Hamlet, dán királyfi

A Nagy Shakespeare Projekt egy nagyon jó kezdeményezés, és hogy valaki csak azért ne tudjon csatlakozni hozzá, mert nem vezet blogot, ez abszolút nem lehet akadály. Így történt az, hogy most először (de nem utoljára), vendégposztot olvashattok itt. Most éppen Kiss Zsuzsától.

hamletkarakter

„Valami bűzlik Dániában” – hányszor hallottuk már ezt? Szólássá vált mára, olyan helyzetekre alkalmazzuk, amikor tudjuk az igazságot, de azt bizonyítani nem lehet. Ma talán már nem is tudják sokan, honnan ered. Nos… E szavakat William Shakespeare adta Marcellus – egy jelentéktelen mellékszereplő – szájába, hogy a kor (és minden kor) politikai nagyjai ne lássanak a Hamletben többet, mint ami még éppen színpadra állíthatóvá válik. Ha olyan szereplő mondta volna ki Marcellus mondatait, akire a darab nagyobb súlyt fektet, hangsúlyosabbnak tűnt volna maga a mondandója. Arany János fordításában ez a mondat így hangzott: „Rohad az államgépben valami.” (Első felvonás IV. szín vége.)

Sosem voltam a könnyű megoldások híve. Talán ezért választottam Shakespeare egyik olyan darabját, amelyiknek a feldolgozásait rengeteg helyen meg lehet találni, és amely talán a legmegosztóbb mind közül. Míg sok művénél a keltezés nem kérdéses, a Hamlet esetében ezt az 1599 – 1601 évekre tehető, egyértelműbben meg nem határozva. Forrása vélhetőleg a XIII. században keletkezett Gesta Danorum részét képező Vita Amlethi volt, amelynek a latin verziója a XVI. században elterjedt és meglehetősen népszerű volt. Nem lehet azt sem eldönteni, hogy amit ma Hamlet címen ismerünk, valóban azt írta-e le Shakespeare abban a bizonytalan időszakban: a három legkorábbi kiadás lényeges eltéréseket tartalmaz. Magyar nyelvre először 1790-ben fordította le Kazinczy Ferenc, amely azonban a német fordítás alapján készült. Ma a színházak műsorában – ha az eredeti Hamletet állítják színpadra – Arany János 1868-as fordítását láthatjuk. Ez a fordítás képezte alapját az 1963-ban, a Madách Színházban színpadra állított Hamletnek, amelyben a címszerepet Gábor Miklós játszotta, Claudius szerepében Márkus Lászlót, Gertrudként pedig Simor Erzsit láthattuk. Hála az internetnek, valamint egy akkori tévéstábnak, ezt a verziót ma is élvezhetjük a monitorainkon:

Ez az előadás szöveghűen adja vissza az eredeti(ként ismert) tragédiát. Története szerint Dánia királya meghal, a Wittenbergben tanuló Hamletet pedig visszahívják Helsingőrbe. A hazatérő királyfi azonban a halotti tor helyett esküvőre érkezik: anyja, az özvegy királyné nem viselte sokáig a gyászt, hozzáment Claudiushoz, a király öccséhez. Hamlet találkozik elhunyt atyja szellemével, aki elárulja neki: gyilkosság áldozata lett. A királyfi, hogy bosszút állhasson a gyilkoson, őrületet színlel. A főkamarás, Polonius Hamlet őrületét szerelmi bánatnak tulajdonítja és saját lányát, Ophéliát ajánlja csalinak, hogy kiderítsék: valóban ez áll-e a háttérben. Hamlet dühében Ophéliának azt javasolja, vonuljon kolostorba.

Claudius másként igyekszik megtudni Hamlet elhúzódó gyászának az okát: mostohafia két wittenbergi barátját, Rosenkrantz és Guildenstern udvaroncokat küldi a királyfit felvidítani. Hamletnek mindeközben kapóra jönnek a Helsingőrbe érkező vándorszínészek, segítségükkel olyan darabot állít színpadra, amely a valós történetet meséli el. Claudius reakciója meggyőzi: bűnös, valóban az ő lelkén szárad a király halála. Gertrud magához hívatja fiát, hogy magyarázatot követeljen tőle. Polonius elrejtőzik a függöny mögött, hogy kihallgassa őket és aztán Claudiusnak azt is továbbadhassa, amit esetleg az anya nem mondana el. Hamlet útban anyja szobája felé, meglátja az imádkozó Claudiust, azonban hiába adódik jó alkalom a bosszúra, nem öli meg, tart tőle, hogy ha ima közben éri a bűnöst a halál, az tetteitől függetlenül a mennyországba kerül.

Gertrud számon kéri Hamletet, aki eközben felfigyel a függöny furcsa mozgására. Nem ellenőrizve azt, hogy ki van mögötte, átszúrja a függönyt és ezzel megöli Poloniust, a testet pedig elrejti. Claudius száműzi Angliába Hamletet, vele pedig egy titkos királyi parancsot küld: vegyék fejét a kellemetlenné váló hercegnek. Hamlet megtalálja az üzenetet, és átírja azt úgy, hogy a parancs vivője, a két udvaronc fejeztessék le Angliában, ő maga pedig megszökik a hajóról.

Helsingőrben Ophélia beleőrül apja elvesztése fölötti bánatába, és öngyilkos lesz. Laertes, Polonius fia visszatér Franciaországból, és Claudius meggyőzi: Polonius és Ophélia tragédiájának az egyedüli oka Hamlet.

615x330-hamlet

Laurence Olivier

Hamlet Ophélia temetése előtt érkezik vissza tengeri útjáról, és Horatioval beszélget a temetőben, amikor két sírásó egy sírt készít elő. Az ásás közben koponya kerül felszínre: Yorick, az egykori udvari bolond koponyája. (Itt láthatjuk az elhíresült jelenetet, amikor Hamlet a koponyát fogva beszél hozzá, és amihez legtöbbször a „lenni vagy nem lenni” idézetet csatolják. Nos… az idézet nem itt hangzik el, hanem jóval korábban, a palotában.) Hamlet a múlandóság fölött elmélkedik, amikor megérkezik Ophélia temetői menete. Bár a pénzen vett sír megszentelt földön van, a pap mégsem hajlandó az öngyilkos lányt eltemetni a megfelelő egyházi szertartással. Ophelia temetése után Osric érkezik Hamlethez: Laertes párbaj-üzenetét hozza.

Hamletre sok jó nem vár. Laertes a pengéjét méreggel vonja be, és ha ez nem lenne elég, Claudius a Hamletnek előkészített borba szintén mérget kever. Hamlet azonban nem issza meg a bort. Helyette az ármányról mit sem tudó királyné veszi a mérgezett kupát. Az ez okozta zavarban Laertes megsebzi Hamletet a mérgezett pengével, de Hamlet kiüti a kezéből a kardot, és hogy esélyt biztosítson neki mégis a párbaj tisztességes befejezésére, a magáét dobja oda neki, miközben Laerteszét ő veszi a kezébe. A mérgezett penge ismét szerepet kap, amikor Hamlet is megsebzi ellenfelét. Laertes utolsó perceiben megbocsát Hamletnek, és felfedi előtte Claudius ármánykodását. Hamlet megöli Claudiust, és mielőtt meghalna, kijelenti: az örököse Fortinbras, norvég királyfi.

A vége tehát: mindenki meghal.

Hamlet, 1920:

Némi némettudás szükségeltetik az 1920-as Hamlet c. némafilmhez, amely Shakespeare darabját Asta Nielsennel a főszerepben dolgozza fel. Az ember már a stáblista első pontján meglepődik: Asta Nielsen ugyanis egy dán színésznő volt. Bizony, ebben a verzióban Hamletünk nőnemű. Mi több: megszületik és rögtön apja halálhírét hozzák a harcmezőről. Annak érdekében, hogy később trónigénnyel léphessen fel mégis, a bába egyszerű ötlettel áll elő: mondják azt, hogy herceg született, nem hercegkisasszony. Ez a feldolgozás az e korban ébredő feminizmus fonákságaira is rámutat, amikor a „herceg” különös, tettetett őrültségét mutatja be. Talán a némafilmek jellegéből adódóan, de minden szereplő túljátssza a maga szerepét. Claudiuson már a maszkmesterek is tökéletes munkát végeztek, arca egyértelműen elárulja, hogy ő a főgonosz, esélye sincs meggyőzni a nézőt arról, hogy ő tulajdonképpen csak egy szerencsétlen véletlen folytán kerülhetett a trónra. Hamlet roppant nőies, és bár bizonyos beállítások azt a képzetet akarják kelteni a nézőben, hogy Hamlet fiúként nőtt fel, Asta Nielsennek nem igazán sikerült teljes mértékben meggyőznie engem, hogy ez így volt.

Gertrud bűne ebben a feldolgozásban még súlyosabb, mint az eredeti darabban: ő maga győzi meg az itt hedonista őrültként megjelenített Laertest, hogy „fiának” halnia kell. Összességében ez a feldolgozás rendkívül nyomasztó.

Quella sporca storia nel west, 1968

Egy igazi Shakespeare-spagettiwestern Enzo G. Castellari rendezésében.

Hoppá. Sőt… jézusmária! Erre aztán tényleg nem számítottam, amikor a Hamlet feldolgozásait keresgéltem. Ugyan lengyel felirattal és olasz nyelven sikerült megnéznem, de azért az „értékéből” mit sem veszített. A nyitóképben láthatjuk a polgárháborúban robbanások között álló Johnny Hamiltont (Hamletet:D), akinek a klasszikus spagettiwesternes tekintete egy titokzatos, köpenyes alakra vetül, akiben az apját ismeri fel. Az első olyan Hamlet-feldolgozás, ahol a végén nem hal meg mindenki! A végén ugyanis, amolyan spagettiwesternesen Johnny – Horace oldalán (kitaláljátok, ki az eredetiben a megfelelője? :D) – ellovagol a naplementébe. Van ebben kérem minden, ami egy igazi westernből nem hiányozhat. Enzo G. Castellari a történetet közvetlen a polgárháborút követő időszakra teszi, és csak egy cseppet zavaró az, hogy Mexikóban játszódik, a Hamilton-család haciendáján és annak khm… eléggé nevadai sivatagos környékén.

Kövezzetek meg, de nekem a Francesco De Masi által jegyzett főcímdal kifejezetten tetszett.

Magáról a filmről már nincs ennyire pozitív véleményem. Rosenkrantz és Guildenstern (Ross és Guild) figurája túlzottan kötődik Claude-Santanához, és amennyi vaktöltényt ebben a filmben elpuffogtattak, abból szerintem egy kisebb színház éves költségvetését simán ki lehetett volna hozni. Itt is, mint minden rendes spagettiwesternben, repkedtek a golyók, az öklök, a kaszkadőrök, a lélektanilag fontos pillanatokat pedig nem az olykor teljesen összefüggéstelen dialógok hozták meg, hanem a tekintet. (Embör szerint: „hatlövetű nézés.”)

hatlovetunezes

Őszintén szólva: nem hiszem, hogy erről a filmről méltánytalanul feledkezett volna meg az utókor.

Hamlet, 1990

Franzo Zeffirelli a Hamletet sem hagyhatta megrendezetlenül, 1990-ben Mel Gibson főszereplésével vászonra vitte a Hamletet is. Gertrude-ként Glenn Close, Claudiusként Alan Bates, Opheliaként Helena Bonham Carter jelenik meg a filmben, a zenéjét Ennio Morricone jegyezte.

A stáblistát végignézve azt vártam, hogy Zeffirelli elviszi komikus irányba a filmet, de nem. Ez bizony maradt az eredeti tragédia. Legalábbis ami a történetvezetést illeti. Ellenben ami a karaktereket! Ha nem tudom, hogy ugyanaz a színész játssza Hamletet, aki a Halálos fegyver sorozat Riggs nyomozóját… hát magamtól biztosan nem mondtam volna meg. Mel Gibson brillírozik! De hiba lenne csak őt kiemelni, valamennyi színész hiteles játékkal állítja elénk a válságot élő dán udvart. Zeffirelli rendezésében ez a tragédia megmutatja egy másik arcát is: nem csak a történések mögötti embert látjuk, hanem a királyság összeomlását is.


Hamlet, 1996

Kenneth Branagh rendezésében, alig 6 évvel Zeffirelli csodálatos filmje után egy nagyszabású vállalkozás volt hivatott a klasszikus történeteket kedvelő embereket a moziba csábítani: Kenneth Branagh nem kisebb dologra vállalkozott, mint az eredeti szöveggel filmre vinni Shakespeare művét.

Jutalomjáték volt ez. Mind a színészeknek, mind a nézőknek. Akinek van lehetősége ezt a feldolgozást megnézni, az véletlenül se hagyja ki! Ízelítőül a stáblistán szereplőkből egy csepp válogatás – a teljesség igénye nélkül: Hamletet maga Kenneth Branagh játssza. Polonius szerepére Richard Brierst kérte fel, akit már több Shakespesare-feldolgozásból ismerhettünk (Sok hűhó semmiért, Ahogy tetszik, Lóvátett lovagok stb.),  Osricot pedig Robin Williams játssza. Fortinbras bőrébe Rufus Sewell bújik, Opheliát Kate Winslet személyesíti meg, és pár percre feltűnik Richard Attenborough, Gerard Depardieu és Jack Lemmon is a filmben. Igazi sztárparádé, csemege a szemnek és a léleknek.

A jelmezek és a díszletek ugyan inkább az újkori angliára emlékeztetnek (enyhén viktoriánusra sikeredtek), de bőven kárpótol minket mindezekért a színészek játéka. Ha rászánjuk azt a négy órát, fantasztikus élményben lehet részünk!

Haider, 2014

Ez egy igazi gyöngyszem, egyenesen Bollywood-ból.

A cselekmény 1995-ben indul, Indiában, és… elnézést kérek mindenkitől, de én ezt nem tudtam végignézni. Az egy dolog, hogy hindiül beszélnek benne, mert elméletileg van angol felirat, de mint sok más Bollywood-termék, a Haider is amolyan fél-musicalre sikeredett. Hogy beszélnek hindiül, azt még elviselném. De énekelnek is. Tudom, hogy helyi jelentőségű sztárok játsszák a főszerepeket, mert azért persze utánaolvastam. Tudom, hogy a zene is amolyan nemzeti csillag terméke, de mégsem megy. Aki mégis megnézné, mert kíváncsi arra, hogy mit hozott ki India filmgyártása a történetből, az megteheti itt:

TnT-00-Haider-Front

Shakespeare-mesék (Charles és Mary Lamb)

Amolyan zanzásított megoldással Charles és Mary Lamb is elénk tárja Hamlet történetét, kicsit emészthetőbb formában, mint az eredeti dráma. Kissé megnyirbálva, kihagyva belőle fontos dolgokat (szerintem az, hogy a végén Fortinbrast nevezte meg örökösének, elég lényeges dolog lett volna), de azért történetét tekintve nagyjából követve az eredeti drámát.

Végül pedig:

Hamlet, The Game

A Hamlet egy igazi off-line indie játék, semmi sincs benne mindazon modern elemekből, amiktől a nagy gyártók szerint (Arenanet, Blizzard) eladható lenne egy játék. A grafikája egyszerű, barátokra nem hagyatkozhatsz benne, viszont mégis leköt annyira, hogy amíg a végére nem érsz, nagyon nehezen tudod otthagyni a billentyűzetet. Miért? Mert a találékonyságra apellál. Különböző feladatokat kell megoldani ahhoz, hogy a végére a jó elnyerje a méltó jutalmát, a gonosz pedig az ő büntetését. A játék elején Poloniusszal találkozunk, akinek be kell jutni a gonosz Claudius kastélyába, ki kell szabadítania Opheliát, meg kell küzdeni Claudiusszal. A herceg csak a játék végén jelenik meg.

Clipboard01

Általában is hamar ráfüggök az ilyen logikai játékokra, így ennél is komoly gondot okozott, hogy mellette még a munkámat is végezzem és ha egy mód van rá, aludjak is pár órácskát.

Egy szó mint száz: a Hamlet örök. Millió feldolgozása (egyszer próbáljatok meg rákeresni az imdb.com-on) között elvész az ember, én igyekeztem azokra koncentrálni, amik vagy az én szempontomból kiemelkedően jól sikerültek, vagy pedig a kor és az ízlések változása miatt vélhetően feledésre vannak ítélve. Nézzetek, olvassatok, és ami fő: ne felejtsétek el mindazt, amit a Hamlet megtaníthat a ma emberének is! Ne felejtsétek el, hogy az önmagáért való bosszú azt is eléri, aki a rabjává válik!

A Nagy Shakespeare Projekt további bejegyzései (folyamatosan kerülnek fel a linkek a másfél hónap alatt, ahogy születnek):

A lóvá tett lovagok, A makrancos hölgyA velencei kalmár, A vihar, Ahogy tetszik, Antonius és Kleopátra, Athéni Timon, CoriolanusJulius Caesar, Lear király, Minden jó, ha vége jó, Othello, Rómeó és Júlia, Sok hűhó semmiért, Szeget szeggel, Szentivánéji álomSzonettek, Téli rege, Tévedések vígjátéka, Titus Andronicus, V. Henrik, Vízkereszt, vagy amit akartok

Reklámok

7 responses to “Hamlet, dán királyfi

  1. Köszönöm 🙂 A Rosencrantz és Guildenstern halott c. könyvet sajnos nem sikerült elolvasnom (bár elméletileg volt egy hónapom az előkészületekre, valójában ez csak pár napot jelentett a munkamennyiség miatt), ezért maradt ki. Az oroszlánkirályba én nem tudom belelátni a Hamletet. Kimaradt még Updike Gertrud és Corneliusa, ami az előzmények egy sajátos feldolgozás (tehát nem magáé a drámáé, ezért nem tettem bele az összefoglalóba), illetve Lengyel Lászlótól a Fortinbras királysága, ami a dán királyi udvar halála utáni gyenge Dánia elemzésén keresztül állít sajátos királytükröt, és amin szintén sokat gondolkodtam, de végül nem tettem bele.

  2. Húúú, ez az összeállítás is nagyon tetszett 🙂 Már nem tudom, hogyan fejezzem ki, mennyire nagyszerűek az újabb és újabb irományok 🙂

  3. Jó válogatás! Különösen az Asta Nielsen-féle verzió 🙂 Nem gondoltam, hogy ennyire bevállalósak voltak a korai filmekben 🙂
    Kicsit hiányoltam Az oroszlánkirályt, ami egyes olvasatokban Hamlet-átiratként szerepel, vagy a Rosencrantz és Guildenstern halott c. filmet és színdarabot, de enélkül is érdekes volt.

  4. Visszajelzés: A Nagy Shakespeare Projekt | Rakenroll Fóka·

  5. Visszajelzés: A makrancos hölgy (A Nagy Shakespeare Projekt) | kultúrlény·

  6. Visszajelzés: Sok hűhó semmiért (Much Ado about Nothing) | kultúrlény·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s