómesékbe, itt egy részlet a könyv elejéből, amely önálló novellaként anno felkerült a kiadó honlapjára.

(Megjelent DebrecenPlus.hu)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s