A gyónás (The Confession)

A gyónás egy 2011-ben készült 10 részes websorozat, egyenként kb. 6 perces epizódokkal. Szerintem egyben érdemes megnézni, mint egy filmet. Nagyon eltalált darab.

the-confession

“- A fegyver erőt ad magának, nem igaz? (…) 
– A félelem a figyelem egyfajta formája.” 

Az alaphelyzet az, hogy egy bérgyilkos (Kiefer Sutherland) karácsony estéjén elmegy a templomba, hogy meggyónja bűneit. A történet leginkább a gyóntatófülkében játszódik, ahol a pappal (John Hurt) beszélgetnek a bűnről, a hitről, a gonoszról és a jóról. “Tényleg azt hiszi, hogy néhány szó megváltoztat?! Egy életbe került, hogy az legyek, aki vagyok!”

A bérgyilkosunk szeretné megérteni a jó és a gonosz közötti különbséget.
“- Nagyobb erőfeszítés jónak lenni, mint gonosznak, miért?
– Mert a gonoszság alaptermészet.
– Á, végre valamiben egyetértünk. Embernek hívjuk magunkat, de igazából csak beszélő állatok vagyunk. Csak jól viselkedünk, mert félünk a rossz viselkedés következményeitől. Ha nem lenne következménye a világban káosz törne ki.
– Már mondtam… A gonosz bennünk van, ezt nevezik eredendő bűnnek. A jó is bennünk lakozik, csak azért keményen kell küzdenünk. 

a_gyonas_premier

Nagyon jó filozofikus párbeszédek vannak a filmben, és a két szereplő beszélgetése során a visszaemlékezésekből kibontakozik a bérgyilkos élettörténete. Az utolsó 3 rész pedig igen ütősre sikeredett, a kellő helyen spékelték meg fordulatokkal. Ez egy nagyon jól felépített alkotás, ahol semmi sem fehér vagy fekete, a színészek pedig remekül játszanak. Kiefer Sutherland valahol azt nyilatkozta, hogy karrierje során ez a szerep jelentette neki a legnagyobb kihívást, ötperces történeteket elmesélni úgy, hogy üssön.

“- Atyám, most kérdezem utoljára… Gondolt már arra, hogy valaki megérdemli a halált?
– Igen, Isten bocsássa meg. Volt már akiről azt gondoltam… (…)
– Ez nem ördögi atyám, nagyon is emberi. (…) Szerintem mindenkinek van egy sötét énje…
– De a gondolat, még nem maga a tett. Nem én vagyok felelős a halálukért.
– Szerintem a gondolat kívánság, a kívánság ima, vagyis maga kérte Istent, hogy vegyen el egy életet.
– Nem.
– Nem? Isten nem hallja meg a gondolatunkat, kívánságunkat, imánkat?
– De igen, hallja!
– Mi a különbség akkor a között, hogy én meghúzom a ravaszt, hogy öljek, maga pedig Istent kéri meg rá?”

Valahogy a 12 dühös ember jutott róla eszembe, bár az egészen más, és mégis… és nemcsak azért mert egy helyiségben játszódik, vagy mert az egész egy párbeszéd. Egyébként színpadra termett alkotás. Szívesen megnézném stúdiószínházi előadásként is.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s