Szusi apó álmot lát

2014-ben jelent meg Kiss Ottó második Szusi apó története, szintén Baranyai (b) András rajzaival. A Szusi apó erdőt jár után, most itt az álmot lát. És az az igazság, hogy nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a mesekönyvvel.

szusi2teto

 “Hetvenhét évének utolsó harmadát az erdőben töltötte, százszámra olvasott könyveket, ám a rigófüttyöt mégis képtelen megfejteni.
    Szusi apó elgondolkodott.
    Mi végre hát a könyvek, mi végre hát a sok bölcsesség, ha még a legegyszerűbb rigófütty is titok marad előtte?
    Pedig a legegyszerűbb dolgok egyben a legnagyszerűbb dolgok is.
    Ezt már jól tudta Szusi apó a könyvekből.”

Szusi apó egy vidám, talán kissé naiv, optimista lélek, aki összhangban a természettel, remeteként él az erdőben. Társasága a könyvek és az erdő állatai. Rengeteget olvas, innen szedi tudását, nagyon szereti a Mátyás királyról szóló történeteket. Ebbe az idillbe ront bele egy hang, amely azt súgja az apónak menjen a fővárosba, mert ott szükség van a bölcsességére. Aztán még gőzmozdonnyal is álmodik, mintegy nyomatékot adva a hang felszólításának, és akkor már tudja is, hogy elrendeltetett, ideje jó ötven év után meglátogatni a nagyvárost. Készül is a nagy alkalomra, levágja haját, szakállát, sutba vágja remeteségét, aztán elindul egy tízezer forintossal és némi uzsonnával városnézőbe. Ott viszont mindenféle kalamajkába keveredik…

Szusi apó nem egy egyszerű eset, de maga a mesekönyv sem. Első reakcióm az volt, hogy apónk nagy remeteségében jól begombázott (a keménytáblás borító belső felén lila erdőben áll Szusi apó, ahol lepkék, szitakötők és egyéb szárnyas rovarok repkednek, no meg halak úsznak a fák között), és valami szürreális álmot lát, amelyben elhiszi, hogy ő Mátyás király. Aztán kiderült, hogy eredetileg ez a mese a Litera Mátyás király Gömörbe című meghívásos pályázatára íródott, csak itt-ott át lett egy kicsit dolgozva. Legalább már értem, hogy Mátyás hogyan kerül a képbe, de szerepét megfejteni azért még teljességgel nem sikerült. A könyv többi részével meg még inkább bajban vagyok, mert ez nem mesekönyv. Nincs benne semmi mesés. Annyira hétköznapi, hogy nap, mint nap megtörténnek ezek a dolgok azokkal az emberekkel, akik a szelíd vidékről ruccannak fel a nagyvárosi forgatagba, és még nem ismerik a dörgést, az ottani viszonyokat… Ez egy illusztrált történet. Vagy akár rémtörténet is lehetne…

kissotto

Kiss Ottó

“A bácsi miért van zsákba öltözve? – kérdezte a kislány, alighogy elindultak.
– Az nem zsák – felelte az anyukája.
– Hanem? – kérdezte a kislány. – Hálóing?
– Nem tudom – mondta az anyukája.
– Álruha – segített készségesen Szusi apó. – Mint Mátyás királynak – mosolygott a kislányra. – Hallottál már róla?
– Még soha – felelte a kislány.
– Mátyás király is sokszor járt álruhában – kezdte Szusi apó. – Tudod, hogy olyan legyen, mint a többi ember. Nehogy felismerjék, hogy ő a király.
– De a bácsi ebben az álruhában pont nem olyan, mint a többi ember – mondta a kislány.
– Erre valóban nem gondoltam – tűnődött el a mester. – De hidd el, amúgy tényleg nagyon hasonlítunk egymásra. Mátyás királynak is legalább annyi könyve volt, mint nekem, ő is sokat olvasott, mint én, ő is igen bölcs és igazságos volt…
– Mint a bácsi! – vágta rá a kislány.
Szusi apó elgondolkodott.
– Ahol hasonlóság van, ott bizony különbség is – mondta aztán igen bölcsen.”

… ugyanis semmi más nem történik Szusi apóval onnantól kezdve, hogy kilép kedves erdejéből, csakis negatív dolgok. Ötven év nagy idő, és ő valahol nagyon lemaradt. Túlhaladt rajta az idő, a kor… Már a vonaton kiderül, hogy a fiatalok felszínesek (csak a ruha érdekli őket), nem ismerik a saját történelmüket, és nem tisztelik azt (még csak hallani sem hallottak Mátyásról), beletemetkeznek kütyüjeikbe (ebook-olvasó, okostelefon), és ezekkel kirekesztik magukat a világból. Ez amúgy itt egy elég furcsa jelenet, mert Szusi apónak is van mobilja(!), és ő csak azt sajnálja, hogy az övé nem okostelefon (mi van?!), amelyen több ezer könyvet tárolhat és olvashat, mert így nem kellene fákat kivágni. A környezetvédelem dicséretes dolog, de ez a kijelentése elég érdekesen hat az adott környezetben, ugyanis a könyv, amelyben ez olvasható, szintén papír kiadású, nem pedig e-könyv. Ez így ebben a formában egy kicsit visszásan hat, amolyan bort iszik, vizet prédikál módon. És ez még csak a kezdet, hiszen ezután találkozik koldusokkal, ami megint csak kicsit furán alakul. Szusi apó szerint adni jó (ad is pénzt nekik), ezt az érzést ő már korábban megtapasztalta, amikor az erdőben megetette az állatokat. Ez az érzés szerinte előidézhető, ha van a közelben éhes állat, mondja ezt a koldusos jelenet végén, a lábainál üldögélő koldusok felett. Tessék?!

szusiapo“Ebben a pillanatban fogatlan, középkorú asszony termett előtte, s ő kizökkent a gondolatmenetből.
    – Adjál pénzt ebédre! – mosolygott az asszony, és egészen közel hajolt Szusi apó arcához. Rettenetes lehelete volt, és valószerűtlenül gyűrött arca. Mély ráncok és barázdák szabdalták, akár a régi könyvek lapjait.
    „Mint egy kódex” – gondolta Szusi apó, de mivel most nem volt kedve olvasni, és a szerelem se érintette meg, úgy döntött, inkább cselekszik.”

Majd egy alkoholistával találkozik, kirabolják és meglopják, ott marad egy fillér nélkül, és arra jut, nincs értelme tovább itt lennie, feladja és visszamenekül a biztonságos kis erdejébe. És lássuk be, ez nem éppen a legjobb problémamegoldó módszer. Csak mert nem úgy működnek a dolgok, ahogy ő elképzelte, még nem kell megfutamodni. Mert pl. eszébe sem jut a tudatlanságát levetni, tanulni, megismerni a városi viszonyokat, a felszínnél mélyebbre ásni, hiszen azért mégis csak több millióan élnek ebben a városban. Valahogy nekik csak sikerül…

Kiss Ottó történetét addig tudom követni, hogy minden egyes jelenetben társadalmi problémákra szeretné felhívni a figyelmet. Ebben nagyon igaza van, ezekről beszélni kell, akár ilyen formában is. Ám amelyekkel kezdeni is kellene valamit. Csakhogy nem kezdünk velük soha semmit, hanem hátat fordítunk nekik, és odébb állunk mindig egy egymondatos „bölcselettel”, evidenciával kommentálva a látottakat/átélteket. És ezek az egymondatok leginkább elcsépelt frázisok, urambocsá, közhelyek. Ráadásul sztereotipizáljuk is a dolgokat. A nagyváros gonosz (sehol, senkitől egy mosoly, vagy jó szó), az ellenőrök modortalanok, a gyerekek buták és lopnak. Igen, ez a nagyvárosok árnyoldala, de van másik oldal is, és itt még csak meg sincs pendítve ez az eshetőség… (mondom én, aki egyébként éppen ezek miatt a dolgok miatt sem rajong kishazánk fővárosáért.)

“Ez az igazság.
Nem a hatalom.
Mert mi a hatalom?
Igazság?”

A legfájóbb pont számomra az az, hogy Szusi apó Mátyáshoz hasonlítgatja magát. Mind a ketten sokat olvasnak, mind a ketten „álruhában” mennek a „nép” közzé. De pont a Mátyásról szóló történetek ne mesélték volna el Szusi apónak, hogy amiért valami ilyennek vagy olyannak látszik, attól még az nem az? Könyörgöm, milyen könyvekből szedte évtizedeken át a tudást? Mert nem úgy tűnik, hogy a mélységeikben is elmerült volna.

szusi2alul

Szerintem az „idegen a nagyvárosban”-témát (hogy rémisztő tud lenni, hogy magányos lehet ott az ember barátok nélkül, hogy a dolgok nem mindig úgy mennek ott, mint ahogy elképzeli az ember, és rossz dolgok is történhetnek), azt Máté Angi a Kapitány és Narancshalban jobban feldolgozta. Az ottani Szusi apó (Kapitány), addig járta a várost embertől emberig, történettől történetig összeszedve az apró tapasztalatokat, mindig beépítve azt a tudást amit kapott, míg a végén csak kikerekedett belőle valamiféle tanulság. (Itt maximum annyi, hogy ne menj a nagyvárosba, mert pórul jársz.) Ezt azért én hiányolom innen, szívesen elcserélném a Mátyás képmásos bankóval pózoló „bölcsünkre” (már csak a szelfi hiányzott).

“– Én is sokat olvasok – kezdte, mire a fiatalember meglepően közlékeny lett. Elárulta a mesternek, hogy egy ilyen szerkezetbe akár több ezer hagyományos könyv is belefér, és nem is muszáj megvennie, mert ha elég jó a szeme, telefonon is olvashat.
– Huh! – huhhantott Szusi apó, akár egy bölcs bagoly, és már vette is elő a táskájából a mobilt.
– De hát ez nem is okostelefon! – nézett rá a fiú.
– Annyira tényleg nem okos – ismerte el Szusi apó. – Azért tanítani lehet. Vagy nem? – kérdezte.”

Egyébként a kötetben itt-ott megcsillan humor is. Az az ironikus fajta, amit én nagyon szeretek. Aztán némi kis vallásfilozófiai eszmefuttatás, meg apró politizálás is, amolyan kis fricska, beszólás.

Összefoglalva, azt érzem ennél a könyvnél, hogy a kiindulási alap nagyon jó. Az, hogy mer megpendíteni ilyen fajsúlyos témákat, ráadásul ennyit egymásra mer halmozni, de valahol elvész a mondanivaló. Ami marad, az pedig semmi különös, hétköznapi. De miért? És akkor megint ott vagyunk az elején, hogy nem értem… Még mielőtt… Félreértés ne essék, csak a könyvvel vagyok kritikus, még pedig azért, mert Kiss Ottó munkásságát elismerem, mert fontos, és számít, amit leír.

baranyaia

Baranyai (b) András

Baranyai (b) András rajzai mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Kifejezetten találó momentumokat vett papírra. Egyébként 2007-ben neki ítélte a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa az Év illusztrátora díjat Kiss Ottó Szerintem maradjon mindenki otthon vasárnap délután című könyvének illusztrációiért. Az ebben a kötetben látható rajzok fantáziadúsak. Az alakok kissé szürreálisak a vonal szemükkel, szögletes Pinokkió orrukkal. Jól követik a mese folyamát a képek, és időnként pont úgy ridegek, mint ahogy a nagyváros. Olyan szinten kiegészítik a szöveget, hogy esetenként meg is mentik azt. Az IBBY-díjas művész a részletekbe rejti humorát, néhol egy felhőre ülteti, máshol plakátba ágyazza. Ó igen, a plakátok! Azok egyszerűen zseniálisak. Hamburgert evő embert ábrázoló plakát alá ülteti az üres tányéros koldust, ami azért elég szívszomorító látvány, és melegséget visz azzal a kompozícióba, hogy az ember mellett ott a legjobb barátja, a kutyája. Nemcsak a szöveg, de a képek is dobálóznak mindenféle felvetésekkel. A színek pedig leüvöltik a fejedet.

A könyv szerintem felnőtt mese (már ha mese), persze ettől még hivatalosan gyermekkönyv. Mindenesetre csakis a nagyobbaknak. Vajon ők érteni fogják?

Kiadó: Móra Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Illusztrátor: Baranyai (b) András

Reklámok

2 responses to “Szusi apó álmot lát

  1. Visszajelzés: Szusi apó erdőt jár | kultúrlény·

  2. Visszajelzés: Puszirablók | kultúrlény·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s