A marsi

“A szkafanderből szóló oxigénriasztóra ébredtem. Ez a folyamatos, irritáló csipogás rángatott ki abból a mély vágyamból, hogy kurvára meghalnék már. (…) Ahogy bizonytalanul magamhoz tértem, azon gondolkodtam, miért nem vagyok halottabb.”

Andy Weir könyve (és most már a film is) az utóbbi évek egyik legnagyobb sci-fi szenzációja, amely csak úgy, derült égből pottyant az ölünkbe. A GoodReads 2014-ben a legjobb sci-fi könyvnek választotta, mostanság a legtöbbet olvasott könyv, és nemcsak a sci-fi rajongók körében népszerű.

andi_weir

Andy Weir egy negyvenes éveit taposó amerikai programozó, aki  – bár mindig is szeretett volna író lenni – eddig csak hobbiból írt, leginkább fanfic-eket (Sherlock Holmes, Doktor Who), de persze mást is, amelyek olvashatók angolul az oldalán, és az egyik legnépszerűbb írása (The Egg) magyarul is. (Érdemes elolvasni, egy érdekes gondolatsort jár körül.) A sci-fi a kedvenc műfaja, és ebben a műfajban született meg első publikált regénye, mely egyből világsikert hozott neki, A marsi.

“Semmi más nem volt körülöttem, csak homok, sziklák és a végtelen, üres sivatag mindenfelé. A bolygó híres vörös színe a mindent beterítő vas-oxidból származik. Vagyis több ez sivatagnál. Ez egy olyan öreg sivatag, hogy már szó szerint rozsdásodik.”

a-marsi-boritoA történet egy balul sikerült Mars-expedícióval kezdődik, ahol az Ares 3 küldetés tagjai a Marson egy óriási, életüket veszélyeztető homokviharba kerülnek, melynek során az evakuálás mellett döntenek hátrahagyva bázisukat és felszerelésüket. A távozás során Mark Watney megsérül és elsodorja társaitól a vihar, életjeleket nem mutat, halottnak hiszik, így az asztronauták abban a hitben, hogy meghalt, visszaindulnak a Földre. Mint kiderül némi szerencsével Mark megmenekült, ám ott ragadt egyedül a Marson, rádió nélkül, némi élelemmel, és azzal a tudattal, hogy teljesen egyedül van, halottnak hiszik, és a következő Mars küldetés négy év múlva érkezik a bolygó egy másik pontjára, amely tőle 3200 km-re található. Főhősünk nem esik könnyen kétségbe, a kezdeti sokkból felocsúdva, túlélési stratégiába fog a társaitól örökül maradt Agatha Christie könyvek, diszkó zene (Üzenem Lewis parancsnoknak, hogy a diszkózene gáz.”), és 70-es évekbeli sorozatok társaságában…

“Hát, így állunk. A marson ragadtam. Nem tudok kommunikálni sem a Hermesszel, sem a Földdel. Mindenki halottnak hisz. Egy harmincegy napos ott-tartózkodásra tervezett Lakban vagyok.
Ha az oxigenátor elromlik, megfulladok. Ha a vízvisszanyerő berendezés megy tönkre, szomjan halok. Ha a Lak kilyukad, kábé felrobbanok. Ha ezek egyike sem történik meg, akkor idővel elfogy az élelem, és éhen halok.
Szóval, ja. Rábasztam.”

Lebilincselő a könyv. Hogy mi a titka? A bizakodás, az emberbe vetett hit, a cogito ergo sum (“(…) hülye helyzet, ha belegondolsz. A szkafanderemben vagyok a Marson, és tizenhatodik századi eszközökkel navigálok. De hé, működnek.”), és ezzel nagyon is lehet azonosulni. No meg a piszok jó, szarkasztikus humor (“A következő teendőm: tétlenül üldögélni tizenkét órán át. Jobb, ha hozzálátok!“), amikor az ember nevetni tud a saját abszurd helyzetén, önmagán és önnön hülyeségén is… (“A vacsorám fél adag. A mai teljesítményem annyi volt, hogy előálltam egy tervvel, ami majd kinyír, ehhez pedig nem kellett sok energiát felhasználnom.”)

MarsLandingSite-Ares3Mission-TheMartian-2015Film-20150517

Ares III Mission – Landing Site (Acidalia Planitia region) (NASA)

Mark gépészmérnök és hobbi botanikus, de én inkább azt mondanám rá, hogy reneszánsz ember, polihisztor, egy modernkori Leonardo da Vinci. Tervez, épít, kipróbál és kudarcot vall (“Sirius 1 befejezve! Ha pontosabban akarok fogalmazni, Sirius 1-et egy óra után le kellett lőni. Lehetne kudarcnak nevezni, de én a tanulópénz kifejezést preferálom.”), nem adja fel és kísérletezik tovább, és megoldja a problémát. Nem ismer lehetetlent, igaz nem is ismerhet, mert az az életébe kerülne. De nem is gondolkozik ezen. Ezen nincs is mit. A túlélésre az esélye annyira minimális, hogy szinte nem is számottevő. Így nem hagyja, hogy ez a probléma nyomassza, hanem inkább tudóshoz híven elkezd játszani a gondolattal, hogyan lehetne mégis életben maradni, mi kellene ahhoz. Szinte feladatokra bontja, “apró” problémákká (kell víz, élelem, ezekhez mi szükséges), és elkezdi őket megoldani kis lépésenként. Képezi magát, tanul a többi tudós ottmaradt laptopján lévő anyagokból. Ha kell ASCII-t tanul, ha kell morze-jeleket. Lefoglalja magát, és sohasem adja fel! Nincs is miért feladnia, hiszen a kis lépéseivel megteremti magának azt a lehetőséget, hogy megmentse önmagát. És talán ez az egyik legfontosabb üzenete a könyvnek.

“Egy nemzetközi egyezmény szerint, egyetlen ország sem tarthat igényt semmire, ami nem a Földön van. Egy másik egyezmény szerint, ha nem egy adott ország területén tartózkodsz, akkor a tengeri törvények érvényesek rád..
Tehát a Mars „nemzetközi vizeknek” minősül.
A NASA egy nem militáns, amerikai szervezet, a LAK pedig az ő tulajdonukat képezi, ergo, amíg abban tartózkodom az amerikai törvények vonatkoznak rám, de ha kilépek belőle, akkor már nemzetközi vizeken vagyok. Aztán ha beszállok a marsjáróba, ismét amerikai törvényeknél tartunk.
És itt jön a vagányság a dologban: idővel elhajtok majd a Schiaparellibe, ahol irányítani fogom az Ares 4 landolóját. Erre senki nem adott nekem konkrét engedélyt, és nem is fognak tudni, amíg nem vagyok az Ares 4 fedélzetén, és nem hozom működésbe a kommrendszert. Amikor majd felszállok az Ares 4-re, azelőtt, hogy beszélnék erről a NASA-val, egy nemzetközi vizeken lévő járművet fogok eltulajdonítani.
Tehát űrkalóz leszek!
Űrkalóz!”

Andy-Weir-on-The-Talking-Room

Andy Weir on The Talking Room

Hogy mi történik Markkal, azt a naplójából tudjuk meg. (“Az események egy röhejes sorozata vezetett ahhoz, hogy majdnem meghaltam, és egy még röhejesebb ahhoz, hogy életben maradtam.”) Velejéig tudós. Még akkor is, amikor arra számít, hogy meg fog halni, akkor is a tudományt szolgálja, az utókornak hagy információmorzsákat, kőzetmintákat gyűjt, tapasztalatokat jegyez le stb. Rengeteg tudományos rész van a könyvben, de mindez emészthető formában. Sokat megtudunk tőle a Marsról (többet mint a suliban), és egészen elképesztő, hogy mennyire összeszedett ebből a szempontból az írás. Rengeteg kutatás előzte meg (három évig írta a könyvet), így a hiteles adatok keverednek a fikcióval, és bár őrültségnek hangzik bioburgonyafarmot létesíteni a Marson (“Természetes, organikus, Marson növesztett burgonya. Ilyet aztán nem hallasz minden nap, mi?”), szívesen kipróbálnám, hogy azok alapján, ahogy Watney megalkotta, tényleg működne-e.

“Vagyis két problémám van: nincs elég földem, és nincs semmi ehető, amit beleültethetnék.
De a francba is, botanikus vagyok. Csak ki tudok találni valamit. Ha mégsem, akkor nagyjából egy év múlva nagyon éhes botanikus leszek.”

Mars surface close to equator

Mars bolygó felszíne

Mark az az ember, akivé mi is (és az író is) szeretnénk válni. Bátor, okos, kreatív, kezdeményező, gyakorlatias, és ha találkozik egy problémával addig csűri-csavarja, míg megoldja. Valahol egy MacGyver veszett el benne; egy ragasztószalaggal (“A ragasztószalag bárhol működik. És van ragasztószalagom is. Közönséges ragasztószalag, amilyet a boltban is kapsz. Mint kiderült, a ragasztószalagon még a NASA sem tud javítani.”) és a fantasztikusan jó humorával mindent megold.;)

“Mindkét kezemmel a sisakomhoz szorítottam az anyagot, miközben a ruha újjára a térdemmel fejtettem ki nyomást.
120 másodpercig csináltam ezt. Biztos ami biztos.
És a jelek szerint bevált. A tapasz erősnek tűnt, a gyanta kőkemény volt. Ugyanakkor a sisakhoz ragasztottam a kezemet.
Ne röhögj.”

andyweir

Author Andy Weir looks at home in the MCC during his tour of JSC. Photo: NASA/James Blair And Lauren Harnett

A könyv végig izgalmas, Watney-nek hihetetlen kalandokban van része, az utolsó percig izgulunk érte. És még valami. A kötet megható is. Nemcsak Mark és az erőfeszítései miatt, hanem amiatt is, hogy közben innen a Földről mennyi mindent megpróbálnak megtenni azért, hogy megmentsék őt. A bürokrácia falai omlanak le, hidegháborúhoz hasonló viszonnyal rendelkező nemzetek nyújtanak egymásnak segítséget, aláásva saját titkos űrprogramjukat, és a Föld fog össze azért, hogy hazahozzák a Marson ragadtat… Persze a valóságban nem így működnek a dolgok, a pénz és a hatalom a fontos és nem az emberi élet szentsége (lsd. menekültkérdés). De egy ideális/lehetséges/álmodott jövőt vázol fel nekünk a szerző, ahol a segítségnyújtás fontosabb, mint a pénz, és ami lássuk be, nagyon is szerethető tud lenni.

“Mindezt egy hangyás botanikusért. Minek strapálták magukat? Na, jó. Tudom én a választ. Részben azért, amit képviselek: a fejlődés, a tudomány és az a bolygóközi jövő, amiről évszázadok óta álmodozunk. De igazából azért, mert minden emberben ott lapul egy alapvető ösztön, hogy segítsen a másikon. Lehet, hogy néha nem így tűnik, de attól még igaz. (…) Ez annyira alapvetően emberi, hogy kivétel nélkül megtalálható minden kultúrában. Persze vannak seggfejek, akikben nincs törődés, de sokkal-sokkal magasabb azoknak a száma, akikben van. Így aztán több milliárd embert tudhattam az oldalamon. Elég menő mi?”

Andy_Weir_at_NASA_JSC

Andy Weir at Johnson Space Center

Ez egy nagyon jó könyv. Nem is értem, hogy először a kiadók miért utasították vissza. Weir a saját oldalán kezdte el publikálni a művét fejezetenként, amelyeknek olyan nagy sikere volt, hogy utána már a kiadók sem haboztak megszerezni a jogokat. Felmerült bennem a kérdés, vajon az ilyen rossz hozzáállás miatt (mű vs. pénz) hány zseniális kézirat marad a fiókokban? Mindenesetre ezért kár lett volna. Nem mellékesen nincs lezárva a történet… Bevallom én nem vágyom a folytatásra, bár érdekel Mark további sorsa. De félelmeim vannak azzal kapcsolatban lenne-e ilyen jó… Egyébként elkészült a filmadaptáció is, október elejétől vetítik a mozik. Én meg megyek megnézni.

“Az egyik az alma materemből, a Chicagói Egyetemtől jött. Azt írják, hogy ha egyszer termést növesztettél valahol, akkor azt a területet hivatalosan „kolonizáltad”. Úgyhogy elvileg kolonizáltam a Marsot.
Egyél kefét, Neil Armstrong!”

Ha szeretnéd követni Mark kószálását a Marson a LAK-tól egészen az Ares 4 landolási helyéig, ezen a térképen megteheted.

A háttér-információkat AniTiger-nek és mrsp-nek köszönöm, a térképet csartak-nak.

Eredeti cím:  The Martian
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2014
Fordította: Rusznyák Csaba

Ez a poszt a Mini-könyvklub keretein belül született.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s