Joanne Harris: Csokoládé

“Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető.”

csokoladefilm

A nagysikerű Csokoládé című filmet, kis túlzással mondhatom, hogy szinte mindenki látta már legalább egyszer. De vajon hányan olvasták a könyvet is, amelyből az adaptáció készült, amely egyébként Joanne Harris harmadik könyve (ez hozott neki sikert), a Csokoládé-trilógia első kötete? Azt gondolom, hogy ők vannak kevesebben. Bár már jó néhány éve láttam utoljára a filmet, mégis a mai napig nagy hatással van rám, úgyhogy muszáj voltam a végére járni a könyvnek is, ennek pedig most jött el az ideje.

Sokszor sok helyen hasonlítgatják a könyvet és a filmet egymáshoz. Én nem tenném. Más. Máshol vannak benne a hangsúlyok. Más élményt ad. Legalábbis számomra. Az egyik a romantikusabb énemet mozgatja meg (film), a másik pedig a misztikumra való kíváncsiságomat kelti fel, mely a csokoládé által egészen az azték papok rítusaiig vezethető vissza, éppen ezért a könyvben, valamiféleképpen a keresztény-pogány végletek között lavírozunk. Van olyan jó, mint filmbéli társa, csak éppen másként. No meg persze, ne támasszunk vele szemben filmmel kapcsolatos elvárásokat.

chocolat3

“Van valami az alkimista művészetéből ebben a folyamatban, amely a nyers csokoládéból efféle, bölcs bolondoknak való aranyat állít elő; ez a műkedvelő varázslat talán még anyámnak is kedvére lett volna. Munka közben mélyeket lélegzem, hagyom, hogy kitisztuljon a fejem. Az ablakok nyitva vannak, és a kereszthuzattól még hideg is volna, ha a tűzhely és a vörösréz edények izzása, az olvadó csokoládéból felszálló gőz át nem melegítené a levegőt. A csokoládé, a vanília, az áthevülő réz és fahéj egybevegyülő illata sejtelmes és mámorító; Dél- és Közép-Amerika nyers, földszagú ízeit, az esőerdő forró, gyantás illatát idézi. Mostanában így utazom, ahogy valaha, szent rítusaikban, az aztékok. Mexikó, Venezuela, Kolumbia. Montezuma udvara. Cortez és Kolumbusz. A szertartásos kelyhekben az istenek eledele fortyog és habzik. Az élet keserű bűvitala.”

csokoladeborito

A könyv egy főúttól távol lévő, folyóparti, álmos, francia kisvárosban játszódik, amely elfojtott vágyaktól hemzseg. Ide érkezik meg a széllel együtt Vianne és a hatéves kislánya, Anouk, a farsangi karnevál napján. Vándorok ők, akiket a szél hozott, és a szél visz el, mint megannyi mese hősét. Megtetszik nekik a városka, és egy régi pékség helyiségeit veszik ki, ahol mindenki nagy meglepetésére egy Csokoládézót nyitnak a templommal szemben, a tér túloldalán. Ráadásul Nagyböjt idején, amit a helység befolyással bíró papja nem néz jó szemmel. A bolt és a sarkában kialakított apró kávézó a helyiek kíváncsiságának és ízlelőbimbóinak középpontjába kerül, amely isten szolgája előtt a bűnös élvezetek melegágya, a vallás megcsúfolása. A városka felbolydul, megérinti a változás szele, amely óhatatlanul is összeütközésekhez vezet.

“Amióta maga itt van, megfordult a szél. Most is érzem, mint ahogy érzi mindenki. Minden mozgásba lendült… Mind változóban vagyunk. Gyorsul a mozgásunk. Mint amikor felhúznak egy régi órát, amely évekig ugyanazt az időd mutatja.

A történet két elbeszélő elmondása alapján váltakozva bontakozik ki a lapokon. Nem mások ők, mint a szemben álló felek: Vianne. a szabad és független nő, akinek csokoládéi sok titoknak segítenek a végére járni, illetve Monsieur Reynaud, a pap, aki pedig féltékenyen figyeli Vianne ténykedését, és azt, hogy hívei egyre inkább öntudatra ébrednek, és fölöttük egyre jobban elveszíti a befolyását.

csokoladefilm2

“(…) mintha az embert olyan időkbe röpítené vissza, amikor a világ még sokkal vadabb és tágasabb volt. A kakaóbabot már Krisztus előtt is tisztelték, akkor amikor Adonisz még meg sem született Betlehemben, és Oziriszt még nem áldozták fel húsvétkor. Varázserőt tulajdonítottak neki. A belőle főzött italt kortyolgatták az áldozati templomok lépcsőin; és a révület, amelybe az embereket ejtette, vad és rettenetes volt. Ettől tartana Reynaud? A gyönyör általi rontástól, attól, ahogy a test észrevétlen átlényegül a kicsapongás edényévé? Az azték papok orgiáit nem neki találták ki.”

Vianne tele van titkokkal. Gondolataiból, emlékeiből megtudjuk, hogy vándorolva nőtt fel, édesanyja a varázslatnak élt, jövendőmondó volt, a kártyavetés, a jelek olvasása, a másikba való belelátás határozta meg az életét. Ezt a “boszorkányos” képességét Vianne is örökölte tőle, de tudatosan nem firtatja mások életét, viszont azt gondolja, hogy az életben az a legfontosabb, hogy az ember boldog legyen. Ő a rendezetlen hátterű, a hontalan, gyökértelen ember, a sokat megtapasztalt az, aki elfogadja a többiekben a másként gondolkodót, aki nem ítélkezik, ám meghallgat, és segít, támogat.

chocolat2

“Csokoládéból jövendölni nem könnyű mesterség. A látomások homályosak, szétzilálják őket a felszökő és fejünkbe szálló illatok.”

Reynaud-ról már a legelső oldalakon lerí, hogy tele van elfojtott vágyakkal, hogy frusztrált, és hogy önmaga elől menekült a papi hivatásba. Saját magát tartja elnyomás alatt, önsanyargat, egyfajta mártír szerepben tetszeleg önmaga előtt, kísértéseit, vélt és valós bűneit vetíti ki a nyájára, és torolja meg rajtuk. A középkorban az ő típusából lettek a legkegyetlenebb inkvizítorok, és a történet előrehaladtával így is kezd viselkedni. Pap létére ítél, elítél, kirekeszt. Lenézi, lesajnálja a híveit, és hatalmával, illetve a hit hatalmával él vissza, amikor a közösséget a saját érdekei és irigysége szerint próbálja irányítani. Szó nincs keresztényi szeretetről, a hívek támogatásáról (abban a pillanatban, ha probléma adódik, máris elfordul tőlük), vagy akár a krisztusi tanításokról, csakis leginkább az ő bigottságáról. Ő maga a sötét középkor, Vianne „Fekete Embere”, és maga a gonosz, már ha isten szolgájára ilyet illik mondani.

csokolade4

“Ebben a művészetben örömömet lelem. A főzésben különben is van valami varázslat: a hozzávalók megválasztásában, a keverésben, a reszelésben, az olvasztásban, a töltésben, az ízesítésben, a régi könyvekből merített receptekben, a hagyományos háztartási eszközökben. Itt van például a mozsár, amelyben anyám háziasabb célokra törte meg a tömjént, és fűszereinek, aromáinak bonyolult árnyalatait földhözragadtabb, érzékibb varázslatnak vetette alá. Engem részben az egész műveletsor múlandósága bűvöl el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében csak a kevesek méltányolnak.”

Bár van némi komorság és sötétség a könyvben, mégis leginkább az élet szeretetének, az édes élvezetnek adnak helyet a lapok. Íze, illata, szaga van a történetnek, és nemcsak a csokoládé leírásoknak, hanem a kisvárosnak, a folyónak, az embereknek. Hangulatba és atmoszférába burkolóznak az oldalak, melyeket olyan izgalmas és kívánnivaló leírások (félelmetes hányféle csokoládé, sütemény, bonbon köszön vissza az oldalakról) szakítanak meg, hogy az ember szájában összefut a nyál, és nem tehet mást, minthogy otthon elkezd kutakodni a szekrényében valami édesség után. Egyszerűen muszáj bekapni valami édeset, valami szájban olvadót, valami „bűnösen” érzékit, mellyel önmagunkat kényeztetjük olvasás közben, adózva a lapokról integető kulináris élvezeteknek. (Igen, én is készítettem magamnak olvasás közben egy forrócsokoládét, és egy tábla csokim is bánta. Egyszerűen kihagyhatatlan volt.)

csokoladefilm3

De azért az igen érdekesen hat, amikor mindez az érzékletes és vágyakkal teli leírás a csokoládékról a pap szájából hangzik el, aki gyerekként evett utoljára ilyet, akkor is valami olcsóbb fajtát, és soha nem hódolt ennek az élvezetnek, most pedig Vianne-t meghazudtoló módon, hosszan és érzékletesen, majdhogynem érzékien taglalja a különböző fajtákat. Vajon mikor és hol vált profi szakértővé?

“Az ajakkal érintkező csokoládéburok röpke ellenállása, majd a lágy, krémes töltelék… A száj melegében életre kelve, rétegenként bomlik ki az íz, mint a nemes bor bukéja, a frissen őrölt kávé zamatos kesernyéssége társul hozzá, behatol még az orrüregembe is, és torkomon, a már-már démoni roham hatására, apró kis nyöszörgés tör fel.”

Chocolat-movie-scene-600x337

A könyv bár a lektűr műfajába tartozik – és éppen ezért nem is egy nehéz olvasmány -, igen csak fajsúlyos kérdésekkel is foglalkozik. Mindjárt elsőként az egyház szerepével az ember életében, a befolyásolás és a felelősség kérdésével. De ott van még a képmutatás is, hiszen mindenki tudja, hogy Muscat veri a feleségét, de senkit sem háborít ez fel, míg nem nyilvánosság előtt teszi. Aztán itt van a kisebbség, a másság, a sztereotípiák, a kirekesztés és a tolerancia nagyon fontos kérdése. Gyűlölséget szítani, csak mert valaki másként él, viselkedik és gondolkodik, ugyan mitől keresztényi cselekedet?

Egy másik fontos téma, az öregség kérdése, és az, ezt hogyan és miként éljük meg. Armande alakja nagyon közel állt hozzám. Nemcsak csipkelődő stílusa, és öntörvényű viselkedése, hogy még 81 évesen is önálló véleménye van a dolgokról, melyeket mer is hangoztatni (bár nem értem, ilyen hévvel és hozzáállással, hogyan tudta „elveszteni” az unokáját), hanem az is, hogy én is hiszek abban, hogy mindenkinek saját magának kell döntenie az életéről és a haláláról, arról, hogy hogyan és mikor akar elbúcsúzni az élettől.

csokoladefiilm

“Ó, elmagyaráztam én már neki mindezt; az egyház képmutatását, a boszorkányüldözéseket, a vándorok és a más hitűek elleni hajszát. Ő meg is értette – de a tudást nehéz ráhúzni a mindennapi életre, a magány tapintható valóságára, egy-egy jó barát elvesztésére.”

Szóval nem. A könyvben nem a romantikus szerelmi szál dominál. Igazából nincs is ilyen. Ám ezzel együtt is, én úgy gondolom, ez mégis csak egy romantikus regény, hiszen az álmokról szól – amelyek sorra a helyükre kerülnek (mint a regény szereplői) és meg is valósulnak -, az élet megéléséről, az apró csokoládés örömeiről, a szenvedélyről, a “varázslatról”, a „gonosz” pedig huss eltűnik.

Eredeti cím:  Chocolat
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2006
Fordította: Szántó Judit

Ez a poszt a Mini-könyvklub keretein belül született.

Reklámok

One response to “Joanne Harris: Csokoládé

  1. Visszajelzés: Mini-könyvklub | Rakenroll Fóka·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s