Tom Naegels: Válófélben

los_csofie_silberman_000236

Tom Naegels flamand újságíró könyve hemzseg a társadalmi és családi problémáktól. A történet Belgium egy zűrzavaros időszakába enged bepillantani, amikor is helyzetképet kapunk a marokkói bevándorlók életéről az európai unióval a hátuk mögött, a rasszizmus hétköznapi életben való megbújásáról, az antwerpeni népi kultúráról, az eutanázia kérdéséről, mely bár azt mutatja Belgium egy haladó gondolkodású állam – hiszen törvénybe foglalták -, mégis a róla való gondolkodásmód, az elfogadása és a gyakorlati megvalósítása még hagy maga után kívánnivalót. És képet kapunk arról is, hogy mindez hogyan tör be Tom életébe, miközben ő még ezek mellett egy válással is küszködik.

Az alig 180 oldalas könyv fajsúlyos problémákat vett fel és ezekkel túl is van zsúfolva. Átszaladunk a témákon, de igazából nem nézünk a mélyükre. Felületesen bánunk velük, itt-ott megkapargatjuk egy kicsit, de aztán otthagyjuk, továbblépünk, és igazából nem foglalkozunk azzal, amit találunk, értelmezni, a végére járni meg még csak eszünkbe sem jut. Kár érte.

valofelbenborito„(…) az ember maga dönt az életéről. Annak, aki meg szeretne halni, engedni kell, hogy meghaljon.”

Az eutanázia egy igen fontos és vitákat kiváltó konfliktusforrás. „(…) hadd döntsek én a saját életemről.” Tom 89 éves nagyapja kórházban fekszik és szeretne meghalni. A fél szemére vak, és a másikkal is csak homályfoltokat lát. Fél fülére süket, a másikkal is csak nagyot hall. A legegyszerűbb beszélgetést sem tudja követni. Rákja van, sugárkezelést hajtottak végre rajta, aminek következtében inkontinens lett, így pelenkában, és a péniszére kötött csővel – ami minden mozdulatnál fájdalmat okoz neki (alvás közben 15-ször is felébred) -, meg egy műanyagzacskóval kell leélnie a további életét, úgy, hogy nem tudja önállóan ellátni magát. A tevékeny ember ágyhoz kötve kommunikáció híján, csak szenved és sorvad; megalázottság, frusztráció, düh és tehetetlenség. „Ahhoz nem kell bátorság, hogy az ember továbbéljen. A meghaláshoz viszont annál több.” Meg akar halni emberhez méltóan (a kulcsszó a méltóság), a család támogatásával. Ám az orvosok kibúvókat keresnek. Szerintük nem eléggé szenved, ő pedig nem tehet mást, éhségsztrájkba kezd.

„Alaposan mérlegelték nagyapám kérését. De a kollégákkal való konzultáció után arra a következtetésre jutottak, hogy nem jöhet számításba az eutanázia. Nem tudják összeegyeztetni a lelkiismeretükkel, hogy megöljék. 
Azt viszont – a jelek szerint – igen, ha ő maga végez magával. 
Figyelemre méltó etikai különbség. A csúf, lassú halál erkölcsileg megengedettebb, mint a gyors és rendezett.”

cut_loose-01-s_silberman

Egy másik központi kérdése a regénynek a bevándorlók helyzete és a rasszizmus. Tom újságíró. Nagyapja az antwerpeni szocializmus megalapítója, és mint ilyen, a nép gyermeke. Tom ezt az örökséget hozza magával, az unió toleranciát és elfogadást hirdető napjaiba. Nagyapja azt gondolja a bevándorlókról, hogy menjenek haza.

„Mi is megtapasztaltuk a szegénységet. Mi is megtapasztaltuk, hogy reggel még nem tudtuk, este lesz-e még munkánk, és a hét elején még nem tudtuk, mit eszünk a hétvégén. De maradtunk. És harcoltunk, hogy jobb legyen az életünk. A gyerekeinkért. Meg az unokáinkért. De sajnálom, nem magukért. (…) most már menjenek isten hírével haza! Ha ott még nem olyan jó, mint itt, tegyék azt olyan jóvá, mint ez itt!”

Tom viszont érdeklődik irántuk, próbálja segíteni a beilleszkedésüket. Így találkozik palesztin barátnőjével is, akivel ellaposodott házasságát cseréli le és tereli a válás útjára, és akivel semmi közös nincs bennük, kulturális és életmódbeli szakadék tátong köztük, amely egyszerre vonzza és taszítja is, szerelemre lobban iránta. Tom kíváncsian, mintegy egzotikumként kezeli a nőt. És ez az egzotikumra való kíváncsiság hajtja a marokkói bevándorlók közé is, akiket egyfajta csodabogarakként lát, mígnem zavargások és Palesztináért való tüntetések közepette találja magát. Majd egy ártatlan temetését politikai megmozdulásként használja mind a flamand, mind a marokkói közösség, ő pedig már csak kapkodja a fejét és azt sem tudja, mit gondoljon.

los_000086

„Az utolsó szalmaszál Jonas, a fotós személyében most lép be a szerkesztőségbe. Kinn volt, hogy lefotózza a meggyilkolt marokkói férfi emlékére rendezett „méltóságteljes megemlékezést”. 
Legalábbis ez volt a terv. De amikor a méltóságteljes megemlékezés helyszínére ért, öt fiatal agyba-főbe verte. Amikor menekülni próbált, a nyomába eredtek. Ketten lefogták, a másik három pedig összetörte a fényképezőgépét. 
Egy tízezer eurót érő készüléket! Kölcsönt kellett felvennie, hogy meg tudja venni! Az állása függ a fényképezőgéptől! Anélkül munkanélküli lesz! Szabadúszó, az újság tehát soha nem fogja megtéríteni a kárát! 
Egy barátom fényképezőgépét tönkretették azok a suhancok, akik abban lelik örömüket, hogy begorombulnak, persze lehetőleg csoportosan, hisz amúgy is mindent falkában csinálnak, mert az „egyén” szónak számukra nincs is jelentése. Reszketek a dühtől. Jonas még nálam is jobban. Remeg az ajka, a kezei rángatóznak,  a szeméből pedig süt a gyűlölet. Csak annyi jön ki a rekedt torkán, hogy „koszos makákók, kibaszott, szemét makákók”. Íme a pillanat kényszere alatt támadt érzelem. Jonas jószívű, kedves fiú, tekintettel van mindenkire, de hogy ne lenne valaki rasszista, ha épp az előbb verték össze fele annyi idős fiatalok, akiknek amúgy az iskolában lett volna a helyük? Miért nincsenek az iskolában? 
Egy kolléganő sírva fakad, amiért Jonas „makákókat” mondott. 
Kiszalad a folyosóra. Elküld, amikor utánamegyek. 
– Itt mindenki rasszista! – zokogja. – Jonas, a brüsszeli idióták, akik azt hiszik, hogy viccesek, ha musztafáznak meg barna embereket mondanak. 
(De hát ez nem rasszizmus! Vagy a pillanat kényszere alatt támadt érzés vagy a magasan kvalifikáltak ironikus, tabudöntögető magatartása, mellyel utánozzák az alacsonyan képzetteket. Hát ennyire már csak ismersz bennünket! Hát úgy nézünk mi ki, mint akik rasszisták?)”

_mg_8411-high_res

A regény műfaját újságregényben határozták meg a kritikusok, és van is ebben valami. A szerzője újságíró ez messziről üvölt a lapokról. Hiányzik a szépíró a sorok közül, meg még az a 400 oldal, amiben egy szépíró kibontotta volna a felvetéseket vagy akár csak egyet is közülük, mert ez a három fajsúlyos és komoly téma, és a Tommal történtek, akár három könyvre való anyagot is szolgáltathattak volna neki. Így inkább újságcikkek összefüggő láncolatának tűnik.

Ami viszont vitathatatlan, hogy bátorságot igényel ilyen kényes, megosztó és felkavaró témákat papírra vetni, nyíltan beszélni róla, felvállalni, hogy akár támadások kereszttüzébe is kerülhet az ember, ha nem értik meg, hogy mit és hogyan szeretne elmondani. (Bár azt gondolom újságcikként sokkal könnyebb belevágni, mint regénytémaként.) Talán emiatt érthető is kicsit a nem belemélyedés, a habozás, a határozatlanság, az ambivalencia, az állásfoglalás hiánya, és talán ha ott vagyunk az események közepén nem is igen lehet annyi különböző hatást hirtelen feldolgozni, csak hagyni magunkat, hogy sodorjanak az események, de valamikor viszont csak kellene!

A film trailer-e eredeti nyelven:

Mindenesetre ez az, ami miatt az olvasó mindvégig kívülálló marad. Érti, de nem átérzi. Talán elgondolkozik rajta, de a könyv nem veszi rá, hogy belemélyedjen a témába, hogy magáénak érezze. És bár értem, hogy miért kapott a könyv annyi irodalmi díjat, miért filmesítették meg, és azt is miért aratott nagy sikert, sok minden hiányzik még ebből a történetből, amely a közhelyeken túl mutat.

Ezzel együtt is olvasni kell ezt a könyvet és másokkal olvastatni, mert ami hiányzik, az az, hogy beszéljünk ezekről a témákról, hogy komoly művek szülessenek, hogy a pro és a kontra megnyilvánuljon, amely elgondolkoztatja az embereket, hogy különböző nézőpontok sorakozzanak a színskála mentén.

Fotók: a filmből

Eredeti cím: Los
Kiadó: Silenos Könyvkiadó 
Kiadás éve: 2011 
Fordította: Bérczes Tibor

Reklámok

One response to “Tom Naegels: Válófélben

  1. Visszajelzés: Wadoedena, avagy a lájönszlípsztunájt flamandul | Rakenroll Fóka·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s