Akkon születése

„A történelmi regény, a legcsodálatosabb műfaj, kor és író szerint más és más. De mindig fölfedezés vagy tévedés.” Laczkó Géza: A történelmi regény és Móricz Zsigmond

Történelmi regényt írni nem a legegyszerűbb feladat. A műfaj nagyon sok mindent megkövetel az íróktól. Ez akkor tudatosult leginkább bennem, amikor befejeztem A templomos lovag című könyv olvasását. Sokévnyi kutatómunka, alapos felkészülés, a részletek aprólékos kidolgozottsága és rengeteg türelem köszönt rám a lapok közül. Kíváncsi lettem az írójára, és arra, hogyan született az Akkon ostromát elmesélő nagyregény. Trux Bélával beszélgettünk.

10967729_976571855703453_1775557930_nMiért kezdtél el írni?

T. B.: Valamikor réges-régen… mindig is úgy gondoltam, hogy egyszer majd én is fogok írni. Csak nem most. És nem ott. Majd. Később. Volt is egy regénytervem (ez lett a későbbi Akkon, de akkoriban még nagyon kezdetleges volt), csak éppen időm nem volt az írásra. Aztán beteg lettem, amivel le is százalékoltak, közben megnősültem, stb. Itthon vergődtem, elfoglaltságot kerestem, kipróbáltam ezt-azt. Azután a feleségem rákérdezett, hogy: “most van időd. Miért nem írod meg a regényedet?” Én meg megírtam.

Miben lett más a kész regény, mint az eredeti terved?

T. B.: Lényegében mindenben. Az egész egy hangulattal kezdődött. Éppen Loreena McKennittet hallgattam, a Mystic Dreams c. számot, az ihletett meg. Elképzeltem, ahogy egy templomos lovag poroszkál a lovával a csillagfényes sivatagban. Erről írtam is egy kb. 2-3 oldalas “jelenetet”, amely végül nem került be a kész regénybe. Amikor később elkezdtem írni, akkor jöttek az adatok, a forrásmunkák gyűjtése stb. Minden új információval árnyaltabb lett a kép, teljesebb az eredeti elképzelés. Egyébként az alapötlet az volt, hogy nagyon éheztem egy jó kis ostromos történetre. Akkon ostromát előttem még senki nem írta meg, legalábbis nem ilyen részletekbe menően.

Nagyjából feleletet is kaptam a következő kérdésemre, hogy miért pont történelmi regénybe fogtál bele… ugye, az ostrom miatt. De hogyan kerültünk a Szentföldre, és miért pont Akkont választottad a regényed témájául? Itthon is vannak várak, csaták, ostromok…

T. B.: Maguk a templomosok egy gyerekkori érdeklődés tárgyai. Először a Kockás magazin egyik első számában, egy képregényben olvastam róluk, kb. elsős lehettem, vagy az azt követő nyáron volt, már nem tudom. Akkoriban láttam az El Cid című Charlton Heston filmet is, amely lenyűgözött a végén megjelenített ostrommal. Szóval ezek ilyen mélyről gyökereznek bennem. Ráadásul Diósgyőr várának szomszédságában nőttem fel, és a haverokkal gyakran mászkáltunk a falai között. Állandóan ostromokról fantáziáltunk. És hogy miért éppen Akkon? Korának egyik legjelentősebb és legnagyobb ostroma volt. Két világ csapott ott össze, és egy korszak végét jelentette. Több írót is megihletett, de nem ez volt a központi témájuk. Ez a történet megérdemelt egy nagyregényt.

10966655_976571872370118_1081746147_n

A regény hátteréről kérdeznélek. Hogyan fogtál hozzá, hol kezdtél anyagot gyűjteni, mely forrásokra tudtál támaszkodni?

T. B.: Ez nagyon hosszú folyamat volt, mert amikor írni kezdtem, még nem lehetett minden szükséges forrásanyaghoz olyan egyszerűen hozzájutni, mint ma. Írás közben szépen, folyamatosan jelentek meg a témába vágó könyvek, ami meg is alapozta az írás idejét is. Mindig, amikor már azt hittem, hogy a birtokomban vannak a kellő információk, akkor jött egy újabb könyv, amely további adatokkal szolgált, és így elnyújtotta az Akkon megszületését. Így a kezdeti, viszonylag kevés anyagra támaszkodó kalandregény koncepciója az évek alatt átalakult egy komoly kutató- és háttérmunkával írt történelmi regénnyé. Az első könyv, amely a kezembe akadt, Walter Zöllner – A keresztes háborúk története. Ezt antikváriumban vettem.
Később jöttek az arab források, és az olyan nagyágyúk, mint Steven Runciman-tólKeresztes Hadjáratok Története. De a Parzival, a Trisztán és Izolda, a Roland-ének és hasonló, korabeli művek szintén szükségesek voltak ahhoz, hogy megcsípjem a korszellemet. Ezek adtak alapot a regény elejét képező eseményeknek. A kor irodalmát jelentik, és az akkori divatnak megfelelően magukban hordozzák a sorsszerűen elrendeltetett tragédiát. Néhány olvasó elégedetlen ezzel a szállal, de kellett egy „korhű” kiindulópont, amely mozgásba lendíti a később kibontakozó történetet.
Egyébként mindent megvettem vagy megszereztem, ami új információkkal kecsegtetett.
A regény tele van alkímiai és hermetikai szimbólumokkal és allegóriákkal, ezeknek külön irodalma van, és ehhez tartozik a katedrálisok építészete is.
Ezekre is szükségem volt, hogy teljes értékű betekintést adhassak a kor életébe és az akkori emberek világképébe, na meg a templomosokhoz fűződő misztérium is megkövetelte.
Hogy mondjak egy példát, Adlin szobája önmagában is egy allegória, mert a berendezés magában rejti a hermetika alaptételeit. De aki nagyon figyel, és járatos a témában, megtalálja a bölcsek kövének egyik lehetséges értelmezését is.
Egyébként nagyon szeretem az ilyen rejtett utalásokkal tűzdelt, többrétegű regényeket, ezért is írtam ilyet.

10961867_976571882370117_1999178593_n

Fonyódi Tibor íróval

A hermetika iránti érdeklődésedet a regény hozta magával, vagy már előtte is érdekeltek Hermész Triszmegisztosz tanai? Milyen a viszonyod a hermetikával?

T. B.: Az korábbi szerelem, kb. egyidős a templomosok iránti érdeklődéssel.
Nagyon sokat foglalkoztam vele. Inkább mélységeiben, és nem ilyen wicca és egyéb, divatos értelemben.
A Püthagoreusok, Platón, a szakrális geometria, a szimbólumok nem kézenfekvő és triviális magyarázatai.
A mezopotámiai kultúra idevágó azonosságai. És igen, természetesen Hermész tanai, amelyek lényegében alapjaikban azonosak a 4-5 ezer éves pecséthengerek üzenetével.

Elképesztő tudásanyag húzódik meg a regényed hátterében. Mennyi év szükséges ahhoz, hogy egy igazán hiteles történet megszülethessen!

T. B.: Úgy, ahogy én írok, sajnos rengeteg időt igényel. Ilyenkor bánom, hogy informatikából szereztem diplomát, és nem történelemből. Nagyon sok dolognak kell utánanézni, és nem elég csak egy aspektusból szemlélni az eseményeket. Meglátásom, hogy nem lehet szárazon tekinteni a történelemre, mert mindig vannak olyan rejtett mozgatóerők, amelyek nem csak elsőre, de sokadjára sem szembetűnőek. Amikor az ember elkezd utánajárni a dolgoknak, olyan ismeretek birtokába kerül, amelyek az egyes, szakosodott kutatóknak sincsenek a birtokában, mert nekik sem idejük, sem okuk nincs másfelé tekinteni. Miért is tennék? Arra ott vannak az olyan amatőrök, mint én. Ilyenek a vallás, a misztérium, de akár bármi, elsőre lényegtelennek tűnő tényező is. A személyes motivációk stb. Ha pedig hozzátesszük – esetünkben – az arab kultúra írásait, megint csak árnyaltabb lesz a kép. Sok olyan kutató, aki csak a keresztény krónikák alapján dolgozott, elsiklott bizonyos dolgok felett, hogy pl. miért állomásozott olyan sokáig a muszlim sereg Akkon falai alatt, ahelyett, hogy azonnal támadott volna? Volt ilyen-olyan teória: félelemkeltés, kiéheztetés stb. Pedig az arab forrásokban feketén-fehéren ott áll, hogy amikor már a falak előtt állt a sereg, a szultán még tett egy kis kitérőt, mert Damaszkuszba vitte a háremét. Máris megfejtettünk egy talányt. De ez csak egy eset a sok közül. Ezek nélkül viszont nem teljes a kép. Ez az oka annak, hogy az Akkon nem kalandregény, hanem történelmi.

10967753_976571869036785_1937623527_n

Rozsnyai Jánossal, A táltos keresztje c. történelmi regény szerzőjével, a címadó kereszt mellett.

Ez a tudásanyag egyfajta nehézséget jelent írás közben, vagy könnyít a dolgokon, hogy van sorvezetőd?

T. B.: A történelem könnyít is, és nehezít is az íráson. Egyrészt megszab egy irányvonalat, egy történelmi kronológiát, amelyet követni érdemes, bár olykor el lehet térni tőle, ha a dramaturgia úgy kívánja (bár ezzel nem biztos, hogy mindenki egyetért, igyekeztem nem is sűrűn alkalmazni). Ez könnyíti a történetvezetést, viszont a saját cselekményszálat nagyon nehéz beleilleszteni. Egy általam gyakran említett példa: Tristant mindenképpen Adlin karjaiba akartam lökni, de ehhez tudnom kellett, hogy milyen módon tehetem. Ehhez már ismerni kellett a templomos lovagrend reguláját, hogy egy templomos mit tehet és mit nem. Mert nem mászkálhat csak úgy az utcán, mint ahogyan egy mai katona sem császkálhat csak úgy el a laktanyából. Rendkívül le volt szabályozva az életük, és ismernem kellett ezeket a szabályokat ahhoz, hogy ki tudjam találni az eseményeket.

Azután ott vannak a karakterek is… Ha ismertek egy történelmi személy tettei, akkor az lényegében meghatározza a jellemét is. Ez könnyít is a munkámon, de amikor már én akarok csináltatni vele valamit, rájövök, hogy egy olyan jellemű embertől az nem reális. És akkor megint csak ki kell találni valamit, ami rábírja az adott döntésre.

10979377_976571895703449_773734572_n

Ferenczik Adrienne és Benkő László társaságában.

Említetted a templomosok szigorú életét, hogy mélyen utána kellett járnod a rend szokásainak stb. Magyarországon is vannak templomosok. Gondolkoztál azon, hogy felveszed velük a kapcsolatot?

T. B.: Ismerek egy miskolci hagyományőrző csapatot, akik kapcsolatban vannak a mai renddel. Egyszer el is mentem egy edzésükre, de akkor már készen volt a regény. A vezetőjük szerette volna, ha belépek a soraikba, és én úgy érzem, egy kicsit meg is orrolt rám, amikor nemet mondtam. Így aztán többet nem háborgattam őket. Egyébként a mai rendnek semmi köze a régihez, mert azt a pápa feloszlatta, és csak néhány éve rehabilitálták őket, az előző pápa idején. Szóval nincs történelmi folytonosság, és ilyen alapon az elnevezés használata sem legális. Amennyire tudom, a mai rend egy karitatív szervezet. Ha a régi eszméket keresném, azt hamarabb megtalálnám a szabadkőművesség soraiban, de hogy melyikben… na, az az igazi fogós kérdés! Egyébként a rend reguláját Kővári Miklós barátomon keresztül szereztem meg, aki könyvtáros, és segített felvenni a kapcsolatot Stossek Balázzsal, aki a templomosok reguláját eredeti latinból fordította magyarra.

Megírtad a nagyregényt, meg is jelent két kötetben (A templomos lovag, Akkon ostroma). Milyen a fogadtatása? Kapsz visszajelzéseket szakmai körökből is?

T. B.: Amikor megjelentek az első recenziók, még nem igazán hittem a dologban. Azután szakmai körökből Fonyódi Tibor író elsőként gratulált. El sem hittem, amikor megkeresett, és közölte, hogy az utóbbi idők egyik legjobb regényét olvasta! Azóta is jó barátságban vagyunk. Azután sorban jöttek a többiek. Hogy csak a legismertebb neveket említsem, Benkő László, Bán Mór és még rajtuk kívül is sokan. Sok rosszat hallottam az írói rivalizálásokról, ezért meglepődtem, hogy ilyen összetartó körökbe csöppentem. Azóta is rengeteg barátra leltem. Évente legalább egyszer összefutunk Rozsnyai Jánossal is. Közös az érdeklődési körünk, jókat tudunk beszélgetni együtt. De a legnagyobb értéke mégis annak van, amikor “egyszerű” olvasók keresnek meg, gratulálnak, érdeklődnek a regényben olvasott dolgokról és a további terveimről. Pl. az első könyvheti dedikálásom alkalmával megrohant a miskolci Moly-csapat, és @borga azonnal meg is hívott a Borsodi Molyklub aktuális találkozójára. Azóta is tag vagyok. Ez az igazi inspiráló erő, ez tartja lendületben az írót!

10966734_976571889036783_887401206_n

Akkon ostromával lezárult egy korszak és a regényed is. Mi történik a szereplőkkel? Gondolkozol azon, hogy folytatod a történetüket egy másik regényben, vagy teljesen új utakra evezel? Van-e olyan téma, amelyet úgy érzel, mindenképpen meg kell még írnod, mint egykor az ostrom témája volt?

T. B.: Annak ellenére, hogy ez elsőre nem szembetűnő, a regény nem Tristan története, hanem a városé. Márpedig Akkon elesett, ez történelmi tény. Így aztán a második kötet végén a történet lezárul, és nem is szándékozom folytatni. Magát a “világot”, vagyis az én látásmódomban tálalt történelmet azonban folytatom, és azt sem mondom, hogy nem lesznek olyan karaktereim, akikkel idővel ismét találkozhat az Olvasó.

10961916_976571902370115_840714298_nJelenleg egy párhuzamos történeten dolgozom, amely hamarabb kezdődik, és később ér véget, mint az Akkon, és van némi átfedés a kettő között. A címe Eretnek, és egy inkvizítorról szól, aki többek között Magyarországon tevékenykedik, de elvetődik a Szentföldre is. És igen, ez szintén egy olyan történet, amelyet meg kell írnom. Az első kötet a magyarországi inkvizíciós tevékenységgel foglalkozik, azzal a hagyománypusztítással, amelynek eredményeképpen a kunok is “megszelídültek”. Sok olyan folklórt, néphagyományt akarok megjeleníteni benne, amelyről a mai magyar olvasónak fogalma sincs. Eltorzult hangalakú mondókák, amelyek mára már nem az eredeti jelentéstartalmat hordozzák magukban, mert elfeledtük azt a világot, amely szülte őket. Tele vagyunk érdekes helyszínekkel, eseményekkel, amelyek nem részei a történelemkönyveknek, mert látszólag nem játszottak számottevő szerepet a történelemben, és inkább az érdekesség kategóriába esnek. Ezek mind olyan dolgok, amelyekről az imént beszéltem. A megértésük rávilágít olyan történelmi fordulatokra, amelyek önmagukban értelmetlennek tűnnek.

Korai-e még azt kérdezni, hogy mikorra várható a kötet? Mely stádiumban vagy? Még a kutatói stádiumban, vagy már elkezdted írni is? Mennyire nehéz hiteles információkat találni hozzá?

T. B.: Kb. másfél évig kutattam, de a kutatómunka nem állhat meg az utolsó karakter leütéséig. Ilyenkor nem olvasok regényeket sem, hacsak nincs bennük valami, amire szükségem van. Mivel ez már magyar történelem, sokkal jobban dokumentáltak a dolgok. Nem, ez nem jó kifejezés, mert a magyar történelem tele van vakfoltokkal és ellentmondásokkal. De éppen ide akarok kilyukadni, hogy annak ellenére, hogy sok az ezzel foglalkozó munka, nagyon nincs egység, és sok a vita. Így a rengeteg anyag mellett is nehezebb a munka. Biztosan lesznek ellenzők minden oldalról, akiknek ez vagy az nem tetszik majd. Első nekifutásra több, mint negyven könyvet és ugyanennyi tanulmányt olvastam el, mielőtt írni kezdtem, és ez a szám azóta is bővül. Csak az egy fél évembe került, hogy rendszerezzem a jegyzeteimet, és felfűzzem őket a regény cselekményszálára. Már javában az írási fázisban járok, érzésem szerint valahol másfél fejezettel a jelen kötet közepe előtt tartok. Ez a történet egyébként már közelebb áll a kalandregényekhez, és nem egyetlen, központi esemény körül forog a cselekmény. Reményeim szerint nyárra készen vagyok vele, de legkésőbb nyár végére szeretném szerkesztői kezekben látni.

10961737_976571899036782_162518747_n

A 85. Ünnepi Könyvhéten Cselenyák Imre, Marcellus Mihály, Urbánszki László és Trux Béla, a TRT-ről és a történelmi regényekről beszélgetnek.

Még egy dolog, ami veled kapcsolatban kihagyhatatlan, az pedig a Történelmiregény-írók Társasága, amelynek alapító tagja vagy… Mesélj erről, mi is ez pontosan, kik a tagjai?

T. B.: Elsődleges célunk a történelmi regény műfajának népszerűsítése, valamint a szerzőink támogatása. Rengeteg utánajárást igénylő műfaj ez, amely nem kíméli az író pénztárcáját. Utazni kell, könyvtárba, múzeumokba, lehetőség szerint eredeti helyszínekre, és egy bizonyos fanatizmuson túl, levéltárakba járni. Ezért szeretnénk támogatókat és pályázati pénzeket szerezni a tevékenységünkhöz. Az alapító tagok között olyan nevek szerepelnek, mint Fábián Janka, Rozsnyai János, Benkő László, Marcellus Mihály, Cselenyák Imre, Nemere István és sokan mások. Szeretnénk egy csokorba gyűjteni az ebben a műfajban tevékenykedő szerzőket, szerkesztőket, akár kiadókat is.

(Megjelent: Merítés, 2015. január)

Advertisements

2 responses to “Akkon születése

  1. Visszajelzés: A templomos lovag | kultúrlény·

  2. Visszajelzés: TRT: A történelmi regény műfaja szívügy | kultúrlény·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s