Az ajtón innen és túl

A Csokonai Színház jubileumi évada nem lenne teljes Szabó Magda-bemutató nélkül. Az ajtó című regényből készült előadást Naszlady Éva rendezte, az írónő szerepében Varga Klárit láthatjuk, Emerenc alakját pedig Kubik Anna formálja meg. A darab sajtóbemutatója után Kubik Annával beszélgettünk.

DSC09530kk

Mit jelent Önnek Szabó Magda és ez a szerep?

Nagyon korán megismerkedtem vele, azt hiszem ötévesen, amikor a Keresztmamámtól kaptam a Bárány Boldizsárcímű mesekönyvet. Akkor persze még nem tudtam, hogy Szabó Magda ki is tulajdonképpen. Iszonyúan tetszett, mivel az első mesekönyvem volt, amit már én olvasgathattam a saját tudásommal – a testvéreim megtanítottak olvasni, még iskola előtt. Az volt az első találkozás. Aztán felnőtt koromban természetesen minden Szabó Magda regényen végigmentem, és színdarabokat is láttam. Talán még a Régimódit is főiskolás koromban, a Madách Színházas előadást. Itt Debrecenben pedig, amikor az első nagy találkozásom volt a Régimódival, még jobban megszerettem. Újra végigolvastam az egész repertoárt, nagyon szerettem. Közben olvastam föl írásait rádióban, itt-ott, amott, úgyhogy nagyon sokat találkoztam, foglalkoztam vele. Ez meg külön öröm, hogy ez a nagyon nehéz szerep megtalált. Különös és nehéz szerep.

Hogyan él Önben Emerenc alakja?

Mindig is úgy gondoltam, hogy egy nagyon titkos szerep. Inspirált az, hogy elgondolkodtam rajta, hogy vajon hány Emerencet ismerek a környezetemben, és hát elég sokat. Sok Emerenc van a világon szerintem. Sokan hordják ezt a nagyon vastag álcát, amit ő is, ezt a kérget, ami majdnemhogy nem is centiméterekben, hanem méterekben mérhető lelkileg. Sok embert ér sok sorscsapás – ez nemcsak a drámákban van így, hanem az életben is -, és ha valaki nem pusztul bele, vagy az önsajnálat nem teszi beteggé, akkor bizony a túléléshez kell egy ilyen erős burkot maga köré vonnia. Így talán sikerül elviselni azt a rengeteg kínt, szenvedést, amin ezen a nő átmegy. Csak gondoljunk bele, hogy az égvilágon senki nem szerette, nem volt édesanyja (ugye korán meghalt), aztán vetődött ide-oda, aki létezett ember mindenkiben csalódott, és akkor, amikor végre megszeret valakit – aki a Szabó Magda alakja -, akkor az elárulja. Ezután már csak megrepedhet az ember szíve. Végre akad valaki, akit nagy nehezen és kínok árán, talán a bizalmába fogad, és az is elárulja. Nagyon nehéz.

DSC09460k

Mennyiben más ez a szerep, mint a Régimódi történetben Rickl Mária alakja? Mind a ketten erős, kemény asszonyok…

Teljesen más a kettő. Ott azért az egy hihetetlenül nagy családtörténet. Ott vannak nemesi ősök és nagy családfa. Itt meg pont az ellenkezője Emerenc. Ő egy kis faluból jön, egy egyszerű, nem értelmiségi ember. Sőt, haragszik az értelmiségre, a művészetre is. Mindenre haragszik, mert a való élet van csak mögötte, és többet nem fog fel az ő kis szűk burkában, világában, mint ami abba belefér. Belefér a tisztesség, belefér a becsület, ami tulajdonképpen nem kevés, sőt nagyon is sok, de több nem. Rickl Mária azért más. Neki azért adatott egy fantasztikus lánykor, adatott neki szerelem, ő sokkal később növesztette ki ezt a burkot, amit ennek a szegény Emerencnek már gyerekkorában kellett. Benne több maradt a régmúltból, több humor maradt… Ő a családja fenntartása érdekében vette magára ezt a páncélt, Emerenc pedig a túlélés érdekében.

DSC09565k

Mennyi van Önben Emerencből? Mennyire kell eljátszania vagy éppen mennyire a sajátja?

Olyan tekintetben nehéz, hogy a színészek arra vannak szocializálva, hogy érzelmeket mutassanak ki, mindez tükröződjön a szemükben, az arcukon, mindenükkel kommunikáljanak, itt pedig pont az ellenkezőjét kell csinálni. Ez nagyon igénybe veszi az embert, én magam is lefáradok benne nap, mint nap, mert nagy erőfeszítést igényel nem reagálni, nem hálásan ránézni az írónőre, nem sírni… Olyan könnyen elsírná magát az ember, annyira szeretné, de nem, nem, nem, és nem lehet. Nagyon erős tartást igényel, ami talán nincs is meg bennem, de ebben a szerepben nem lehet másképpen közlekedni. Elvileg a kapcsolatba kerülést tanítják a főiskolán, hogy kell egymással kommunikálni, hogyan kell a teste minden részével kommunikálnia az embernek, itt meg szó nincs erről. Emerenc nem kommunikál. Bezárkózik és csak a legszükségesebbeket adja, aztán amikor meg már kommunikál, akkor vége. Már hiába, mert már megint azt vonhatja le, hogy ezt nem szabad. Ne szeressen meg senkit, ez az egyik legfőbb mondata.

Ebből a szempontból ez egy nehéz szerep. Kutya nehéz. Nehéz visszafogni mindent, nehéz nem mutatni. Nem is hasonlít a többi, úgymond érzelmekben gazdag, vagy mondjuk történelmi hősnők, nagy tragédiák elviselőihez, mert ott mindnek más a folyománya. Itt meg az a folyomány, hogy lezár, bezárkózik valaki, és nehéz feltörni azt a burkot.

DSC09683k

Milyen ezután a darab után lejönni a színpadról, visszavedleni “hétköznapi” emberré?

Nem könnyű. Nem is akarok még kilépni belőle a bemutatóig, utána sajnos más darabok is várnak rám. Már a jövő héten itt Az üvegcipő. Adél, aki teljesen az ellentéte Emerencnek, egy életvidám, temperamentumos, hatalmas nagy szerep, és hát jövő héten végig azt játszom Szegeden, és aztán ha visszajövök, akkor megint ez jön. Várni fogom. Biztosan várni fogom, mert idő közben megszerettem a harcot is vele, meg ezt az egész esti játékot. Kitűnő partnereim vannak, nagyon szeretek a Varga Klárival együtt játszani. Nagyon okos, érzelmes, jó színésznő. A szerepe pont az ellentéte az enyémnek. Egymás tükrében mutatkozik meg a két ember. Egymást kiegészítik, de egymásnak tükrei is. Nagyon fontos, hogy pont az ellentéte az írónő szerepe. Ő a hiúságot tartja sokra, a magamutogatást, ahogy az egy jó művészemberhez illik. (mosoly)

A való élet mutatkozik meg a színpadon? Önnek van ilyen kapcsolata?

Én inkább Szabó Magda vagyok az életben – gondolom én, mint művészember -, de él körülöttem ilyen ember, abszolút, sőt, még a művészi pályán is van ilyen, mint Emerenc… Van ilyen az életben, hogy ne lenne, hiszen azt írta meg Szabó Magda. Tele van vele az élet, mindenki majdnemhogy vagy Emerenc, vagy Szabó Magda. (mosoly)De hát nagy téma, nyilván nagy téma.

Ismerem a rendes történetét is ennek a regényalaknak. Talán nem volt ennyire polgári Emerenc, mint amilyenné Szabó Magda tette… Konkrétan találkoztam egy emberrel, aki együtt lakott vele egy házban. Onnan tudom, hogy melegítőben járt meg svájci sapkában. Iszonyat koszos volt, macskás kézzel, szőrös kézzel gyúrta a sütemény tésztáját, és mégis imádták a környéken. Van, ami nagyon hasonlított hozzá, van, amit meg elemelt egy picit a téma és a regény érdekében az írónő, ahogy azt egy művésznek kell.

DSC09721k

Van még olyan Szabó Magda-alak, akit szívesen eljátszana?

Ezen még nem gondolkodtam. Örülök, hogy ha ennek megfelelek, és ezt szépen kitaláljuk, megcsináljuk… Nem tudom, az még a jövő titka, hogy lesz-e. Én még sosem választottam magamnak szerepet, ezután sem fogok. Szerintem azok sosem sikerülnek, görcsössé teszi az embert az akarás. Az a jó, amikor jön egy rendező és beleálmodja az emberbe a szerepet. Neki elhiszem, hogy én az vagyok, és igyekszem akkor megfelelni ennek, de magamnak nem választanék semmi esetre sem. Örülnék, ha még megtalálna valamilyen szerep, bár még nem gondolkodtam rajta mi lehetne az az életműből. De miért ne? Szívesen.

(Megjelent: DebrecenPlus.hu)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s