A szomorú kacagány

A Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatában jelent meg Bosnyák Viktória A szomorú kacagány című meséje. Ebben a sorozatban azok a mesék kapnak helyet, amelyek az elfogadásról, a másságról, az emberiség sokszínűségéről, az élet körforgásáról szólnak.

a_szomoru_kacagany_001-500x295

Nagyon szép a kiadvány. A borítója gyönyörű virágcsendéletet ábrázoló gobelint idéz. A könyv pedig, akár egy régi fűvészkönyv is lehetne a ragasztott sarkaival, gerincével, táblakötőivel, vagy akár nagyanyáink titkos naplója, az a kis masnival záródó fajta a századelőről, hogy amikor kioldod, úgy érzed, valami féltett és óvott kincs részese leszel, azzal, hogy a keménytáblák mögé pillanthatsz.

„Kik az igazi gazok? Ezek? Vagy talán azok? Virágos mese a sövény mindkét oldaláról.” (fülszöveg)

A mese a kacagányokról és a kacabajkákról szól, akik egy áthatolhatatlan, szúrós sövény két oldalán laknak. A kacagányoknak úgy tanítják, hogy nem szabad a sövényhez menni, mert a kacabajkák elrabolják őket. Igaz, azt senki nem tudja, hogy hogyan néznek ki, de félelmetesnek, gonosznak és csúfnak gondolják őket. Persze mindig van egy bátor, egy merész, egy túl kíváncsi, aki szeretné kideríteni a titkot…

aszomorukacagany_borito

„A kacagányok különben éppen olyanok, mint te, meg én, csak a fejükön haj helyett virág nő. Egyiknek ilyen, a másiknak olyan. Lehet nárcisz, ibolya, margaréta. Ráadásul a kacagányok folyton-folyvást kacagnak. Olyan jókedvűen és harsányan, hogy nevetésük mindenkire átragad, aki csak hallja. Tavaszi zápor idején kisietnek a szabadba, mert az esővíz sokkal jobbat tesz a virágnak, mint zuhanyozás.” *

Tulipa Lipi egy kacagányfiú, aki szeret a sövény közelében játszani, hátha egyszer meglát egy kacabajkát. Azt sem bánná, ha elrabolnák, legalább kalandban lenne része. Egyszer csak nevetést hall a sövény túloldaláról. Meglepődik, talán egy kacagány esett a kacabajkák fogságába? Az egyik helyen a kecskék lyukat rágtak a sövénybe, ő pedig mit lát, egy kacagánylányt – nevezetesen Pitypang Pankát, azaz Pitypankát -, aki persze kijelenti, hogy ő bizony kacabajka, és fél, nehogy a kacagányok elrabolják. Mondanom sem kell, hogy barátság szövődik közöttük, majd a sövényen inneni és túli gyerekek között is, ami bonyodalmakat teremt…

„Az ottaniak még sosem láttak fejen margarétát, fréziát, paprikavirágot, petúniát. Az itteniek pedig a körömvirágon, levendulán és búzavirágon csodálkoztak. Ez lenne a nagy különbség? Ezért kellene félni egymástól? A kerti virág jobb, mint a mezei? Egyik hasznosabb, mint a másik? 
Nem értették.”

aszomorukacagany03

Egy idő után a sok átjárásnak köszönhetően, mivel magok hullanak ide és oda, elkezd a kacagány gyerekek feje gyomosodni. Amit természetesen gyökerestül ki kell gyomlálni. Majd a nagy bajra összeül a falutanács is, és a szülők kezükbe veszik a dolgokat… Mint ahogy megszokhattuk már, a baj mindig olyankor szokott tetőzni, amikor a felnőttek jönnek az ő tuti biztos megoldásaikkal, ám a legvégére mégis csak sikerül jólesően elrendezni a két falu ügyét.

„Volt ott kék búzavirág szemgyulladásra. Lila levendula, ha valaki leégne a napon. 
Narancssárga körömvirág étvágytalanságra. Napsugársárga orbáncfű, ha valaki elesne és felsebezné a térdét. Lila zsálya torokgyulladásra. 
– Látjátok ezeket az apró, margarétának tűnő virágokat? Ez kamilla! – mutatta Panka. – Ez meg itt a kakukkfű és rozmaring.”

aszomorukacagany05

A mese számomra nemcsak a sztereotípiákról, a társadalmi kirekesztettségről, az elfogadásról és a másságról szól – hiszen minden jó, ha a vége jó -, hanem a környezeti nevelésről, vagy éppen a botanikáról is. Megtanít felismerni a gyógynövényeket és azt is, hogy mire használhatjuk őket. Aztán a megbocsátásról, hiszen a kacabajkák sokkal okosabbak voltak annál (mint amúgy mi emberek szoktunk lenni), mintsem hogy háborút robbantsanak ki azért, mert atrocitás érte őket. Ők továbbra is barátságosak és segítőkészek maradtak. Tanulhatnánk tőlük. De arról is szól a történet, hogy vegyszerekkel sokszor magunknak többet ártunk, mint amire használni szeretnénk. A kacagányszülők problémamegoldó képessége Darwin-díjat érdemel. Tényleg tanulságos kis tanmese.

„– Mi a toklász folyik itt? – kérdezte, de torkán akadt a szó, amikor meglátta előbb a feleségét, aztán a saját tükörképét. 
Az a kevéske gyöngyvirágja is kihullott, ami még megvolt. Mindjárt tudta, mi történt. 
– Megfeledkeztünk a védősapkáról, anyjuk! Mi aztán jól lepermeteztük magunkat is azokkal a gazokkal együtt.”

Amit mindenképpen ki kell, hogy emeljek, az Rippl Renáta bűbájos és csodás rajzai. Szinte megelevenednek a lapok, szálló pitypang magok tarkítják, vagy éppen virágmintás tapéta némileg szecessziós hangulatot idézve. Különösen szerethetők azok az illusztrációk, amelyek teljes oldalakat kitöltenek. Semmi sem zavarja meg, hogy érezzük Lipi szomorúságát, vagy, hogy őrizzük a kacabajkák álmát. Az alkotó a színeket is a növényekhez igazította. Van itt fűzöld, levendulakék és -lila, búzakék, földbarna, gyöngyvirágfehér, nárciszsárga és tulipánpiros. A képek és a szöveg hihetetlen harmóniában vannak, elválaszthatatlanul szerves egészt alkotnak. Rippl Renáta ruhatervezői szakon végzett és ez pontosan látszik is a karakterein. Tetszik, hogy a legapróbb részletekre is odafigyel, ami akár egy ruha ránca is lehet. Tényleg gyönyörűek és meseszépek a rajzok. A szöveg tanmese élét veszik el, mintegy álomszerűvé téve azt.

aszomorukacagany04

„Ahogy teltek az évek, volt, aki átköltözött innen oda, onnan ide. Végül már teljesen egyforma lett a két falu és a bennük lakók. A kacagányok nem irtották ki a frizurájukból a gyógynövényeket, a kacabajkáknál pedig divatba jött a tulipán, a gerbera, a nárcisz és a többi.”

Ez a könyv tényleg egy kis kincs. És azt hiszem, nem nagyon tévedek azzal ha azt mondom, hogy a kislányokat vagy éppenséggel a nagy lányokat varázsolja el jobban. 5 éves kortól ajánlják.

*Az idézet nem a könyvből való, hanem az írónő honlapjáról. Eredetileg a mesét az írónő egy felkérésre írta, egy gyerekeknek szóló irodalmi pályázathoz, ahol a gyerkőcök dolga az volt, hogy befejezzék a mesét.

Kiadó: Csimota Kiadó
Kiadás éve: 2014
Illusztrátor: Rippl Renáta

Reklámok

2 responses to “A szomorú kacagány

  1. Kedves Kultúrlény!
    Ez igazán kultúrlényhez méltó, szeretetteljes, és lelkiismeretes ismertető a könyvről. Remélem, sokakhoz eljut, mert ha én olvasnám, mint szülő, biztosan sietnék megvenni. Köszönöm szépen Rippl Renáta nevében is, és további jó olvasást és írást kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s