Őszi románc

„Az ősz az év utolsó, legszebb mosolya.” William Cullen Bryant

Milly Johnson egy angol reklámszövegíró, aki 2007 óta publikálja a hosszabb lélegzetű írásait. Termékeny író, eddig tíz romantikus regénye jelent meg, amelyekkel a műfajban komoly díjakat is nyert. Az Őszi románc a hatodik a sorban, ezt a művét 2011-ben vetette papírra.

mjaut

A történet ott kezdődik, amikor is a harmincas évei közepén járó Juliet válása után új lakásba költözik, és hogy tudja fizetni a lakbért, hasonló korú lakótársat keres, akit Floz személyében meg is talál. Floz szintén elvált, és üdvözlőkártya íróként keresi a kenyerét. Julietnek van egy ikertestvére Guy, aki főszakács egy étteremben, szerető szülei, akik mindenki álmát testesítik meg. Guy legjobb barátja, Steve, aki hányattatott sorsa miatt, majdcsak ebben a családban nőtt fel, és ott van még Coco, aki Juliet meleg barátja, és egy kis parfümboltot vezet. Az ő „kalandjaikból” áll össze a könyv két főszála és az egy, kevésbé hangsúlyos, mellékszála.

Az az igazság, hogy én nem rajongok a romantikus regényekért, még pedig azért nem, mert a legtöbbjük klisés, előre tudod, hogy mi fog történni. Unatkozó háziasszonyok hobbija lett ez a műfaj, és mindenki azt hiszi magáról, hogy képes jó történetet írni. Pedig nagyon kevés eredeti írással találkozik az ember. És sajnos itt sincs ez másképpen.

Végtelenül kiszámítható a cselekmény. A legelső pillanattól kezdve lehet tudni, hogy ki kivel fog összejönni, és hogy mikor, ki kiről mit fog gondolni, mely jelenetet fogja ez vagy az félreérteni, és majd az lesz a naaagy drááámai konfliktus, kvázi vihar a biliben. Ezek a részek kifejezetten erőltetettnek tűnnek, amolyan szuszakoljuk bele, mert különben nincs miért tovább írni a sztorit. A „nagy” lelki konfliktusok nincsenek összhangban a cselekedetekkel. Az érzelmek, meg pár másodpercen belül borítékolhatóak.

mjborito2A karakterek leginkább sztereotíp klisék, nem igazán vannak egyéniséggel felruházva, és ami személyiségjegyeket rájuk aggatott az írónő, az is inkább egy tinédzser személyiségét tükrözik, nem pedig a tapasztalt harmincasok gondolkodásmódját, érzelmi életét. Így amikor megtudjuk a hátterüket, olyan, mintha nem is velük történt volna. Ezek miatt nem igen lehet azonosulni a szereplőkkel, legfeljebb csak egy-egy pillanatra, de aztán ez az érzés, huss, azon nyomban el is száll.

Ezzel együtt is, az írónőnek mégis sikerült egy olyan történetet összehoznia, amely inkább kedves, mint idegesítő (kivéve Floz Nick iránti érzelmei, amelyek egy kvázi 13 éveséi, nem pedig egy tragédiákat átélt 30-aséi, és a levelek szövegei nem is indokolják, ennél jóval hatásosabbakat kellett volna írnia), és tulajdonképpen ki is kapcsol, bár kétségkívül mély nyomokat nem hagy maga után. (Nem nagyon szeretnék belemenni a történet taglalásába, mert annyira kiszámítható, hogy lelőném vele a történetet.)

Amit viszont tényleg a könyv javára tudok írni, az az, hogy foglalkozik aktualitásokkal, korunkat érintő társadalmi problémákkal. Ebben a kötetben az internetes társkeresés hátulütőire hívja fel a figyelmet, az érzelmi függésre, az ellenőrizhetetlenségre, a szélhámosokra és csalókra, akik kihasználják a jóhiszeműséget. A másik súlyos társadalmat érintő probléma pedig az alkoholizmus. Ennek bugyraiba is bepillanthatunk, és bár megoldást nem ad rá, mint a másik esetben, de mindenképpen figyelmet fordít rá.

Egyszer olvasós, nyári strandkönyv. Néhány órát vesz el az ember életéből, körülbelül, mint egy tündérmesés rajzfilm.

Eredeti cím:  An Autumn Crush
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Fordította: Tóth Attila

Ez a poszt a Mini-könyvklub keretein belül született.

Advertisements

6 responses to “Őszi románc

  1. Kivégeztem én is a könyvet és most olvastam el az értékelésedet. Ezek szerint nagyon máshogy éltük meg, mert nekem nagyon tetszett! 🙂 Sajnálom, hogy neked nem jött igazán be, remélem, azért nem könyveled el rossz élményként.

    A kiszámíthatóságban egyébként teljesen igazad van, már az első perctől egyértelmű, hogy ki kivel fog összejönni. Én nem is emiatt olvasom, hanem azért, mert annyira bájos, szerintem teljesen átérezhetők a problémák, amik előjönnek, annyira emberi az egész.

    Én nem éreztem különösebben klisésnek a karaktereket. (Coco-t természetesen igen, de a többieket nem igazán. Ha nagyon elgondolkodnék rajta, lehet hogy rájönnék, hogy igazad van, de a többi szereplő jellemének sablonossága nem szúrta így a szememet, mint az övé.) Azt sem gondolom, hogy ne lennének olyan harmincasok, akik így gondolkodnak, így éreznek, és Floz személyiségébe szerintem teljesen beleillik, hogy a korábbi csalódok, tragédiák után, amiket átélt, annyira kapaszkodott Nickbe, és annyira hinni akart benne és a szerelmükben, hogy nem látta a fától az erdőt.

    Teljesen egyetértek, hogy nagy meglepetéseket, fordulatokat nem tartogat a könyv, de ez sokszor így van az életben is: hogy ha kívülről nézed mások problémáit, könnyen észreveszed az összefüggéseket, okokat, amiket belülről nem lát olyan tisztán az ember. Szerintem éppen ezzel a stílussal mutat rá az író, hogy ha hasonló helyzetbe kerülsz, akkor ne légy vak, ne hagyd magad, és állj ki a saját érdekeid mellett. (Ezt most nem csak ennek a könyvnek az alapján, hanem más regényei alapján is mondom.)

    Sajnálom, hogy nem különösebben tetszett a történet, főleg, hogy én ajánlottam neked a könyvet. Remélem, a következő könyvklubban több olyan könyvet olvasunk majd, ami elnyeri a tetszésedet! 🙂

    • Nem, semmi rossz élmény nincs, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, és tényleg köszönöm az ajánlást. magamtól valszeg egy nagyon rossz könyvet vettem volna a kezembe, és azért erre azt nem mondanám, még akkor sem, ha hagyj kívánnivalót számomra maga után a történet.
      ***spoiler***
      Floz: én ennyi elvesztett gy. és a férj után kicsit a világban kiábrándultabb, cinikusabb nőnek képzelném, aki kevésbé álomvilágban él, főleg, ha ott van egy hús-vér férfi az orra előtt, aki vágyat ébreszt benne. Még csak nem is arról van szó, hogy észre sem veszi… és hát a tapasztalat is azt mutatja hogy vágy (karnyújtásnyira) vs álmodozás (elérhetetlen messzeségben) a tapasztalt nőknél a vágy malmára hajtja a vizet, főleg három év férfi nélküliség esetén.
      ***spoiler vége***
      “(…) ha kívülről nézed mások problémáit, könnyen észreveszed az összefüggéseket, okokat, amiket belülről nem lát olyan tisztán az ember.” ezzel nem tudok, és nem is akarok vitatkozni, mert tulképpen egyet értek vele.
      Én tök jól jöttem ki a könyvklubból (az Eleanort és a Csokoládét imádtam, ez elment, a szivárvány idegesített csak, de azt meg könyvklub nélkül is el akartam olvasni) és egy percig nem sajnálom, hogy jelentkeztem rá, sőt! Pont azért jelentkeztem rá, mert tőlem távol áll ez a műfaj (valszeg ezért is látom nagyon másként), viszont szerettem volna vele ismerkedni, és így válogatott/előszűrt módon pillanthattam bele, ami nagy könnyebbség volt számomra… és már nagyon várom a sci-fit. 1 könyv kivételével bármelyiket szívesen olvasom majd, azt az egyet pedig az írója alapján zártam ki, pedig akár még meg is lephet. szóval én nyitott vagyok, és tűkön ülve várom.:)

      • Örülök, hogy végülis nem élted meg (nagy) csalódásként a könyvet! Az meg külön jó hír, hogy jól érzed magad könyvklubban!! 🙂

        Én is várom a sci-fit, de igazából meglepődtem, hogy ezt a témát választottátok. Másra számítottam. 🙂 Azt hittem, majd inkább klasszikus irodalmat, szépirodalmat, vagy chick-litet akartok olvasni. Úgyhogy sikerült meglepnetek, de így még érdekesebb! 🙂

  2. Egyetértek a romantikus regények sablonjairól írt dolgokkal, a felsoroltak miatt nem is vagyok a műfajért. (Szerencsére a sablon cuccokat meg is úsztuk nagyjából a könyvklubban.) Az értékelés tetszik, de még így sem igazán érzem úgy, hogy az én világom. 🙂

    • Ezen nem csodálkozom, én sem érzem ezt.:) Viszont tényleg jó volt ez a könyvklub kiruccanásnak ebbe a műfajba. Az Eleanor és Park nagyon megérte, most várom a filmet, a Csokoládé meg már régi tartozásom volt magam felé, és teljesen szuper volt, főleg, hogy annyira más, mint a film és mégis zseniális. Ez elment egynek, a Szivárvány volt egyedül idegesítő, de nagy valószínűséggel azt is elolvastam volna, előbb vagy utóbb, már csak a P. S. I Love You miatt is. Szóval én nagyon jól jöttem ki ebből a klubból, a társaságról nem is beszélve… Most tűkön ülve várom a sci-fit.:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s