Grecsó Krisztián: Megyek utánad

„Az udvarlás mindennél fontosabb dolog. Érti? Mindennél fontosabb. A nők tesznek valamilyenné …”

Ezzel az atyai intelemmel lép a felnőtté- és a férfivá válás rögös útjára a tizenkét éves Daru, amikor is az egykori barát, Lili, elkezd nővé válni, Daru pedig egyre inkább megérti, hogy már semmit sem ért, és hogy már talán soha nem is fog. A pajtások egységét megbontja a nemek különbözősége, és Daru nem áll még készen ezekre a változásokra, csak értetlenül kapkodja a fejét, ugyan mi is zajlik körülötte. „Ekkor jutott először eszébe. Hogy Lili más anyagból van. Lány.”

grecso

Grecsó Krisztián regénye a kortárs magyar irodalom egyik gyöngyszeme. A könyv a férfi-női kapcsolatokról szól, azokat boncolgatja Daru életén és gondolatain át, hét nőhöz fűződő kapcsolatán keresztül, az óvodától egészen az „érett” férfikorig. Férfi szemszögből látjuk az őt meghatározó nőket, és ez mindig izgalmas, hiszen ki ne lenne arra kíváncsi, hogy egy férfi hogyan és mennyire jön tisztába a női lélek rejtelmeivel, és hogy mennyire érzékeny a női lélek rezdüléseire?

„Daru én vagyok. Illetve voltam, húsz évvel ezelőtt. Ma már nem vagyok az. Senki nem hív így, de nem ezen múlik, hogy már nem vagyok az. Akár hívhatnának is így, attól még semmi se lenne meg bennem belőle.”

Daru a történet főhőse, Daru maga az író, de egy kicsit az összes férfi is. A botladozások könyve ez. Tévelygés a szerelmek között, a párkapcsolati útvesztőben, és be kell látnunk, Daru nincs mindig a helyzet magaslatán, de ezzel nem rí ki az átlag férfiak sorából, pedig Daru nem egy átlagos férfi. És mint ilyen, nem is az átlagos nőkre bukik, így szerelmei sem azok, bár nincs új a nap alatt. Néha úgy érzi az ember, ősi rítusok folynak, csak új köntösbe csomagolva.

Daru szeretné ismerni, megfejteni a nőket, rágja, forgatja őket. Vannak férfiak, akik már tudják, és Daru is most tanulja éppen, hogy „Csodát kell hozni a nő életébe, hogy aztán ő is csodát adjon cserébe. (…) érezze a csodált nő, hogy szeretik! Hogy mást így szeretni nem lehet, mert a kunkor a szája szélén, a balzsamos nevetése, és ahogy elindul a mosdó felé, az édes, csontos járása, mind rajongóvá tette a férfit. A szépség csodálóra vágyik, tükörre vágyik. Legyél tükör…”

grecso-megyek-utanadA hét nő, hét típus, hét réteg Daru szívén-lelkén. „(…) a szerelmek egymásra íródnak, mindig ugyanoda, ugyanarra a sorra, és a másik nem látszik.” Az egymásra rakódó rétegek, a bölcsesség útja, ahol a cél még csak nem is dereng, de nem is ez a fontos, hanem az ott és az akkor a lényeg, a pillanat, az élet megélése, és hogy ha vége, maradjon meg, amivel többek lettünk.

„Daru ismerte az örömet, aminek bánat ül az alján, mintha finom zacc lenne. Ismerte a nevetést, ami köhögésbe fordul, heveny fulladásba. Sok teli percet adott neki a sors, csordultig telt pillanatokat és mivel naiv volt még, szépen éltek benne a megtelt percek. Annyira büszke volt sorsára, amennyire sorsa büszke volt rá. És az nem sok. A sors buta és hallgatag.”

Lili az első szerelem a kamaszkorban. “És én tudom, amit ő nem. Hogy ez tényleg szerelem volt.” Amikor nővé és férfivá kezdenek válni a dolgok, sok a kérdés és nincsenek válaszok, vagy ha igen, annyi titokkal bírnak, hogy érthetetlen. Az első gombóc a gyomorban, és az üresség, mert valami elveszett… a gyermekkor.

Eszter az első testi szerelem, teste Daru számára maga a gyönyör, megismeri általa a vágyat, de a lelke zugait nem. Eszter az élet gonosz oldalát látja csak, és kiábrándul belőle, így nem marad más számára, csak az önmagába zárkózás, az elidegenedés, a megnemértettség és a fájdalom, ami elől pedig menekülni kell, vagy elviselhetővé tenni. A középiskolás Daru vele teszi meg az első férfias lépéseket az önállóság és az egyéniséggé válás útján. Eszter nem akart szürke és középszerű lenni, inkább kiszállt.

“Már nem beszéd volt a zene, nem az egyetlen hang a világ felé, hanem fölszabadulás, akarat, a zene kiengedte őt a rabságból, melyet magára kényszerített. Daru nem tudott akarni, nem mert dönteni, de már felnőtt volt, senki nem akart helyette, senki nem döntötte el mi legyen.”

grecsokollanyipeter

Fotó: Kollányi Péter

Gréta az elsiratott évek, az, aki feloldozást ad Darunak a bűntudat alól, a saját maga kreált bűntudat alól. És az is ő, akihez később többször is visszatér. A főiskolás Petra a nehezen megnyíló, féltékeny, szerelmes nő, aki a nagybetűs FÉRFIT akarja. Olyan férfit, aki tudja, mit akar, és őt szereti. Daru ehhez még nem nőtt fel, még élni akar, felhőtlenül, következmények nélkül.

„Legyen a fiújának saját véleménye. Döntsön. Jól vagy rosszul, mindegy, akarjon. Vegye észre, hogy van. Hogy ne félénk legyen és önző, hanem akaratos és önfejű. Mert azt lehet szeretni. Azért lehet rajongani, attól lehet függni.”

Sára az, aki kihozza Daruból a mocskot. Daru még nem tud, nem akar szabadulni a gondtalan ifjúság illúziójától, ahol „álmok hátán álmok” hevernek. Sára pedig tudja, mit akar, és feltételei vannak. Ő az első szerető, aki ráadásul még meg is alázza a fiút, amit az nem tud elviselni, jöhet a nagyüzemi bódulat és mások magához lerántása a tisztátalanságba. A mélypont. Fájt ez a rész, mert Daru már „felnőtt” és túl van egy Eszteren, és mert a barátság szent… De itt tudatosul csak igazán az olvasóban, hogy Darunak nincsenek barátai. „(…) belenézni a magányodba. A bal kamrában lakik, pici nyers térben a magányod, ha vágyakozol, szúr. Mintha a szíved vákuumába látnál be, (…)” Daru pont olyan, mint Petra. Szó nélkül lecseréli a barátokat, továbblép, ha már nem megfelelő számára a helyzet, pedig valahol azt ő (is) teremtette. Sára és a körülötte lévő cirkusz érlelte meg igazán Daruban a férfit.

„Ő nem fogadott el semmit, ezt kiabálta, pedig tényleg elfogadta. Csak nem akarta elhinni, mert még nem tudta, hogy az ölelés sohase jön magában, az ölelésnek mindig van vendégoldala, oldalkocsija, batyuja, zacca, az ölelés sohasem önmagát jelenti, megalázást, uralkodást, odaadást és alázatot jelent.”

grecso-krisztian-megyekutanad

Adél a rosszul megválasztott bosszú, és Juli a jövő, a remény, és az ígéret.

“Mindig ez volt, Daru mindig erre vágyott, mindig ebben az álomban élt, ez volt az ő hősi ideje, az ő sehol sem volt világa, ezzel a lánnyal, aki egészen olyan, mint ő.”

Ez az életrajzi elemekkel vegyített fikció egyfajta számvetés, megbékélés a múlttal, valaminek a rendbetétele és lezárása.

„Meg kell a veszteségüktől szabadulni. Különben nem tud örülni neki, hogy voltak. Csak fájdalmat okoznak, hogy nem tudja őket elengedni. (…) isten veletek, régi barátok, régi gangok, szervusztok, szerelmek, szeretők, engedlek titeket, menjetek, ti vagytok a gyönyörű, kormos, ragacsos, mézgás múlt. Ti vagytok Daru. És én. Daru én vagyok. És végre megint szeretni foglak titeket, rátok mosolygok néha, ha előkerült egy rosszul exponált, közös fénykép, mert ez a sok egykorvolt szerelem mind az enyém. Ebből vagyok.”

grecsotrunkobalint

Fotó: Trunkó Bálint

A könyv nagy része Daru huszonpáréves koráig részletesen taglalja az eseményeket, de utána már inkább csak pillanatképek villannak fel. És bár szó van Grétáról és a házasságról is, de annak a 13 évnek már alig jut húsz oldal, és a jövőt képviselő Juli is, csak leginkább a régmúlttal összekötve jelenik meg, mintha ezek a történetek még „frissen” élnének a szerzőben, ezekkel még nem számolt volna el magában, így szemérmesebben bánik velük. Pedig én kíváncsi lennék Grétával kapcsolatban, hogy milyen zenekar az, amiben mindketten játszottak, és hogyan nem derült ki eddig az egy muzsikus fiú mellett, hogy ő meg énekel. Hogy miért nem született közös gyerek a tizenhárom év alatt? Hogy miért nem nyúltak egymáshoz három éven át? Hogyan lesz az válóok, hogy „nem élhetek a barátommal”? Hogyan szelídült a szerelmük barátsággá és főleg miért?

A könyv egyszerre melankolikus és nosztalgikus hangulatú, és különös atmoszférával bír. A történet tele van fájdalommal, és nagyon hiányzik belőle a boldogság, csak percekre érhető itt-ott tetten. Talán, mert a történet nagy része a Viharsarokban játszódik, ahol „parázslik a kidobott lét, a sok elhasznált élet”, és ahol „várják, hogy adjon valamit az élet”, de ott leginkább csak a kilátástalanság érzése bújik meg.

„(…) várta, megtörténjék a csoda. Nem tudta, hogy a Viharsarokban nem történnek csodák. Hogy ott a csodavárás maga a csoda, a délibáb, hogy majd egyszer, majd valakinek jobb lesz, hogy van olyan, hogy jobb.”

grecsomegyekutanad

Szép könyv. Gyönyörű a nyelvezete, jó olvasni. Élvezet a sorok között megbújni, kalandozni. Amikor „a mondat tántorog a levegőben”, én is vele tántorgom. Amikor Daru „magára maradt a tágas tehetetlenségével”, vele feszülök belülről, és amikor „azt képzelte, akkora kétségbeesés lakik benne, mint a határ. Mint a végtelen mező.”, magamba fogadom a rónaságot, a „lakkozott” eget, és a „kacagósan” sütő napot, hogy enyhítsem fájdalmát. „Szélesen füstöl a világ.” A regény képi világa egyszerűen varázslatos, és kedve támad az embernek lefesteni. Szinte minden mondata üt. Vagy képzeletet serkent és látomást vetít elénk, vagy szeget ver a fejbe és gondolatokon időz.

„A füzes Körös-part hamis és dohos, mint a paplan alatt a világ. De langyos és könnyű is, mint a reggel, ugyanott. A Körös partján csöndes minden fájdalom, hallgatagok arra a tragédiák. Aléltak a napok.”

Fontos könyv. Hatással bíró könyv… Mint ahogy Daru egy kicsit az összes férfi, úgy a szerelmei pedig egy kicsit az összes nő. A mi kapcsolataink is ott vannak a lapokon. Látom magamban Esztert és Petrát, és egy kicsit Grétát is. Velük lélegzem, sírok, szeretek, és halok. És látom magammal szemben a férfit, aki akár csak Daru, nem ért semmit, téblábol, akar, próbálkozik és feladja. Pedig van tovább… Ez a regény nekik/nekünk is szól.

Ha még olvasnál belőle pár gondolatot: Már megint a szerelem, Az Észidíszis dac, Hangolódjunk házibulira.

Kiadó: Magvető Kiadó
Kiadás éve: 2014
Borítóterv: Baranyai András

(Megjelent: DebrecenPlus.hu)

Advertisements

5 responses to “Grecsó Krisztián: Megyek utánad

  1. Visszajelzés: Hangolódjunk házibulira | Rakenroll Fóka·

  2. Visszajelzés: Az Észidíszis dac | Rakenroll Fóka·

  3. Visszajelzés: Már megint a szerelem | Rakenroll Fóka·

    • szó sincs meghatóan romantikusról… hol olvastál te ilyet? nagyon nem romantikus, távol áll tőle.
      melankolikus és nosztalgikus kicsit, és szépen megírt, de helyet kapnak benne vágyak, ösztönök, indítékok. pl. http://moly.hu/idezetek/362735
      Daru jó szerető, és nem baltázta el az életét, a kapcsolatain keresztül tanulja, és legalább fejlődőképes, bár még van mit tanulnia, mint mindannyiunknak…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s