Hirtelen az erdő mélyén

amos_oz_06

Mese a másságról (másmilyenségről), az elfogadás hiányáról, a gúnyról, a kiközösítésről, a szégyenről, a bosszúról, a félelemről, a tömegről és a csordaszellemről… a csendről (a lélek csendjéről is). Mese. Tanmese. Felnőtt mese. A fenti témák bármelyike elég lenne egy történethez. Itt ez a sok minden súlyoz. Súlyt ad a mondanivalónak és hangsúlyozza is azt.

“(…) a valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”

A történet egy elzárt völgyben, mindentől több napi járóföldre, a világtól elszigetelten álló kis falunak a története, ahonnan hosszú évekkel ezelőtt eltűntek az állatok. Mindenfajta állat. Nemcsak az erdő, a patak állatai, a háziállatok, de még a gerendában lakó szú is. Mindenütt csak csend, fojtó csend. Az idősek még emlékeznek rájuk, de az eltűnésük körülményeit, titok övezi. Ha valaki megkérdezi, hogyan történt, mélységes hallgatás vagy konok tagadás rá a válasz. De azért álmodnak velük, néha ugatást vélnek hallani, és az iskolában is tanítják a gyerekeknek, hogyan néznek ki, vagy éppen a soha nem hallott állathangokat.

hirtelen_az _erdo“(…) élőlények nélkül még a legvilágosabb nyári éjszakákat is mintha komor köd ülné meg, (…)”

A titok magyarázata az erdőben sejlik, ahova tilos bemenni, gonosz szellem lakik ott. A titok kiderítése pedig kalandot ígér, no és némi reményt, talán megváltoznak a dolgok. A gyerekek szeretik a kalandokat. Érdekli őket, mi történt, mire fel ez a nagy hallgatás, a tagadás. Először egy kisfiú, Nimi vág neki az erdőnek, hogy végére járjon a dolognak, de kalandja nemvárt következményekkel jár. Majd két osztálytársa, Mati és Maja indul neki. A nyomok pedig a régmúltba vezetnek…

“A lelkében furcsán, elmosódottan derengett az érzés, hogy járt már itt, talán nem is egyszer. Hogy valaha állt már, pont úgy, mint most, ez előtt a kapu előtt. Hogy többször is habozott ugyanígy, benyisson-e vagy meneküljön. Hogy egyszer már eldöntötte, és bement, és látta már. Most pedig, ha nagyon igyekszik, ha még egy kicsivel erősebben akarja, egy pillanat alatt eszébe juthat, amit elfeledett. Talán még az is eszébe jut, amit soha se tudott és soha se látott.”

Ámosz Oz, a szakma és a közvélekedés szerint Nobel-díjra érdemes izraeli író, ezen története borús, komor, félelemtől és rettegéstől terhes mese. Lassan hömpölyög előre, többször elismételve mondatokat, ezzel mintegy nyomatékosítva azokat, a helyzet komolyságára irányítva a figyelmet, és ezáltal nehéz, súlyos és mellkasra telepedő, nyomasztó atmoszférát teremt. Sivár az a hely, ahol nem élnek állatok, nincs madárdal vagy légy zümmögés, és sivár az az élet, amelyben nem becsüljük meg őket. Érzik ezt néhányan a faluban, és pislákol bennük a halvány remény, lesz ez még másképpen, ezért van az, hogy a gúnyolódás ellenére, van, aki madárijesztőt állít, és van, aki morzsákat szór eleségként.

amos_oz

A történet olyan fontos dolgokra is rávilágít, hogy amit nem ismerünk, attól félünk, kigúnyoljuk, eltaszítjuk. Hogy a bosszú magányt szül, megfoszt számodra kedves dolgoktól, hogy a bosszú olyan embereket, dolgokat is elér, akik nem érdemlik meg a szenvedést. Hogy mindenkiben ott van a félelem a különbözőségtől, hogy ha nem vagy olyan, mint a többiek, kivet a közösség. Hogy igenis az egyénnek van felelőssége. Hogy lehet békében élni egymás mellett. Hogy szembe kell nézni a múlttal, felfejteni és megérteni azt, és aztán szakítani a hibáival, de a múltat ne feledjük el sohasem, hanem tanuljunk belőle.

Nem lehet nem észrevenni az áthallásokat, utalásokat. Egy felől mese, sok-sok tanulsággal nagyobb gyerekeknek, de másfelől szelíd, ám de kőkemény pofon az emberiségnek, hogy kapjon már a fejéhez. Aztán ott van a kert, a titkok kertje, amely szimbólum, többek között az Éden-kertté, amelyre egy kisfiú és egy kislány talál, amit egy öreg “varázsló” vigyázz, akinek birtokában van a tudás, ahol harmónia, szeretet és béke van. Bár mint kiderül, semmi sem tökéletes. Az író nemzetiségéből adódóan adja magát, hogy az ember belelássa a műbe az izraeli-palesztin konfliktust is.

amos-oz

A mese vége, nem a szokásos boldogan éltek, míg meg nem haltak. Semmi ilyesmi. Az utolsó fejezet, csak eshetőséget ad arra, hogy így is végződhet a történet. A komorságban megcsillan a remény. Ám az út nem lesz könnyű, hanem hosszú és viszontagságokkal teli, mindkét félnek meg kell birkózni a saját félelmeivel, bízni kell a másikban, de bármilyen nehéz is ez, ideje van a megbékélésnek és ideje van a megbocsátásnak. És ezt a változást nekünk kell elkezdeni, kicsiben, sok hittel és nem megtántorodva a nehézségektől.

“(…) nagyon vigyázzatok, nehogy megfertőzzön benneteket a megvetés és a gúny. Sőt mi több: szép lassan megpróbálhatnátok rávenni a barátaitokat vagy legalább némelyiküket, hogy ne bántsanak többé másokat. Beszéljetek velük. Beszéljetek azokkal, akik megaláznak, sőt még azokkal is, akik bántalmaznak másokat, és azokkal is, akik mindezt boldogan végignézik. Kérlek mindkettőtöket, beszéljetek mindenkivel, aki hajlandó meghallgatni titeket. Próbáljatok szót érteni azokkal is, akik kinevetnek, kigúnyolnak és lesajnálnak. Ne hagyjátok magatokat, csak próbálkozzatok tovább újra meg újra.
Míg végül egy nap talán megváltoznak, és mi lejövünk a hegyről, és talán mindannyiunkban új akarat születik, minden élőlényben, emberben, állatban és madárban egyaránt, és minden húsevő hozzászokik majd, hogy vadászat helyett tolaniton éljen. Akkor majd mi is, én meg az összes barátom és Nimi, a csikó, mind előjöhetünk az erdő mélyéről, visszatérhetünk a faluba, hogy a házaiban, az udvarain, a rétjein, a patak partján éljünk, a bosszúvágyam szétfoszlik és lehullik majd rólam, mint a kígyóról a száraz bőr, és akkor majd együtt dolgozunk, szeretünk, énekelünk, zenélünk, játszunk és beszélgetünk, anélkül hogy vadásznánk vagy vadásznának ránk, és anélkül, hogy kigúnyolnánk egymást.”

amos-oz3

Bár azt gondolom, hogy nem ez a mesék meséje, és talán a mondanivalót, nem is ebbe a formába – hanem talán inkább egy regénybe -, kellett volna önteni (bár ki vagyok én, hogy ismerjem és megítéljem a háború érlelt izraeli mesék sajátosságait), mégis olyan mű, amit fejezetenként haladva, meg-megállva, ízlelgetve, gondolkodva olvasni kell, és olvasni érdemes. A letisztult, szépírói stílus engem pedig kifejezetten meggyőzött arról, hogy egy nagyszerű író lapul meg a sorok mögött, akitől további műveket is érdemes kézbe venni.

Eredeti cím: Pit’om baomek hajaar
Kiadó: Európa Könyvkiadó 
Kiadás éve: 2007 
Fordította: Stöckl Judit

Advertisements

One response to “Hirtelen az erdő mélyén

  1. Visszajelzés: Várólista-csökkentés 2015. | Rakenroll Fóka·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s