Rájás gerbaud

Lakatos István legújabb képregénye olyannyira új, hogy összesen még csak 8 napja jött ki a nyomdából, és a 2022. június 3-5. között megrendezett 17. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválra jelent meg. Limitált kiadású, összesen 200 példány látott belőle napvilágot, és nem is tervez belőle kiadni többet a szerző, úgyhogy már előzetesen is nagy érdeklődés övezte, hát még azok után, hogy a szerző frappáns kis beharangozókat készített hozzá, és ízelítőül betekintést kaptunk néhány oldalba is.

Rájás gerbaud beharangozó (forrás: Lakatos István fb-oldala)

Egyértelmű volt, hogy nekem is szereznem kell belőle egy példányt, még akkor is, ha időnként a Budapest-Debrecen távolság legyőzhetetlennek is tűnik. Ám a képregényrajongók körében még ismeretlenül is nagy az összetartás, így Balázsnak köszönhetően ma begurult hozzám a dedikált példányom, így semmi sem állt annak az útjába, hogy kezembe vegyem, aztán le se rakjam, míg ki nem végzem ezt az egyébként karcsú kiadványt. Mindössze 60 oldal, én pedig úgy olvastam volna még tovább is. No, de persze az ember ne legyen telhetetlen.

borító

Nagyjából 12 éve, vagy lehet picit több, hogy figyelem Pisti munkásságát, olvasom a képregényeit, regényeit, figyelem az általa illusztrált könyveket, és imádom a stílusát, a világlátását, a nem mindennapi agymenéseit, a meghökkentő fura dolgait. Rá kell szokni, ki kell élvezni az utolsó részletekig, hogy aztán beüssön, és le se akarjon róla szokni az ember.

Szóval tudtam, hogy mire számítsak, és ez a képregény hozta is ezt a formát. A színes borítón kívül fekete-fehér oldalakat kapunk, melyek hangulata teljességgel passzol a kiadvány atmoszférájához. Kellően borult, kellően sötét, kellően agyament és kellően morbid, pont úgy, ahogy kell. A történetszösszenetek úgy csúsznak át egymásba, mint a szabad asszociácók. Rengeteg témát érintünk társadalom bírálattól az elmagányosodásig. A faék egyszerűségtől a túlbonyolításig minden van ebben, amolyan kis fricskaként az emberiségnek, no meg az ő evolúciójának.

A karakterek enyhén szólva is különcök, vagy megjelenésre (Délceg Menyét), vagy személyiségre (Bölcs Bagoly, aki a köpc jelentését kutatja szótárszerte, csak úgy tudományosan), de kis csúnyaságukban is kiválóak (Szellemi Lény Csiga). Kedvencem Sült Bolondunk epizódja a Bölcs Bagollyal. Vagy éppen faJankónk kényszeres barátkeresése, mely a koalák kihalásához vezet.

részlet a képregényből (forrás: Lakatos István fb-oldala)

Aztán ott vannak a kiváló popkult utalások, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni, és a szem nem marad szárazon gyönyörűséges kibontásukban. Két nagy kedvencem a “csácsogó madárka” és a “80-as évekbeli hajmetál zenekar”. Brilliáns a “Tegyük fel: szép délután van. Süt a nap. Csácsog a madár.” majd rajzban is láthatjuk “csács”-ot trillázó madarunkat. Vagy ott van a metálvillázó kotyogós kávéfőzőnk. Pazar.

részlet a képregényből (forrás: Lakatos István fb-oldala)

A humora fájón találó, néminemű iróniával tűzdelve, sarkítva és karikírozva, de megfeleltethető módon asszociálva a bármire IS. Imádom ezeket a meglepő kapcsolódásokat, melyek aztán továbbkapcsolódnak a Nyájas Olvasóban. Az meg hogy a vége összeér a Lencsilánnyal„I think this is the beginning of a beautiful friendship…” (Casablanca c. film). Kell, hogy tovább szövődjön ez a vonal. Egyértelműen a “varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon” képzetet hívja elő bennem Lencsilány és faJankó kettőse. Ez az idézet talán kicsit körvonalazza, hogy ezt látva mi indult el bennem…

részlet a képregényből (forrás: Lakatos István fb-oldala)

“Amikor egy esernyő, amelynek ártatlan rendeltetése egyszer és mindenkorra adottnak tűnt, egyszer csak egy másik, tőle nagyon különböző és nem kevésbé abszurd tény, a varrógép társaságában találja magát, méghozzá egy olyan helyen, a boncasztalon, ahol egyikük sem érezheti magát elemében, akkor, és pusztán ezáltal, e dolog megszabadul ártatlan rendeltetésétől, és elveszíti önmagát; a relatív kerülőútján keresztül az abszolút hamisságból egy új abszolútumba jut, amely igaz és költői; az esernyő szeretkezni fog a varrógéppel. Ez a nagyon egyszerű példa jól megvilágítja az egész eljárás természetét. A szerelmi aktushoz hasonló tiszta cselekedeteket követő teljes átváltozás minden olyan alkalommal szükségképpen bekövetkezik, amikor adottak a kedvező körülmények – két olyan tény párosodik, amelyek nyilvánvalóan nem párosodhatnának, méghozzá egy olyan síkon, amely nyilvánvalóan nem felel meg a természetüknek.” (Max Ernst)

Igen, nem akartam kimondani, de szerintem velünk van ebben a képregényben egy csipet szürrealizmus, egy csipet burton-i dark, egy csipet poe-i gót, némi tudatalatti, jó adag irónia, és sok-sok Lakatos, amiből sosem elég.

részlet a képregényből (forrás: Lakatos István fb-oldala)

Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2022
Rajzolta és írta: Lakatos István

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s