Elvis 80

80 éve született Elvis Presley, a rock & roll királya.

IMGP7889

Soha nem értettem apám Elvis iránti kitörő lelkesedését. Persze én is szerettem a zenéjét, kikerülhetetlenül ezen nőttem fel, és a filmjeit is, amikor már vetítette a Magyar Televízió, de valahogy nem volt valóságos, olyan távolinak tűnt. Később persze el tudtam már helyezni a munkásságát és én is szívesen táncoltam a vérpezsdítő dalaira, ám a tiszteleten és az elismerésen kívül szerelem nem lett belőle. Szóval elnéző mosollyal figyeltem apámat.

Még a hatvanas években, ahogy hozzánk is eljutott a híre, nem is igazán tudom, hogy milyen úton-módon sikerülhetett neki, de apám feliratkozott a hivatalos Elvis Fan Club levelezőlistájára. Ennek köszönhetően időnként A4-es borítékok érkeztek hozzánk a nagy Ááámerikából… legtöbbször nyitva, mert a szocialista államnak meg kellett néznie, milyen felforgató erők munkálkodnak a lezárt borítékokban. Dedikált fotók és zenei magazinok érkeztek, valami olyan nyelven, amit akkortájt úgy nagyjából senki nem értett a világ ezen a térfelén, de mindenki igen erősen próbált kisilabizálni a kötelezően oktatott latin nyelv ismeretében. Mondanom sem kell, hogy gyerekként nem nyúlhattam hozzájuk, kincsként őriztük a számunkra érthetetlen nyelvű ereklyéket.

IMGP7886

Mikor tudomást szereztem az Elvis 80 – 80 éve született a Rock & Roll királya című kiállításról, mely Szilágyi Gábor magángyűjteményét mutatja be, a fentebb említett régi emlékek tolultak fel bennem, és kíváncsi lettem, hogy másnak, egy nagyjából apám korabeli férfinak, vajon mit jelentett, és a mai napig is mit jelent, a Király. Nem volt kétséges számomra, hogy ezt a kiállítást látnom kell.

A kiállításnak az Újkerti Közösségi Ház ad otthont. Az ereklyék az Előtéri Galériában, illetve a folyosó egy részén találhatók. Vannak itt plakátok és poszterek a falakon, vitrinekben és tárlókban CD-k, DVD-k, bakelit lemezek díszdobozokban és anélkül, könyvek, magazinok, fotók, és még egy bögre és egy ezer darabos Elvis puzzle is helyet kapott a kiállításban.

Ami már elsőre is mindjárt szembetűnik, hogy egy nagy szeretettel gondozott gyűjteményt láthatunk, melynek minden egyes darabja egy izgalmas történetet rejt arról, vajon hogyan is került mostani gazdájához. Szívesen végig hallgattam volna Szilágyi Gábor sztorijait, bár gondolom egy egész este és jó néhány sör is kijárt volna melléjük. Az is látszik a kiállított anyagon, hogy hosszú évek gyűjtögető munkája fekszik benne, hiszen látni a teljességre való törekvést, a korszakokat, a technika fejlődését, és azt is, hogy talán csak az otthoni hely szűkössége szab neki határt.

IMGP7922

Teljesen beleéltem én is magam a látottakba… Hallottam a bárhol egyből felismerhető hangot, a pendülő gitárhúrt, a jól ismert dallamokat, és peregtek szemem előtt a filmkockák, a híres csípőmozdulat, a keresztbe csíkos felső, a rácsok, a táncoló fekete lakkcipők. Tulajdonképpen ez az egy hiányzott nekem onnan, a neonfényből, a kissé rideg teremből. Valami kis halk zene, amely élővé varázsolja a Királyt, ami megeleveníti, de úgy igazán, a rock and roll máig is nagyra tartott szabad szellemét. Szerettem volna látni, hogy a tárlók is rock and roll-t járnak, mert itt most az az egyetlen helyes dolog.

Elvis él! Elvis a király! A tömeg őrjöng, hullámzik. És tényleg! Látva ezt a kiállítást, valamicskét megéreztem ebből az érzésből, no meg abból is, hogy miért is vált apám számára a szabadság szimbólumává.

A kiállítás 2015. február 20-ig látogatható.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s