Augusztusi vasárnapok

A friss irodalmi Nobel-díjas Patrick Modiano neve a közelmúltig szinte senkinek sem csengett ismerősen, pedig 1968 óta alkot (és azóta az írásaiból is él meg). Számos francia és nemzetközi irodalmi díjat tudhat magáénak, több mint 30 regényt, elbeszélést, esszét írt, köztük gyerekeknek szóló könyveket is, sőt még forgatókönyveket (pl. Lacombe Lucien, mely filmet Oscar-díjra is jelöltek), dalszövegeket is, és még színházi darabot is jegyez. Ö a tizenegyedik Franciaországban született irodalmi Nobel-díjas.

„A tavasztól viszont félek. Mélyből feltörő hullámként magasodik fölém, és mindig az az érzésem, hogy magával sodorhat.”

Modiano4

A hosszú irodalmi múltra visszatekintő szerző eléggé elhanyagolt hazánkban, eddig összesen csak öt könyvét fordították le magyarra, abból is három 2014-ben jelent meg, köztük az Augusztusi vasárnapok is, igaz, ez már másodjára. Ezt a regényét 1986-ban írta, és nálunk először 1996-ban jelent meg V. Pánczél Éva fordításában az Elek és Társa Kiadónál.

„Az emlékek nem eladók!”

A történet nem is igazi történet, hanem inkább egy visszaemlékezés egy hét évvel azelőtt történt eseményre, mely alapjaiban változtatta meg az elbeszélő életét. Tulajdonképpen az első mondattal („Összeakadt a tekintetünk.”), a dolgok közepébe csöppenünk… a sétányon feltűnik egy régen nem látott ismerős arca, mely emlékfoszlányokat hoz a múltból, „kísértetárnyak” elevenednek meg, és addig nem hagyják nyugodni Jeant, a 80-as évekbeli Nizza utcáin bolyongó férfit, míg emléktöredékeiből, múltja apró darabjaiból – mintegy puzzle-ként -, össze nem rakja a korábbi titokzatos eseményeket. A kirakós részletei, titkokkal körüllengve, egyenként vándorolnak megfelelő helyükre, mégis végig az az érzésünk, hogy soha nem sikerül egészen kirakni. „Kezdettől fogva más sem volt, mint látszat…”

avmodiano„Szeretem az ilyen képeket, legalább nyoma marad egy-egy múlékony, boldog percnek, napfényes délutáni sétának… Nem kell elutasítani ezeket az őrszemeket vállukon a fényképezőgéppel, hogy megörökítsék a pillanatot számunkra. Az emlékezet őreiként teljesítenek szolgálatot az utcákon. Tudom, miről beszélek. Magam is fényképész voltam.”

A korábbi események középpontjában a Párizs környéki folyami strandokat fényképező Jean áll („Akkor még nem voltam kísértet (…) Bíztam a jövőben.”), aki munkaközben megismerkedik Sylviával, a titokzatos nővel. „Az ő látványa nem vett el a táj hangulatából, inkább hozzáadta a saját báját.” A történetben főszerepet kap még a véres múltú, hírhedt, Dél Keresztje néven ismert gyémánt is, illetve egy rejtélyes amerikai házaspár, háttérként pedig „a kísértetjárta város”, Nizza szolgál, ahol „megáll az idő”, és „véget nem érő délutánok”, lebegés és álmos, tompa vasárnapok adják mindehhez a díszletet. „Minden nagyon óvatosan, észrevétlenül zajlott, ahogy a mintákat szövik a szőnyegbe…”

„Életünk e pillanatától kezdve megismertük a szorongást, a megfoghatatlan bűntudatot és annak bizonyosságát, hogy menekülnünk kell, magunk sem tudtuk pontosan, mi elől. Elvetődtünk a legkülönbözőbb helyekre, mielőtt menekülésünk véget ért, itt Nizzában.”

Vajon ki volt Sylvia? Milyen titok övezte azt a nőt, akit két férfi is úgy gondolt, hogy jól ismert, de talán mégsem eléggé: „egyszerre volt gyengéd és titokzatos, akár a bennünket összefűző kötelék.”… Áldozat vagy összeesküvő? Minden, ami történt, a Dél Keresztje miatt történt, vagy valami más is meghúzódott a háttérben? Egyáltalán hogyan jutott Sylvia birtokába a gyémánt? Mi lett azokkal, akiket hátrahagyott? Miért fogadta „férjéül” Villecourt-ot? És a nagy talány… három eltűnt személy, és a szakadékba zuhant Opel két összeégett holtesttel… De még sorolhatnám a megannyi tisztázatlan kérdést…

modiano2

„Minden egybemosódik. A múlt képei könnyű, áttetsző masszává állnak össze, amely egyre csak nyúlik, dagad, szivárványszínű léggömbbé fúvódik fel, és bármely pillanatban szétpukkanhat.”

Izgalmas a szerkezete a regénynek, amolyan öntudatlanul is (vagy éppen nagyon is tudatosan) a felidézett emlékek/beugró gondolatok csapongását követi. Úgy van megírva, hogy ugrálunk az idősíkok között, néha nem is igazán tudva, most éppen hol is vagyunk, a jelent a múlt homálya hatja át („minden egybemosódik”), és minden apró jelentéktelennek tűnő részlet egyszer csak jelentőséggel bír, és magyarázatot ad, vagy éppen kap. A történet egyfelől titkok kibogozása, nyomozás egybefonódó szálak, „árnyak” után, másfelől pedig egy sorsszerűen tragédiába torkolló („a város csapdájába kerültünk”) szerelmi történet.

„Álom? Inkább olyasmi benyomás, hogy tőlünk függetlenül telnek a napjaink, a legcsekélyebb remény nélkül arra, hogy beleszólhassunk a dolgok menetébe.”

A művet halkan körülfonja a melankólia, a tompultság érzése, atmoszférában nagyon erős, ez az egyik nagy erénye a könyvnek. A kisugárzását még fokozza a lapokon felemlegetett Frank Sinatra-dal, mely onnantól kezdve egy pillanatra sem megy ki az olvasó fejéből.

A Strangers in the Night minden tekintetben a lehető legjobb „háttérzene” a műhöz, visszaadja annak hangulatát, „felszívódik a mimózaillatot árasztó levegőben”, beleivódik a lapokba, a csendes esőbe, a dohos szagú szobába, a várakozásba. „Vártunk, magunk se tudtuk, hogy mire…”.

„Amikor az eseménytelen napok végén visszatértünk ide, gyakran annyira magányosnak éreztük magunkat, hogy belénk hatolt és elborított minket ez a dohos levegő.”

Ez egy múltidéző sóhaj, a múlt árnyain való rágódásnak, a vegetálásnak véget vető, talán megváltásért is könyörgő halk fohász. A soha le nem zárt dolgok rendbetétele, és a továbblépés lehetőségének megteremtése.

Eredeti cím: Dimanches d’août
Kiadó: Tarandus Kiadó
Kiadás éve: 2014
Fordította: V. Pánczél Éva

(Megjelent: DebrecenPlus.hu)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s