Ahol a szivárvány véget ér

„Kezdelek nagyon unni, Rosie Dunne. Először azt mondod, hogy Corkba költözöl, de nem teszed; aztán azt mondod, Bostonba költözöl (megint), de azt sem teszed. Aztán azt remélem, hogy végre bevallod Alexnek, hogy szereted, de nem teszed, így még mindig fogalma sincs a dologról. Egyszerűen nem tudok lépést tartani az ilyen „elköltözöm az országból/munkát váltok/elhagyom a férjem” jellegű tevékenységeiddel. Néha azt gondolom, csak egy jó nagy fenéken billentés kéne neked, amiért elszalasztod ezeket a szuper lehetőségeket. Hihetetlenül idegesítő ember vagy, Rosie.”

Mélységesen egyet tudok érteni Ruby-val, annyi kiegészítéssel, hogy én még megtoldanám azt a fenéken billentést két nagy pofonnal is, biztos, ami biztos alapon.

love_rosie

Cecelia Ahern Ahol a szivárvány véget ér című könyve Rosie és Alex barátságáról szól. Az ő életüket kíséri végig 6 éves koruktól egészen öreg korukig. Mindenféle családi és baráti levelek, képeslapok, meghívók, e-mail-ek, csetes beszélgetések töredékeiből bontakozik ki a történetük.

A könyv több sebből is vérzik. Azt gondolom, hogy a tartalomhoz a forma… ám az itt nincs meg. Egy romantikus történetet nem lehet össze-vissza párbeszédes fecnikből összerakni. Töredékes az egész, folyton lendületet veszít a sztori, majd újra nekifutunk ugyanannak másodjára, harmadjára. Nincs íve, fokozása, csúcspontja, kulcsjelenete, katarzisa, színe-szaga. Igazából semmije sincs. Rapszodikusak az időszakok. Fűszertelen az egész, még a heppiend is sótlan.

Bár van egy rakás szereplőnk, mindenki ugyanabban a stílusban picsog, szellemeskedik stb. legyen bármely generáció tagja; 6 éves, 20, 32, 50 vagy 65 éves, és az sem számít, hogy nő-e vagy férfi. A karakterek egysíkúak, unalmasak, jellegtelenek. Még csak nem is egyszerűek, hanem ugyanazok. Igazából nincsenek karakterek, nincsenek igazi jellemek sem, és ugye ami nincs, az fejlődni sem tud sehova sem, pedig nagyon ráférne. Katie és Toby beszélgetései, lehetne Rosie és Alex párbeszéde is. Hogy Ruby szól Rosie-hoz vagy az elváltak klubjából valaki, vagy Miss Casey, a stílusukból nem derül ki. Onnan tudjuk, hogy a szádba rágták ezt most xy mondja. De ugyanez van a férfiaknál is. Mindegy, hogy Kevin, Greg vagy Brian van színen… Mindenki hihetetlen sziporka és ugyanazon a módon kommunikál.

szivarvanyNo, de nézzük a főszereplőket. Alex, „A” férfi, aki egész életében szeret egy nőt, és semmit, azaz SEMMIT nem tesz azért, hogy megkapja. Folyton félreáll, mintha nem is igazán akarná a nőt, mintha ez csak valami duma lenne nála, amit még ő maga sem hisz el. Majd ezek után 50 évesen… ugyanmár…

Aztán ott van Rosie. Az egész könyv az ő siralmaitól hangos, folyton panaszkodik, hogy az ő életét mindig valaki felborítja. Semmi mást nem csinál, csak nyavalyog, de semmit nem tesz azért, hogy másként legyen. Mindig más a hibás, és mindig ő a szenvedő alany, akit sajnálni kell, mert nem élheti a saját életét, pedig ő mennyire, de mennyire szeretné. Nah, persze! Aztán bárki is elhiszi, hogy egy szerelmes nő, ha megvan neki a szeretett férfival a több évtizedes levelezése, soha nem veszi elő, olvassa szarrá, elemzi, kibeszéli ezerszer a barátnőjével, majd belelovalja magát dolgokba, hanem csak kotlik ezeken a papírokon úgy majd negyven évet, hogy sohasem említi, mintha nem is lenne birtokukban? Látott már valaki ilyen nőt? Na, most komolyan?!

Rosie a saját sorsának elrontója, olyan, aki önnön gyávaságát mindig valaki másra fogja, velük takaródzik (jaj most Katie, jaj most Greg, jaj most Brian, mintha nem mindegy lenne pl. Brian-nek is, hogy Ibizáról Dublinba vagy Bostonba utazgat, van miből), így a kényelmes, így nem kell neki kezébe vennie a sorsát, csak sodródni, és mártír szerepben tetszelegni, hátha valaki megsajnálja (leginkább saját maga). Rosie egyetlen egyszer nem néz bele a tükörbe, szembe önmagával, és ez nagyon nem fair a többiekkel szemben sem, főleg Alex-szel. Bár ugye milyen férfi az, aki nem tud harcolni a szeretett nőért, miközben szinte napi/heti szinten kommunikál vele? (Nőnek hívják, mi vagyunk ilyen bénák!)… mert akkor még talán elhinném neki a lemondást, ha elmenekülne előle, kizárná az életéből stb., de hogy unos-untalan a saját orra alá dörgölje önnön töketlenségét/gyávaságát… hát… a férfiak kevésbé kifogást keresők, és nem rágódnak negyven évig valamin… szerintem.

szivarvany2

Ez a könyv enyhén szólva is nem túl jól sikerült (a borítóról nem is beszélve! hűű, de gáz!), pedig az ötlet, amiből született nem lenne rossz. Legszívesebben a falhoz vágtam volna, 30 oldalanként felidegesített. Az olvasása elvesztegetett idő, még csak az írországi háttér is csak kellék, pedig abból is sok mindent ki lehetett volna hozni. Nem az a bajom vele, hogy klisés és kiszámítható (legtöbb romantikus történet ilyen), hanem az, hogy ezt azért be lehetett volna jobban csomagolni. Egy-két helyen simán meglephetett volna minket az írónő (akár a végén is, amit eléggé összecsapott). Alapanyaga bőven volt hozzá. Egyetlen egy pozitívuma van a könyvnek, hogy nem csöpögős, szirupos giccs, bármennyire is ezt akarja sugallni a borító. No, és még egy, az itt-ott fellelhető önirónia és humor.

Nagy csalódás ez nekem. Igaz, az írónőtől még nem olvastam eddig semmit sem, de a P. S. I Love You című könyvéből készült filmet láttam, és az tetszett. Valami hasonlóra számítottam itt is, könnyed, kedves, érzelmes történetre. Láttam az ebből készült filmet. Azt kell, hogy mondjam, hogy jobb, mint a könyv – bár ugye ez általában fordítva igaz -, de a P. S. I Love You-tól azért nagyon messze van.

Eredeti cím:  Where Rainbows End
Kiadó: Athenaeum Könyvkiadó
Kiadás éve: 2008
Fordította: Morcsányi Júlia

Ez a poszt a Mini-könyvklub keretein belül született.

Reklámok

One response to “Ahol a szivárvány véget ér

  1. Visszajelzés: Mini-könyvklub | Rakenroll Fóka·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s