A tenger dala (Song of the Sea)

A tenger dala Tomm Moore Oscar-díjra jelölt egészestés animációs filmje, mely gyönyörűen megkomponált képi világával és csodaszép muzsikájával teljesen elvarázsolja a nézőt, legyen az gyerek vagy felnőtt.

A rajzfilmet egy írországi nyaralás ihlette. Így mesél róla a rendező: „A fiammal Írország nyugati felén nyaraltunk. A tengerparton rajzolgattunk – és elég rémes volt. Tele volt döglött fókákkal. Mikor rákérdeztük a szállásunkon, a helyiek azt mondták, a halászok gyilkolják le őket, mert frusztráltak a rosszul menő üzlettől. A szállásadónk azt mondta, ilyesmi régebben nem fordulhatott elő. Akkor az emberek még hittek abban, hogy a fókák szent lények, selkie-k, akikben tovább él a tengerben odaveszett emberek lelke. Akkor kezdtem azon gondolkodni, hogy a néphagyományok távolról sem csak turistákat szórakoztató történetek.” (A teljes beszélgetés itt olvasható.)

Hogy kik a selkie-k? A selkie-k (ír néven Roane) fókatündérek, akik az Orkney- és Shetland-szigetek körüli tengerben élnek. A női selkie-k szeretnek a parton időzni, ilyenkor levetik fókabőrüket, és csodaszép szűzként jelennek meg. Ha egy ember megszerez egy ilyen üres fókabőrt, a selkie-nek muszáj feleségül mennie hozzá, jó feleség lesz, de honvágyó. A férfinak el kell rejtenie előle a bőrt, mert ha megtalálja, azonnal visszatér a tengerbe. Az elhagyott férjnek ezek után megszakad a szíve az utánavaló sóvárgástól és belehal a bánatba. A férfi selkie-k képesek vihart támasztani, és felborítani a hajókat, hogy bosszút álljanak azokért a fókákért, akikkel emberi kezek végeztek. Tomm Moore ehhez a mítoszhoz nyúl vissza A tenger dalában.

sots13

Ben a szüleivel egy kis szigeten él. Édesapja a világítótorony őre. Anyja pedig a történet kezdetén Ben húgával várandós. Idilli családi környezetben a gyermekszobát festik, miközben legendákat mesél fiának a tenger uráról és a fókatündérekről. Mint kiderül ő is az. Komplikációk lépnek fel a terhesség során, és hogy megmentse gyermekét, nekiindul a tengernek, és mi már csak azt látjuk, hogy hat évvel később Ben a kishúgára vigyáz a tenger parton, míg apja dolgozik. Saoirse még nem beszél, ám vonzódik a hideg tengerhez, szeret benne úszkálni a fókákkal, de ettől mindig meg van fázva. A Nagymama úgy dönt, hogy ideje kezébe vennie a dolgokat és magával viszi a gyerekeket akaratuk ellenére a nagyvárosba, hogy rendre tanítsa őket. Szigor és fegyelem…

Amilyen idilli módon kezdődik a film, olyan súlyos tragédiákkal van tele. Ben Saoirse-t hibáztatja anyja hiányáért, nem tudja neki megbocsátani, hogy miatta elveszítette őt. Az apa pedig mély depresszióba esik, a parti kocsmába jár, és egyre csak felesége után vágyakozik. Ezeket a traumákat gyönyörűen jeleníti meg film, mely segít feldolgozni kicsiknek és nagyoknak egyaránt az eseményeket, a veszteséget és egy varázslatos utazást kerekít köré, mely félig a valóság talaján mozog, félig pedig a rejtélyes legendák és mítoszok világába visz.

sots11

A tündérek világa haldoklik. Marcha, a Bagolybanya kiszívja belőlük az érzéseket, hogy a fájdalmat eltűntesse a világból, csakhogy ezáltal a tündérek kővé válnak (nem, nem olyan kis szárnyas jószágok, hanem inkább a druidák megfelelői), és csak a fókatündér dala mentheti meg őket és varázslattal teli világukat. Mikor Ben megérti, hogy húga Saoirse az utolsó fókatündér, elhatározza, hogy segít neki megmenteni a tündéreket. Ezzel megkezdődik izgalmas és lehengerlő utazása (amolyan roadmovie-ként is felfogható), mind fizikailag a csodálatos smaragdzöld ír erdőkön és mezőkön át, mind pedig lelki utazása a sötétség bugyraiból (harag, fájdalom), ahonnan a nagy bárd egy ezüst hajszála (Ariadné-fonala) vezeti ki a fényre, és közben anyja elvesztése feletti fájdalma, húga szeretettévé alakul át. Bátor kisfiú, aki felszabadítja az elnyomott, szőnyegalásöpört érzéseket. Tanulhatnánk tőle.

sots9

Engem már Tomm Moore előző animációja, a Kells titka is lenyűgözött, de ha lehetséges, akkor ez még jobban. Tele van szimbólumokkal, allegóriákkal, melyeket nagyon szépen, érthetően, de mégsem szájbarágósan fejt ki, ezáltal a felnőtteknek pont olyan élvezetet nyújt a rajzfilm, mint a kisgyerekeknek. Az a megoldás is lenyűgöző számomra, ahogy a hiedelemvilág szereplői megfeleltethetők a valóság szereplőinek, velük párhuzam vonható, így oldja fel a mese a valóságot és a valóság a mesét. Drámapedagógia? Meseterápia? Kicsiknek, avagy felnőtteknek?

Látványban, zenében nagyon erős alkotás. A színek, a formák, a mondanivaló, a zene… varázslatos és magával ragadó. Bele szőtt engem is a mesébe, és bevallom őszintén szívesen ott is maradtam volna. És ha már a zenét említettem… A Kíla zenekar és Bruno Coulais nagyot alkotott. Az egész lemez zseniális, de talán a fókatündér dala a leggyönyörűbb, mely eredeti gael nyelven hallható, több változatban is.

(Megjelent: DebrecenPlus.hu)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s