A hobbit – Az öt sereg csatája

hobbit5

„Itt ülsz ezekben a hatalmas termekben koronával a fejeden, és mégis kisebb vagy most, mint eddig bármikor.”

Bár ez a mondat a filmben hangzott el, de akár a film kritikája is lehetne. Az öt sereg csatája a legrosszabb Középföldés film Jackson asztaláról. A hobbit befejező része összecsapott, a forgatókönyve kidolgozatlan és hibákkal teli. Persze a látvány még mindig mega-giga hú meg há, de itt ez már kevés, nem viszi el a hátán az egészet, a film közepe unalomba fullad.

hobbit-battle-armies

A harmadik rész ott kezdődik, ahol a második rész véget ért. „Mit tettünk?” felkiáltással néznek a törpék Erebor falairól a Tóváros felé száguldó Smaug után, akit mivel elkergettek, jól megtépáztak és forró szurokkal arannyal leöntöttek, bosszúból a város felégetésével vigasztalja magát. És bár a fent említett mondatból úgy tűnik, érdekli a törpéket az emberek sorsa, ám mégis csak ülnek a babérjaikon, holott a társaik is a városban rekedtek. Tóváros lángra lobban, a túlélők pedig Suhatagba vonulnak Erebor falai alá, hogy ott kezdjenek új életet. Ám mások is ide tartanak, hiszen a törpetárnák kincsei sokakat vonzanak, arról nem is beszélve, hogy a jó és a gonosz harcában a Magányos Hegy stratégiailag egy nagyon fontos pont, kapu a tündék, törpék, hobbitok és egyéb népek otthonai felé.

hobbit3

Aztán megkezdődik az öt sereg csatája, mely a film nagy részét teszi ki, és amely mintha soha nem akarna véget érni… Láthatunk futószalagon érkező válogatott ork legyilkolási módokat, amelyek egy idő után már érdeklődésre sem tartanak számot, meg szarvason ügető tündekirályt, meg páncélos malacon vágtázó törpöt és faltörő kosként törtető kőszáli kecskéken szökkenő törpéket. Már csak a harci birkák hiányoztak. Helyettük mondjuk kapunk kamikaze denevérekből álló légi osztagot. Legolasból megint akrobatát csinált Jackson, GYU-s önmaga harciparódiáját a ló túloldalával, melynek tetőzése a leomló híd kövein való légszaladgálás, hogy a felkapok már egy denevérlábra repülős jelenetet ne is említsük, mert az meg csak úgy szó nélkül hagyja magát az ellenségnek szállítóeszközként használni.

Tele van következetlenségekkel a film: ott vannak a homokfúró férgek (amelyek más filmből akár ismerősek is lehetnek), látjuk őket 10 másodpercig, hogy hűha jönnek, nah most mi lesz?, aztán mintha a föld nyelte volna el őket és sosem lettek volna. De Thorin párbaj-jelenete is ilyen a főorkkal. Eleve Holló-bércen vagyunk, ahol hogy hogy nem, terem egy befagyott feneketlen tó a hegy tetején, amelynek jegét 5 perces óriás láncos-pöröly csapkodással lehet beszakítani, ám szempillantás alatt képes befagyni. Arról nem is beszélve, hogy vasnehezékkel ellátott agyonszabdalt, majd a tó fenekére lesüllyedt orkunk, képes felbukkanni, és a befagyott jégfelszín alatt úszkálni (minek neki levegő), majd kitörni onnan és a tíz mázsájával ránehezedve kétágú kardjával leszúrni törpénket, aki (nah innen szép nyerni) nyilván ledöfi őgonoszságát, majd felülkerekedik rajta. De említhetnénk még Thorin sárkánykórságát is, amely – bár ott élt éveken át a hegy gyomrában – nem támadja meg, csak miután ő a király, és amiből pár másodperc alatt kigyógyul, holott ezt a csontot már a második részben is elkezdtük rágni. És még sorolhatnám…

hobbit2torp

A legzseniálisabb rész, amikor Dol Guldurban vagyunk, ahol Gandalfot fogva tartja Szauron, és a megmentésére siet Galadriel, Elrond és Szarumán, no meg Radagast. Azok a kockák ott rendesen félelmetesek, enyhén szólva is horrorisztikusak. Galadriel jelenete, amikor a gyűrűje hatalmával visszaveri a sötét urat és a még szellemként élő későbbi gyűrűlidérceket, meg egyenesen szép.

Visszafogott, enyhe humor jellemző a filmre, ami leginkább képileg hat (pl. amikor a végén Bilbó és Gandalf egymás mellett ülnek a lépcsőn és Gandalf előveszi a pipáját), de néha kicsúcsosodik egy „Hé, te, csúcsos kalapos!”-ban, amikor Menyét leszólítja Gandalfot, vagy amikor ugyan ő, nőnek öltözve borostás-bajszos főkötősen nagyi bugyiban, pénzcicikkel távozik a csata közepén.

smaug2

Smaug még mindig gyönyörű. Ilyen szép sárkányt ritkán látni filmekben, ezért már megérte megnézni. Sajnálom, hogy a szerethető figurák ebben a részben oly kevés teret kapnak; Radagast, Gandalf és Bilbó, vagy akár a törpék. Pedig Bilbó párbeszédei mindent visznek, Freeman itt is zseniálisan alakít. A többiekre sem lehet panasz, csak egyszerűen a forgatókönyv lett gyenge. No meg itt a filmzene sem az a mély nyomot hagyó, bár szép, és a hozzá készült búcsúzkodós video is. De nincs mit tenni, az előző kettő ütősebbre sikerült.

Csalódott vagyok. Jobb befejezésre számítottam. A Váratlan utazás nem volt rossz, az igazán ígéretes második rész, pedig azt gondoltam megalapozza a harmadik rész kiválóságát. Hát nem. Egy kicsit úgy érzem, hogy kötelező jelleggel néztem végig, hiszen közben többször is félbe akartam hagyni – először az 53. percnél -, de hát ugye ilyet nem tesz az ember ezzel a filmmel, és hát tulajdonképpen nem bántam meg. De akár hogy is, bőven elég lett volna ennek a történetnek két rész is, vagy akár egy. Jackson megalomániáját keretek közzé kell szorítani, mert egyébként csak nyúlik, mint a rétes tészta. Rengeteg deja vu jelenetet ki lehetett volna hagyni belőle, és be kell vallanom őszintén, hogy ezután a lezárás után, nem bánom, hogy Középföldét megint egy jó időre elhagyjuk… Én azért most fogom A Gyűrűk Ura-trilógiát, és újra megnézem… csak a rend és a saját nyugalmam kedvéért.

(Megjelent DebrecenPlus.hu)

Advertisements

One response to “A hobbit – Az öt sereg csatája

  1. Visszajelzés: Várólista-csökkentés 2015. | Rakenroll Fóka·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s