Sárkánykrónikák

„Lepke, lepke, várj meg!” Majd Süsü átszalad a lepke után a nézőtéren…

A Sárkánykrónikák a Csokonai Színház legújabb irodalmi estje nem róla szól, hanem a sárkányokról úgy általában. A legelsőtől a legutolsóig.

sarkanykronikak_KonyhasI_KON6228

A darab ötlete Selmeczy Bea fejéből pattant ki. Már régen szeretett volna egy összeállítást a sárkányokról, és a kedvenc történeteit, a kedvenc sárkányait gyűjtötte össze egy csokorba.

„Amikor az ember megtanul olvasni, először a mesékig jut el, aztán jönnek az ifjúsági és kalandregények, később a klasszikus és kortárs irodalom. És amikor idáig eljutott, újra képes élvezni a meséket.

Megérti, hogy a mesehősök és legendás lények a bennünk élő különböző archetípusok és személyiségrészek, a fény és a sötét harca a felvállalt és az eltitkolt énkép összeütközése, a világban élő sárkány-akadályok pedig hittel és kitartással legyőzhetők.

A mesék nem magyaráznak, és nem oktatnak, erejük abban rejlik, hogy lassan kúsznak be a bőr alá, és belülről formálják át az emberi gondolkodást. Kiszakítanak a hétköznapokból, miközben épp a valóság más szintű megéléséhez nyújtanak kulcsokat. Ez a valóság hemzseg a furcsa teremtményektől, tündérek és boszorkányok, manók és koboldok, varázslók és sárkányok lakják a tudatalatti kamrákat.

Közülük természetesen a hatalmas és gonosz sárkányok a legveszélyesebbek, de a gyermeki ártatlanság és nyitottság megőrzésével még őket is megszelídíthetjük. Így születik az első sárkányrepülő.”

sarkanykronikak_KonyhasI_KON6242

Ráckevei Anna az előadás rendezője, akihez szintén közel állnak a sárkányok, hiszen 9 éves kisfia is sokat olvas róluk, szereti őket, így nap, mint nap találkozik velük. Őt kérdeztem a darab miben létéről.

„Ha felnőttesen akarom fogalmazni, akkor az előadás a bennünk élő félelmek kimondásáról, a bennünk élő szorongások megéléséről szól, egyébként meg a játékról. Hogy tudjunk és merjünk játszani felnőttként is a különféle történetekkel, és örömmel éljük bele magunkat a legvadabb helyzetekbe.

A történet megjelenítése, ahogy azt a Bea összeállította, elég nehéz feladat elé állít mindenkit. A legkülönfélébb helyzeteket kellene valahogy színpadilag megoldani, egy múzeum dísztermében, amely nem kis fejtörésre adott okot, de szerencsére akadtak olyan kollegák a színházból is, és a bábszínházból is, akik bábokkal és mindenféle ötletekkel segítettek ebben. A Bordó Sárkány Régizene Rendet kértük fel, hogy közreműködjenek az előadásban. Ez az első találkozásunk velük, de nem bántuk meg a felkérést, mert ők is nagyon sok jó ötlettel járultak hozzá, hogy élvezetes és izgalmas legyen az este.

A darabot azoknak a felnőtteknek ajánlom, akik őrzik még magukban a mindenkori gyermeket, és szeretnek játszani gondolatokkal, álmokkal, gyerekeknek pedig tíz éves kor felett.”

sarkanykronikak_KonyhasI_KON6268

Az előadás Margaret Weis és Tracy Hickman (Sárkánydárda-, Elveszett-, Raistlin-krónikák), Wagner (A Nibelung gyűrűje/Siegfried), Ray Bradbury (A sárkány), Csukás István (Süsü), Michael Ende (A végtelen történet), Kenneth Grahame (A kelletlen sárkány), Bryan Ferry (A lambtoni féreg dala), E. Nesbit (Az utolsó sárkány), a görög-római mitológia, a walesi legendák és a kínai tündérmesék sárkányait használta ötletadóként, forrásként. Így lehet az, hogy itt-ott emlékeimből ismerősen köszönnek vissza helyzetek, szavak, dallamok. A Bordó Sárkányosok előadásában még A hobbit c. film törpék által előadott betétdala is részévé vált az előadásnak új köntösben, magyar szöveggel.

A darabból kiderül, hogyan kell sárkányt nevelni, hogy a tojások, akár ezer évig is nyugalomban vannak, hogy egy sárkány több száz évig él, és pár tíz éves a gyermekkora. Hogy eredetileg a termékenység szimbóluma volt, és a patriarchális társadalom kialakulása tette a sötét oldalra. „Sem az életet, sem a halált, nem értjük, ezért félünk tőlük.” Hogy kezdő vitézeknek nem árt tudni, hogy a gyenge pontja a torka, mert ott kevés pikkely fedi, így sebezhetőbb, mint máshol. Hogy sokféle sárkány van; van tüzet okádó, mérges gőzöket fújó, és jeget fagyasztó. És van dalokat és verslábakat író sárkány is. Az utolsó sárkányt pedig könnyű megszelídíteni, mert már megszelídítette korábban saját magát.

„- Mit szeretsz?
– Nem tudom. Eddig senki sem kérdezte meg tőlünk, hogy mit szeretnénk, csak hercegnőket küldözgettek.”

Fotó: Konyhás István

(Megjelent DebrecenPlus.hu)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: