Papírlapra írt álmok

A fantázia földjén járva Sebők Vikivel, azaz Hestia Potterrel beszélgettünk, a Legendary-sorozat megálmodójával. Az első kötet sokaknak tetszett, és rengetegen várják már a folytatást is, ideje volt hát, hogy bepillantsunk a Perem világainak történetébe, ahol wolferek, törpék, tündérek és emberek sorsa fonódik össze…

Hestia és az első 500 db Legendary

Hogyan kezdtél el írni? Mikor és hogyan született az első történeted?

Kiskamaszként kezdtem novellákkal. 15 évesen kollégista lettem,  és az ott rám szakadt rengeteg élmény és “én idő” indította el nálam ezt a folyamatot. Akkoriban lettem könyvmollyá is. Az elmúlt 15 évben megfigyeltem, hogy akkor írok érdekes módon a legjobban, akkor tudok igazán mély érzéseket átadni, amikor szomorú vagyok. Az akkori novelláim többnyire szerelmi bánatot és a felnőtté válás egyéb rögös lépcsőit dolgozza fel. Az írás által, attól, hogy kiírom ezeket a dolgokat magamból, meglepő módon könnyebben engedem el és dolgozom is fel a fájdalmat.

A napokban jelentkeztem egy novella pályázatra a gyász novellája témakörben. Néhány hete veszítettem el az édesapámat, ezt a lelki állapotot helyeztem egy még kidolgozás alatt  álló regény környezetébe, és így tudtam megmutatni az olvasóknak a gyász érzését. Nem is tudok hitelesen írni olyan érzésekről, amiket még nem éltem meg.

Őszinte részvétem, és nagyon sajnálom a veszteséged…

Nagyon sokat segít az írás…

15 éves korod óta folyamatosan írsz? A novellákon és regényeken kívül próbálkoztál-e más műfajjal, mondjuk versekkel, tárcákkal stb.?

Nem  igazán, talán egyetlen verset tudnék 15 év alatt felmutatni, de a fiammal gyakran beszélgetünk rímekben.

Mikor jött el az az idő, amikor úgy érezted, hogy már nemcsak a fióknak akarsz írni?

Világ életemben sokkal könnyebben fejeztem ki magamat írásban, mint szavakban. A kollégiumi szobatársaim voltak mindig az első kör, akik látták ezeket az írásokat. Utánuk pedig a nővérem, aki igazi jó testvérként, mindig nagyon elfogult.

7 évig írtam az asztalfióknak. 22 éves koromra szingli anyuka lettem egy 10 hónapos gyermekkel a karomon, és akkor azt mondtam, itt az ideje, hogy teljes erőbedobással a fiamnak és a legnagyobb álmomnak éljek, ami pedig nem más, mint az írás. Addig soha nem írtam regényt. Nagy falat volt a novellák után. Egy romantikus regény került ki a kezeim közül nagyjából másfél évvel később. Végig kilincseltem vele legalább száz kiadót, mire egy azt mondta, hogy kiadja. A címe Hestia Potter: Sorskerék.

Itt még megemlíteném azt, hogy a Hestia Potter kollégiumi ragadvány név. Mindig is ezen a néven írtam. A Sorskerék regény előtt egy novella pályázatot nyertem ősz témakörben, már ott is így publikáltam. A nevet úgy kaptam, hogy mindig hatalmas Harry Potter könyveket olvasva láttak, így rám ragadt a Potter név, és jó bosziként még mellé csaptak egy Hestiát. Akkoriban szerettem bele a fantasy műfajba.

De mint tudjuk az olvasók mindig gyorsabban olvasnak, mint ahogyan mi írni tudunk, így egy idő után lett egy űr, már nem találtam a könyves polcokon olyan fantasy-t, amelynek a világa szinte magába szippant, annyira elvarázsol. Így teremtettem egy világot magunknak. A Legendary a fiamnak írt mesekönyvnek indult.

borító

Még mielőtt rátérünk a Legendary-ra… Említetted, hogy tizenévesen szerettél bele a fantasy-ba… Akkor mégis, hogy hogy nem fantasy lett az első könyved, hanem egy romantikus regény?

Hiszek a vonzásban és a teremtésben, és abban, hogy a papírlapra írt álmok még könnyebben valóra válnak… Akkoriban a lelkem gyógyulási folyamatához ez kellett. Megírtam magamnak előre az életem következő 5 évét, az álom pasit, azt, hogy hogyan szeret, és milyen érzéseket vált ki belőlem… és aztán bevonzottam.

Ez nagyon érdekesen hangzik, mesélsz róla?

Kevesebb, a szereplők kapcsolatát bonyolító részt kellett volna beleírnom a könyvbe, mert a teremtés a történetemet beletette az életembe magyar valósággal fűszerezve. Mi azt szoktuk mondani, ez a mindent elsöprő nagy szerelem, de kicsit könnyebb úttal is jöhetett volna.

Maga a könyv egy nőről szól, akinek az élete kiált a változásért, amit a sors ki is utal neki. Egy baleset következtében amnéziás lesz, és mivel hosszú ideig nem is tér vissza az emlékezete, így a semmiből kezdhet új életet. Idővel viszont a múlt árnyai utolérik, és szembe kell velük néznie, lezárnia, megoldani azt, hogy aztán boldog teljes életet élhessen. Az amnézia után találkozik a FÉRFIVAL – így ahogy leírom, a csupa nagy betűssel -, aki sokat segít neki, és akinek van egy menyasszonya… Ebbe a bonyolult helyzetbe vezetem be az olvasót, majd simítom el a szálakat a könyv végére.

Sorskerék vonzásában

Mennyire volt nehéz kezdő íróként, kiadót találni, bekerülni a könyves szakmába? Említetted, hogy vagy száz kiadónak megmutattad a kéziratod…

Most nézem, hogy én ezt a regényt 22-23 évesen írtam, azaz 2010-ben már tutira készen volt. 2014-ben jelent meg. Vagyis négy évig csak kilincseltem vele. Nosztalgikus bolond vagyok, az összes elutasító e-mailemet megtartottam, mert motivál, hogy hány embernek akartam megmutatni, hogy van bennem kitartás, és mindegy milyen nehéz volt az út, nem adtam fel. Nagy családi szlogenünk, aki próbálja, annak sikerül!

Hogyan találtál vissza a romantika műfajától a fantasy-hez? Hogyan született meg a Legendary világa?

Az általam olvasott könyvek között mindig is sok volt a fantasy, de egy idő után már nem találtam olyat, amely annyira elvarázsol, hogy napközben is eszedbe jut, hogy úgy érzed: ott akarsz élni! Így aztán elkezdtem a képzeletemben saját világot teremteni. Erről meséltem Alexnek, a fiamnak esténként. Ezek lettek az esti meséink, és ahogyan ezt egy összefüggő nagy történetté kezdtem formálni, így született meg a Legendary világa. Amely, már amikor papírformát kezdett ölteni is, látszott rajta, hogy hacsak nem kódexet írok, nem fog beleférni egy kötetbe.

Részleteiben elkezdtem megmutatni a nagyérdeműnek, akik nemcsak, hogy hatalmas felhajtó erővel bírnak a pozitív kritikáik által, hanem sürgették a könyv elkészültét is, így meg kellett határoznom, hogy hol töröm meg a Legendary történetét. Most azt mondanám, hogy 4 részesre tervezem, de annyi lehetőség van benne, hogy talán nyitva hagynám egyelőre ezt a kérdést. Meghagyom magamnak a lehetőséget arra, hogy a könyv befejezése után is visszatérjek még ebbe a világba egy másik történettel.

Hol és hogyan kezdted el publikálni a megírt részeket?

A facebookon csináltam neki egy oldalt, és különböző könyves csoportokból elkezdtek begyűlni az olvasók… Biztosan minden író ezt mondja, de nekem vannak a legklasszabb olvasóim. Ők tették fel a könyvet a moly.hu-ra, ajánlották a wattpedet, így lett a bétám, aki Horvátországban magyar irodalmat tanít egy egyetemen. Sorra jöttek a jó lapok. Annyi jó embert vonzottam, annyian segítettek…

Úgy tűnik, hogy tetszik nekik az az egyszerű őszinteség, hogy a semmiből jövök, de van egy nagy álmom, hogy meg szeretném mutatni a munkásságom az országban élő 192 ezer könyvmolynak. Azután, pedig döntsenek ők, hogy mennyire jó vagy rossz az, amit csinálok.

Mesélj egy kicsit a Legendary világáról…

A perem egy központi hely, ahol a világok találkoznak, úgymond összeérnek. Fejben most járok nyolc megteremtett világnál, ebből eddig négyet láttak az olvasók.

A wolferek, azaz farkasok népe, szokott a top kedvenc lenni az olvasók körében. Próbáltam nem a szokásos sémákat követni. A wolferek például vadak, de nagyon szerethetőek.

A tündérek pedig még véletlenül sem rózsaszín ruhában röpködő csillámport szóró jóságok. Az én tündéreimnek hatalmas tollas szárnyaik vannak, egy katonás nép, harcosok.

Az emberek világa a harmadik, amin nem változtattam semmit, illetve a törpéké, akik a világok történelmét álmodják éjjelente, és ezeket jegyzik le. Ők őrzik a népek történelmét.

Szabad-e tudni valamit a fejedben lévő négy másik világról is, vagy ez még titok?

A könyv végén szinte csak megemlítésként szóba kerül a tanondai nép, amit az olvasók napi szinten találgatnak, hogy milyen lehet. Akkor most elsőnek nektek elmesélem, hogy ők egy sárkány nép lesznek.

Építem még a kentaurok, sellők és egyéb csodás lények világát is, amik mindenféle repülő oroszlánok és egyszarvúk gyűjtő népcsoportja lesz, illetve még azzal a gondolattal is játszadozom, hogy a bikafejűeket kiveszem ebből, mint saját népcsoportot. Az ő kultúrájukat, sajátosságaikat formálom még fejben.

Kanyarodjunk egy kicsit a történethez…

Négy fiatal (két lány, két fiú) történetét meséli a Legendary-Lázadás című része. Ketten az emberek, ketten a wolferek világából indulnak. Anélkül, hogy spoilereznék, azt azért hozzá tenném, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az az eredeti fajuk, ahonnan indulnak.

Alex, a fiam. Az ő nevéből és karakteréből született Axián, a wolfer fiú. Ő a fiú, aki az olvasók szeme előtt fog férfivá érni. Keresi az útját, a helyét a világban. Az olvasók kedvenc idézete: “(…) az égvilágon bármi lehetsz, és a helyed is megtalálhatod. Egészen pontosan csak te döntheted el, hogy hol is van a TE helyed. Sejtem, ott lesz, ahová a szíved is húz.”

Axiánnal

Lillien (Lilla, a keresztlányom után), maga a jóság, és ezáltal, az ő személyiségfejlődésében végigkísérhetjük, ahogyan megtanul kiállni magáért, népéért, elveiért. Ahogyan az egyszerű szerény kislányból vezető válik.

A valóságban Lilla ikertesója a keresztfiam, Szebásztián, ő lett az én Sebtyánom. Az anyukája néha megőrül a vadságától, de az olvasók imádják. 2600 Legendary lányom keresi a világban ez Ő Sebtyánját, a fiút, aki egyszerre vagány, vad és lelke van. Napi szinten kapok 2-3 üzenetet, amiben a folytatást, és Sebtyán faját találgatják az olvasók.

Nora karaktere, pedig az én személyiségemhez áll a legközelebb. Ő egy wolfer lány. Valami nagyot akar tenni, szabadságra vágyik, miközben rengeteg béklyója van. A személyisége akkora változáson megy keresztül egyetlen kötet alatt, hogy szinte mondhatni, megjárja a végleteket. A pozitív szereplőből úgy lesz “gonosz”, hogy érted miért vált azzá, ezáltal nem is tudod utálni. Ezért nagyon sokat „lincseltek” az olvasók. Imádták, szurkoltak neki és szerelmének. Elolvassák a könyvet, és rám írnak, hogy tehettem ezt vele! Illetve követelik a folytatást…

… és ha már itt tartunk…. mikor jön a folytatás, és ott mivel fogod borzolni az olvasóid “idegeit”?;)

A legnagyobb konfliktust az okozza, hogy a népek keveredését tiltják. Én ezt gyakran látom a mi emberi világunkban is. Szeretném elfogadásra tanítani az embereket a történetem által. A második kötet folyamatban van. Van egy álmom, hogy a moly.hu szülinapjára már viszem hozzátok, de… de kifogást keresek, hogy mivel menthetném ki magam… Mindent megteszek, hogy novemberre megjelenjen!

A párom szokta mondani, hogy idén mindenki wolfer akart lenni, jövőre mindenki tanondai (sárkány). Mindent beleadtam ebbe a világba. Megőrülök, mert nem találok a második kötethez megfelelő borítót, mert nem létezik olyan sárkány kép, amilyet én álmodtam meg. Amivel egy ember azonosulni tudna. Akartunk már a világirodalom csodálatos történeteinek hatására sárkány gazdája lenni, de én most azt akarom elérni, hogy ti magatok akarjatok egy szikláról leugorva sárkányként tovább repülni. Sok, új, színes karaktert, új világokat, és az első kötetben felvázolt bonyodalmak egy részének megoldását ígérhetem…

A Lázadás saját kiadásban jelent meg… a folytatását is így tervezed, vagy elgondolkoztál azon, hogy a rajongóid számának tükrében kiadót keresel neki?

A második kötetet, és a további könyveimet is saját kiadásban szeretném megjelentetni. Így sokkal kedvezőbb árra tudom kihozni az olvasóknak. Illetve imádom a könyvszületés egész folyamatát. A tördelés-szerkesztést, a reklám kampányokat én találom ki. Azt hiszem, itt igazolom az előző állításomat, hogy Nora karakterem van, és szeretem, ha mindenben szabad kezet kapok.

Szoktál személyesen is találkozni az olvasóiddal?

Erre van egy nagyon jó sztorim, mint tudjuk kicsi a világ… Télen az autónk belecsúszott egy kisebb árokba. Bajunk nem lett, de ahhoz elég nagy volt az árok, hogy ne tudjunk kijönni belőle. Rengetegen megálltak segíteni (nem győzöm hangsúlyozni az élet minden területén annyi fantasztikus embert vonzunk). Két autó segítségével végül a férfi sofőrök kivontattak minket, a hölgy utasaik pedig addig tisztes távolságban a másik autóban ültek. Megköszöntük, elbúcsúztunk, és amikor haza értem kaptam egy üzenetet Hestia Potter-ként: „Lehet, hogy ma benneteket húztunk ki az árokból? Olvastam a könyvedet! További sok sikert! Vezessetek óvatosan!” Az árokparton szétfagyva felismert az írója, ő volt az egyik hölgy a kocsiból. Ez nekem kezdő íróként akkora nagy dolog volt.

Aki szeretne velem találkozni, június 10-én megteheti Debrecenben, a Könyvhéten. 12.00-13.00-ig lesz beszélgetés velem az Olvasóligetben, és utána lesz életem első, szervezett, személyes találkozása az olvasókkal. Az írót etetni, simogatni szabad, de kis elpirulós lány vagyok, és még soha nem csináltam ilyet. Úgyhogy kérlek, legyetek velem nagyon türelmesek!:) Izgulok egy kicsit, de ez olyan jófajta izgalom.

Tervezel-e a folytatásból felolvasni egy részt, amolyan kedvcsinálóképpen?

Ha lesz alkalmam rá, akkor igen. Alex, a kis házi kritikusom, már ki is választott nektek egy részt. Azt a részt szereti a legjobban hallani.

Nagyon szépen köszönöm neked a beszélgetést! Sok sikert a folytatáshoz, és találkozunk a Könyvhéten, ahova sok szeretettel várjuk a rajongókat!

(Megjelent Merítés 2017. május)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s